Véletlen idézetek

Ezen a világon semmiről sem mondhatjuk, hogy biztos, kivéve a halált és az adót.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A valóság sosem ér fel az álmokkal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bátraké a szerencse. Nemkülönben a balszerencse is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legsűrűbb káoszra mindig akkor lehet rábukkanni, ha valaki a rend után kutat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Okosnak és bölcsnek lenni két különböző dolog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember fonja a szálat, de az ördög szövi a darócot, és így megy ez vég nélkül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen különös dolog is a barátság! Az útjaik szinte azonnal szétváltak, de a hajdani kötődés megmaradt: néha egy-egy levél, karácsonyi megemlékezés. De talán nem is olyan furcsa. Mindenki életének megvan a maga üteme.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember megpróbálja kerülni az egyszer már megmászott-bejárt vermeket, zsákutcákat, labirintusokat. Megkínlódunk saját magunkkal. Ám aki nem mer kísérletezni, az úgy marad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet betegség, melyből tizenhat óránként folyton kigyógyít minket az álom. Tüneti kezelés; valódi gyógyszer a halál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igyekezzünk úgy élni, hogy amikor meghalunk, még a temetkezési vállalkozó is szomorú legyen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életnek egy-kettőre vége, és utána már semmit sem kapunk, akár vidámak voltunk, akár szomorúak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az első csésze az ajkamat és a torkomat nedvesíti meg. A második elűzi magányosságomat, a harmadik áthatol a hiábavaló (meddő) belsőmön. A negyedik csésze könnyű verejtékezést indít, az élet minden rossza eltűnik a pórusaimon keresztül. Az ötödik csészénél megtisztulok, a hatodik csészénél a halhatatlanság birodalmába képzelem magam. A hetedik csésze - nem tudok tovább írni - csak hűvös fuvallatot érzek, mely beleakad a ruhám ujjába...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál sorsszerű, a többi csak komédia.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ijesztő, ahogy ezek a faóriások lassan haldokolni kezdenek, tegnap reggel még a koronájuk csúcsán volt észrevehető egy kis vörösség, ma már az egész fát átlengi valami rőt szín, mintha bengáli tűz égne a lombjai között. Az ember alázatot tanul a gigászok türelmétől, ahogy ezek a gesztenyék és platánok az őszt elviselik: moccanás nélkül, egy helyben állnak, s reggelre, mint egy sárga tócsa áll a lábuk körül az éjjel lehullott avar. A növények magánya rettenetes, százszorosa az emberének, és magányos haláluk ezerszer olyan szánalomra méltó. Minden bajunk, gondunk eltörpül itt e fák alatt. Ahogy ők nem tudnak nevetni, úgy nem tudok én sem, és a sorsomat bevárni sem tudom úgy, mint ők.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt gondolod, hogy akit ismersz és szeretsz, az olyan is, mint amilyennek látod. Nem ismered még az emberi szívet, hogy mekkora keserűség és milyen gonoszság lakozhat benne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak hősök (...), akiknek egyetlen sebezhető pontjuk van, Akhilleusz, Siegfried... minekünk, egyszerű embereknek minden pontunk sebezhető. Nekünk egy sebezhetetlen pontot kell kivívnunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem, határozottan nem értjük az emberformájú lényeket, ha tőlünk teljesen eltérően viselkednek. És nemcsak akkor nem értjük őket, ha gonoszak. Akkor sem értjük őket, ha más az észjárásuk. Akkor sem értjük őket, ha sokkal gyengébbek, mint mi. Ha sokkal jobbak, mint mi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A ravaszság korlátot szab az elmének. A ravaszság folytonosan arra figyelmeztet, mit ne tégy, mert nem lenne okos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Isten a gyümölcséről ítéli meg a fát, nem pedig a gyökeréről.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A becsület ma már nem divat, de még mindig népszerű.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden jóval kiszorítasz valami rosszat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Iskola nélkül vakáció sem lenne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fiatalok azokat az igazságokat fogadják el (...), amelyeket előszörre érdemes kétségbe vonni. Mert a kétségbevonhatatlan igazságok hidegek, fölényesek, még kötözködni sem érdemes velük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szegénynek lenni nem olyan rossz, legalábbis egy darabig. Addig szerintem kötelező, amíg meg nem szereted. Nekem például sokszor eszembe jut, milyen volt, amikor nem volt még itthon tusfürdő, csak szappan, vagy amikor ananászt kaptam karácsonyra, és hogy az életem első 23 évében nemigen volt új ruhám, csak használt. Nem volt az szegénység, én nem éreztem annak, élvezetes volt, izgalmas, kreatív, sőt, szerintem gazdagság volt az valahol. Megtanultam szobát festeni, ruhát varrni alapszinten, tervezgetni, és mindent kihozni abból, ami van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hallgassatok a szívetekre, és akkor értékesek lesztek. Kövessétek az álmaitokat, és boldogok lesztek. Tartsátok meg hiteteket, és erősebbek lesztek. Ha mindezt megteszitek, igaz lény válik belőletek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Próbáltam úgy tenni, mintha nem hinnék neki, de belülről erősödött bennem a remény, megtörténhet valaha az, hogy egyszer egy nagyszerű srác az én puszta látásomtól hanyatt esik?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt nevezem barátomnak, akit megláttam benne, aki talán mélyen elrejtőzve szendereg énjébe beágyazva, de velem szemben lassan kibontakozik belőle, mert felismert és rám mosolyog, még ha később kénytelen lesz is elárulni engem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A novembert csak a magányos lelkek hiszik végzetesen szomorú hónapnak. De a magányra ítéltek szomorkásak a legszebb májusi napokon, estéken is. Nem az évszakokkal nehéz megbékélni, sokkal inkább az egyedülvalósággal. Azzal lehetetlen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S mikor már nagyon
nem bírom nélküled
felveszem elárvult kesztyűdet
és csüggő szárnyaiba
ujjaid nyomába
préselem egy ölelésre
nyirkos kezem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Légy jó hallgató, és ösztönözz másokat is arra, hogy önmagukról beszéljenek!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S bejártam így a multat
bejártam a jelent
s mit bölcseink tanultak
jól tudtam, mit jelent
de célt seholse leltem
és vágyam egyre rág:
mily végtelen a lelkem
s mily véges a világ!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az erkölcsi sebeknek megvan az a különlegességük, hogy el lehet rejteni őket, de egészen sohasem gyógyulnak be. Amint hozzájuk érnek, újra meg újra fájdalmat okoznak, könnyen vérezni kezdenek, mindig elevenek és érzékenyek maradnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet értelmét nem a nagy áldozatok és kötelességek adják, hanem apróságok; a szív egy-egy mosolyból, vagy egy-egy kedves gesztusból meríti a boldogságot és a vigaszt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretni igét nehéz ragozni: a múltja nem befejezett, a jelenje csak felszólító módban érvényes, a jövője pedig feltételes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember (...) mindig boldogtalan, leszámítva azt a három, négy pillanatot, amikor azt hiszi, hogy boldog. Ez azonban a mi hibánk. Belénk mérgezték azt a felelőtlen szamárságot, hogy azért szültek bennünket, hogy boldogok legyünk, holott tudvalévő, hogy a természetnek nincsenek velünk ilyen irodalmi törekvései. S mihelyt nem úgy érezzük, hogy boldogok vagyunk, beüt a baj, teleharsogjuk a világot azzal, hogy boldogtalanok vagyunk. A boldogság az az ismeretlen elem, amelyet senki sem fog feltalálni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás