Született:
1788. február 22.
Gdańsk, Lengyelország

Elhunyt:
1860. szeptember 21. (72 évesen)
Frankfurt am Main, Németország

Nemzetiség:
német

Idézetek:
51 idézet (mutast őket)

Foglalkozás:
metafizikus

Jómódú kereskedő családban született. 1793-ban amikor a poroszok megszállták Danzigot, a Schopenhauer család Hamburgba menekült, ahol egy régi, szép óvárosi házba költöztek be.

Tízévesen, Schopenhauert, a szülei Franciaországba küldték két évre, nyelvet tanulni. Tizenöt évesen pedig két éves európai körútra vitték. Ezt követően két hónapot töltött Bordeauxban, ahol épp abban a házban lakott melyet Friedrich Hölderlin két évvel korábban őrületrohamában hagyott ott. Innen Toulonba látogatott ahol szemtanúja volt hatezer gályarab megláncolásának „a képzelhető legmocskosabb, legvérlázítóbb tartózkodási helyen”. Erre a látványra hagyatkozva írta meg évekkel később az élni akarás sátáni mivoltához láncolt emberi nyomorúságot.

Apja nem szánt tudományos karriert fiának, egy hamburgi kereskedő mellé adta segédnek, hogy kitanulja a kereskedői mesterséget. Ennek ellenére, 1805-ben az apja öngyilkossága után Schopenhauer elvégezte gimnáziumi tanulmányait. Apja halála után igencsak megromlott az anyjával való kapcsolata annak szabados élete miatt. Itt édesapja egyik üzlettársánál lakott Le Havre-ban. Anyja élénk társasági és szerelmi életet élt, irodalmi házat vezetett, sőt neki is megjelentek regényei. Az apját gyászoló fiúra ez nagyon negatívan hatott, sokat veszekedtek, már a gyűlöletig jutott a viszonyuk: az anya lelökte a fiát a lépcsőn. Anyjával való viszonya egész életére rányomta a bélyegét, nőgyűlölővé vált.

1818-ban megírta fő művét: „A világ mint akarat és képzet”-et és 1819-ben nyomtatásban is megjelent. 1843-ban átdolgozta, akárcsak az első kiadás példányát, azonban ez sem aratott sikert (nagy részét hulladékpapírként adta el a kiadó). 1859-ben újra átdolgozta és ekkor már jobb fogadtatásban részesült. Fő művéhez kisebb, mellékművek is társultak, töredékek, aforizmák, amelyeket „Parerga és paralipomena” kétkötetes könyvben adott ki 1850-ben.

1820-tól egyetemi tanár volt Berlinben. Hegel támadásainak is köszönhetően egyetemi pályafutása a kudarcok sorozata. 1831-ben elhagyta Berlint, Frankfurtban bérelt egy panzióban szobát, teljes magányban élt ("Atman" = Világlélek nevű pudlikutyájával), mígnem 1860-ban elérte a halál. Filozófiája Hegel árnyékában maradt egészen a hegeliánus filozófia hanyatlásáig; élete utolsó évtizedében kapott csak egyre nagyobb figyelmet a schopenhaueri filozoféma - és maga az életében elhanyagolt filozófus is.

Aláírás:

Bővebb információk a szerzőről:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Arthur_Schopenhauer