Véletlen idézetek

Csend kell ahhoz, hogy megérezzük a mindenséget, hogy meghallhassuk az örökkévalóság szavát. A Csend az örökkévalóság alkotórésze. A világ elmúlik, de a Csend megmarad, azért érezzük azt, hogy mérhetetlen erő és el nem érhető bölcsesség rejlik a Csendben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megállapítottam, hogy a csillagok nem állandóak. Elolvadnak. Saját szememmel láttam, hogy éppen a legszebbek közül egyik-másik elolvadt, és lefutott az égről. (...) Ezért minden éjjel virrasztani szeretnék, hogy nézzem és őrizzem, amíg csak ébren tudok maradni. Így legalább emlékezetembe vésem a ragyogó égi mezőt. Ha majd egyszer eltűnnek, akkor legalább gondolatban vissza tudom képzelni az égre a pompás csillagok miriádjait, újra felragyogtatom és könnyeim káprázatában duplán látom őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A valóság hideg, vigyázz, mert még felfázol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A média sem tesz mást, csak a hatóságok által leadott csontokkal bibiskedik. Tudják, hogy hazugságok, de előadják, mert ettől nőnek a bevételek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyenge politikusok közt is van különbség:
az egyik rosszabb, mint a másik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember nem élvezheti örökké a békét s a nyugalmat. Ám a gondok és a balszerencse sem végleges. Ha a sztyepp füvét a tűz felperzseli, az nyáron újra kinő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki képes uralkodni a testén, az a lelkén is képes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Föl kell használni a régebbi dolgokból a jót, és beletenni az újba. Nem lehet mindig megtagadni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az örökkévalóság kapujához megváltó sötétség vezet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami kedveset nem mondasz ki idejében, nem pótolhatod, ami gorombaságot meg kimondasz, vissza nem vonhatod.

pont 25 kedvenc 0 hozzászólás

Légy az, aki vagy, de ne forogj folyton saját éned körül. Ne csapd be magad. (...) Fogadd el magadat kuszaságaiddal és ellentmondásaiddal együtt. Mert csak akkor jutsz tovább, ha el tudod viselni magadat. Csak akkor leszel emberi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi voltam én? Mik vagytok? Mi az ember?
- gyötört a vak számtani művelet
s a végtelen elé az életemmel
tettem vádló, konok minusz-jelet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ego adja meg nekünk azt az önazonosságot, melynek révén egy nagyon sajátos nézőpontból - a sajátunkból - tapasztalhatjuk meg az életünk leckéit. Olyan ez, mintha egy nagyon sajátságos ablakon át tekintenénk egy adott élethelyzetre. Ennek az ablaknak a kerete az egónk, ez adja nekünk a formát, melyen át (nagyon éles perspektívából) szemügyre vehetjük a probléma adott aspektusát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kettős életet élni nem gond. A hármas vagy négyes élet fog ki az emberen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden ugyanarra vezethető vissza: a gyerekekre és a virágokra - ők jelképezik az életet, az élet továbbadását... Azt hiszem, az élet tulajdonképpen tényleg bennük testesül meg: a gyerekekben és a virágokban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet tökéletesen rendez minden helyzetet, ha alkotni akar.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet olyan, mint a gravitáció: nem lehet vele alkudozni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jöhet a
jövő -
úgyis jön -
nem hívom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem kell már a csillag! Kinek ragyog?

Oltsátok ki a Holdat, takarjátok el a Napot!

Kiszáradhat az óceán, elpusztulhat az erdő,

Úgysem hoz már semmi jót a jövendő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki hazudik, amikor fél. Vannak, akik sok hazugságot mondanak, vannak, akik keveset. Vannak olyanok is, akiknek csak egy nagy hazugságuk van, de azt olyan gyakran ismételgetik, hogy végül szinte maguk is elhiszik... A lelkük kis szegletében azonban mindig tudni fogják, hogy hazugság, és ez meglátszik az arcukon is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember nem tud élni jó szó, elismerés nélkül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csakis azzal törődöl, hogy őszinte légy. De nem gondolod-e, hogy ez az állandó törekvés az őszinteségre egy kicsit hamis és hazug?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kedvességről mint emberi tulajdonságról manapság alig beszélnek... Pedig még Charles Dickensnél is megtaláljuk e bájos kérdésfelvetést a David Copperfieldben:

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha arra összpontosítunk, hogy milyen szörnyű a helyzetünk, egyre rosszabbul fogjuk érezni magunkat. Irányítsuk figyelmünket a pozitívumokra, és egyre több pozitív dolgot fogunk észrevenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki megnyeri a partit, még nem biztos, hogy jól játszott. Csak abban lehet biztos, hogy elkerült egy döntő hibát, amelyet az ellenfél kihasználhatott volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Távolról sem kell mindenben egyetérteni, épp attól érdekes a világ, hogy sokan sokfélét gondolunk róla.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha igazán szeretünk valakit, annak soha nem lenne szabad fájdalmat okoznunk. Soha nem lenne szabad hagyni, hogy szomorúság költözzön a tekintetükbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bánat jól elvan magában, örömeinket viszont csak akkor élvezhetjük ki utolsó cseppjükig, ha van kivel megosztanunk őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen furcsa, hogy legtöbbször nem a személy, hanem a helyzet miatt leszünk szerelmesek... és gyűlölni is ugyanígy gyűlölünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magamban élő, furcsa, vad gyerek voltam. Kifelé megneveltek, s ezáltal sokszor becsaptam a környezetemet, kik kedves buzgósággal fáradtak azon, hogy eloszlassák magányomat, s nevettetésemre sokféle mókát kieszeltek. Nevettem nekik, szorgalmasan és udvariasan, de belül egészen egyébre gondoltam, és nem figyeltem rájuk. Éltem a magam külön belső életét, s mert nem volt senki, akinek elmondhattam volna, lassan megnőtt ez a bennem lakó élet, széles lett és nagy, mint egy fekete vadaskert, és fallal zárta el tőlem azokat, akikkel együtt éltem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magány is - mint minden más - csak addig csábító, amíg nem kényszer. Ahhoz, hogy az ember vidám gyalogos legyen, okvetlen szükséges egy pár jó ló vagy autó a háttérben, s ahhoz, hogy vidám magányban éljen, okvetlenül szükséges a lehetősége, hogy akkor lép ki belőle, amikor akar.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bármilyen értelmetlen az ostobák beszéde, olykor elég ahhoz, hogy megzavarja az okos embereket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha csak az a tudat tudja elviselhetővé tenni a poklot, hogy az ember már túl mélyen van benne ahhoz, hogy kiszabaduljon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emlék belénk ivódik, szervesen hozzánk tartozik, mint a gyerekkorunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szenvedélyes szerető éles emlékező, a kihűlt nem akar, nem tud emlékezni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás