Legfrissebb idézetek

A szenvedély egy vadász, egy szörnyeteg, amely felfalja az embert.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Az ész csak rabszolgája a szenvedélynek, s meg kell maradjon ennél.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Alig van szenvedély, amely idővel bűnre ne vinné az embert.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Aki uralkodik a szenvedélyein, az az értelem rabszolgája.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

A veszély jobb, mint a szenvedély. Biztonságosabb.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Minden bűn szenvedélyből fakad.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Ha meg akarod tudni, mi tartja most fogva szívedet, akkor figyeld meg, hol járnak a gondolataid, amikor csak úgy bolyonganak.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nem tudsz nevetni magadon, az élet sokkal hosszabbnak fog tűnni, mint szeretnéd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs olyan ember, aki ne tudná megtalálni a Másik Felét. Életünk valamely pillanatában mindannyian keresztezzük a Másik Felünk útját, és felismerjük őt.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet nem arról szól, hogy hogyan élj és hogyan halj meg. Arról szól, hogy legyen, amiért élsz és amiért meghalsz.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Szerelemért csupán szerelem kell.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

A lelkünk és csakis a lelkünk az, ami leláncol vagy felszabadít bennünket.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet hosszú útján a hűség a legjobb útitárs.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

A magány nem gyógyít, az írás nem kezel,
A gép nem gyógyír, a DELETE nem vesz el.
Elvágyódnék hozzád, örök börtönöm leszel,
Talán a közöttünk lévő rácsokon az idő majd reszel,
S ha majd a zárkán átlátsz és észreveszel,
A legboldogabb emberré és szabaddá teszel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Haldokló föld, legyilkolt fák,
fuldokló égbolt néz le ránk.
Minden csak pénz, papír és szám,
és hullaszag a lépteink után,
de ébrednünk kell, még nem késtünk el talán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Feladtam mindent,
Most mondd, még mit vársz!
Csak jöjj, s halkan súgd azt a szót,
Vagy valld be bűnöd, már más úton jársz!
Másnak adtad, mi csak rólunk szólt.
Bosszúból?!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rövid az élet,
Egy perc, egy pillanat.
Apró homokszem,
De mégse céltalan,

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Csalódtam sokszor már, és sok mindent bánok,
a mélyből én inkább a magasba vágyom.
Hiába mondanád, hogy nem hiszel bennem,
én akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valahogy a szív mindig messze jár...
Keresed a jót, hátha rád talál.
Kutatod a szépet, akarod az elmúlt időt.
Idegen az út a lábad előtt,
Te vagy, aki megleptél, nem számítottam rád,
De amikor rám néztél, éreztem, nincs tovább,
Te legyél a kezdet, légy a végső állomás,
Maradj még egy életen át!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy tökéletes kép volt, mikor láttam magam a szemedben,
Meg jó reggelt kívántam, édesen itt feküdtél mellettem,
És amit fülembe súgtál, rávéstem egy padra,
Tökéletes pillanatot ezzel az örökkévalóságnak adva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Látod, mindig figyelni kell, hogy mi történik veled,
mert ha minden megbolondul, és nem veszted el a fejed,
akkor irányíthatsz mindent, pedig el sem hitted volna,
mikor visszanézel, hogy így mennyire vitted.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az égre nézek fel, rád gondolok újra,
Az arcodat is látom, bár kicsit megfakulva.
Az arcomat elfordítom, a karjaimat bezárom,
És ordítom a világnak: ez nem lehet csak álom!
Most mégis felébredek, és könnyes szemmel nézem,
Hogy összetörted azt, amit irántad érzek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Visszavárlak még, de messze a cél,
Messzire sodor el tőled a szél.
Ne felejts el, most ne engedj el,
Várni fogok rád, csak szabadíts fel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senkiként születtem, valakivé váltam,
Életemben mindig csak egy igaz szóra vágytam!
Szellővel szálltam, a grund betonján éltem,
Átkoztam bálványt, csak Isten nevét féltem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal,
Tele félelemmel, ja, hatalmas falakkal.
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem,
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:
Születtem nyolcvan, éltem halálomig,
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Cipelem a sorsomat, de néha nem bírom el,
Keresem a lelkemet, de van, hogy nem felel,
Van, amikor ringat lágyan, és van, hogy elsodor.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak menetelek, már látom magam előtt a célt,
A fülem bezár, a szemem kinyit, a szívem acél.
Sokan feladják, az akadályokat nem úgy veszik,
Ne nézz vissza, ahogyan azt sokan teszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki hibázik, valaki tanul is,
valaki fent jó, valaki alul is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Két karod ad szárnyakat nekem,
Te hittél bennem, mikor nem hitt senki sem,
És ha gyönge volt a szél, te magasra emeltél,
Csak én tudom, hogy mennyire szerettél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ott leszek melletted én, mindig, meglásd!
Egy igaz testvér, az hű marad egy életen át,
a tejben, a vajban, a trében, a bajban,
emlékezz rá!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha nyugtalan lelkem és félek,
hogy nem mondhatom el,
azt, hogy nélküled semmit sem érek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat,
Hogy lesz, amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat,
Ha felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye,
De ha hívni próbálnál, túl késő, nem lesz, aki felvegye.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha bánt az élet, okkal teszi, nem öl meg, csak erősít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás