Véletlen idézetek

A közönséges madarakat szeretem nézni az ablakom alatt. Teljesen elképesztő számomra, hogy valami, ami tud repülni, aminek megvan a szabadsága, hogy bárhová menjen, azt választotta, hogy udvaromban ugráljon. A pintyeket, szajkókat, seregélyeket nézve néha lecsillapodik bennem a krónikus nyugtalanság, amivel küzdök. A madarak emlékeztetnek rá, hogy kívánatos helyen élek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az empirikus erkölcsi világ legnagyobbrészt rosszindulatból és irigységből áll.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem a külső számít, hanem az, ami benne van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az, hogy jól bánjunk egymással, attól függ, hogy ne felejtsük el, hogy a másik hihetetlenül más. Végtelenül más, mint én vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a világ a józan észre korlátozódna, akkor unalmas lenne az élet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Márpedig engem semmi se bosszant jobban, mint az, ha az emberek kínozzák egymást, s legfőként, ha életük virágjában levő fiatalok, akik legtisztábban tárulkozhatnának ki az élet örömei elé, rontják el, rossz képet vágva, néhány jó napjukat, és csak későn látják be, hogy tékozlásuk mennyire helyrehozhatatlan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vállamon ezzel az élettel, és annyi másikkal a fejemben, összehúzom magamon testemet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Inkább vak szeretnék lenni, mint süket. Hogy ne halljak többé semmit, úgy éljek, mintha egy akváriumból figyelném a többieket? Nem, akkor már jobb, ha nem látom őket, és a sötétségben továbbra is hallom, ahogy beszélnek, mozognak, orrot fújnak, vagyis léteznek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az ember folyton csak azon agyal, miképpen védhetné ki a rá leselkedő veszedelmet, mit egyen, igyon, kenjen ellenük, előbb-utóbb holtbiztosan magára idézi a nyavalyát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden mérgező, semmi sem mérgező, az egész csak mennyiség kérdése.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál úgy eszi be magát bőrünkbe, mint szú a pácolatlan fahasábba. És mi nem teszünk ellene, nem teszünk semmit, hagyjuk, hogy lepetézzen. Kihordjuk a halál kukacát, s miközben testünkben tenyészik, büszkén azt hisszük, hogy magunkévá ragadtuk az életet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem a műveim által akarok halhatatlanná válni. Azáltal szeretnék, hogy nem halok meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor bekövetkezik az élet egyik rettenetes csapása - egy szülő halála, egy kapcsolat vége, egy pozitív laboreredmény, egy elmarasztaló ítélet, vagy amikor lelépünk egy épület magasából a semmibe -, szédülés, szinte eufória fog el bennünket, mintha elvágnák a szálat, ami a reményeinkhez köt, és egy pillanatra a szabadulás lendületétől hajtva egy másik irányba pattannánk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senkinek sem kell tökéletesnek lennie. Bőven elég a törekvés arra, hogy kicsit csiszolni próbáljunk magunkon. Ez elérhető, a tökéletesség eleve reménytelen. Sok minden zsúfolódik össze egy emberben: "sugár és salak", ettől ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberben, mint minden állatban, önszeretet nagymértékben lakik; s ez a természetnek azon kétértelmű ajándéka, mely aszerént, mint irányoztatik, vagy segédünk lehet minden jóra, vagy vezérünk minden gonoszra. Legelső amit e részben tennünk kell: tiszta ismerettel választott s állandóul megtartandó elv birtokára törekedni. Ennek híjával, ha nem éppen gonosz is valaki, de pillanatnyi indulatok s az igen rosszul értett önszeretet mindenkori sugalmai határozzák meg: s majd jót, majd gonoszt cselekszik, és életfolyama e kettőnek bizonytalan vegyülete. Milliomok vannak ilyenek; s az ő szíveikbe gyakran több hajlandóságot öntött a természet jót, mint rosszat tenniek; s hibájuk csak az, mert nem alapra építék életöket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kultúra nem azt jelenti, hogy fogkeféd van és meg tudod indítani a gramofont. A kulturált ember látni és érezni tudja a szépet és a jót.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ady Endre festői szempontból nézve is nagyon érdekes alak. Szemei nemcsak azért voltak szépek, mert feketék, mint a bogár, de főleg azért, mert álmos nézése mély és szerelmes, sokatmondó, talán azt lehetne mondani, hogy ennek a ritka lénynek, ennek a különösen szépen érző nagy embernek a lelke tükre volt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egy pasi csak szurkál a rózsával, ahelyett, hogy azt óvatosan a kezedbe adná, lépj. A rózsa nem játék. Nem arra találták ki, hogy bántsanak vele. Ha egy kapcsolatban kényelmetlenül érzed magad, köszönj el. Köszönd meg neki, amit adott, mert biztosan tanultál tőle is valamit, de ne maradj tovább. Nincs értelme. Minden kapcsolatnak addig van értelme, amíg jól érzed magad benne, és amíg tanulsz belőle. Ha már nem jó benne, mert pl. nem becsülnek meg, akkor minek maradnál?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor sérelem ér bennünket, sóvárgunk az ölelésre, máskor viszont van, hogy azt szeretnénk, ha hozzánk se érnének. Hangulatunktól, lelkiállapotunktól és sok egyéb tényezőtől függ, hogy egy adott esetben milyen érintésre vágyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gonosz csipkelődések homokot szórnak a fogaskerekek közé. Ne folytassuk a homokszórást, hanem kérdezzük meg, hol került be a homok? Ez különösen azoknál az embereknél fontos, akik közel állnak a szívünkhöz. Az állandó piszkálódás azt mutatja, hogy valami baj van a kapcsolatban. Ezt a bajt pedig időben fel kell tárni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amint megosztjuk valakivel az emlékeinket, abban a pillanatban elveszítjük az egyéniségünket és beleolvadunk egy céltalan harmadik fél tudatalatti rosszindulatába, vagy egy olyanéba, ki nagyon is céltudatos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem barátainkban leltük fel az egész világot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Furcsa, hogy bár nincs jelen, mégis úgy érzem, mintha itt lenne velem. A hiánya olyan éles és intenzív, hogy szinte pótolja őt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én alapvetően sosem kerestem egyebet, mint a szerelmet. Talán mert sosem éreztem, hogy igazán szeretnek. Mindennek, amit addig csináltam, egyetlen célja volt: hogy szeressenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem egyetemes, itt csak lélek áll lélek előtt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Boldog, ki várja a telet
Egy szebb tavasz reményivel!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szakadatlan emlékezés az őrület poklába vezet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudják, mi a véleményem a sírásról? Az, hogy egyeseknek igazán meg kellene tanulniuk. De ha egyszer megtanultuk, ha tudjuk, hogyan kell, akkor nincs is párja a sírásnak. Sajnálom azokat, akik nem ismerik a fortélyát, mert olyan ez, mint a fütyülés vagy a dalolás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne légy se víg, se szomorú,
A kedv: az égiháború.
Megjön, eláll. S csak az marad,
amit a perced átharap.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egy értelmetlen indulatot fennhangon is nevén nevezünk, egyszerre világítás éri a szóban forgó elnevezés által takart hülyeséget is, és ezúton észre lehet téríteni minden néma dühöngőt, feltéve, hogy az egyed a normálisok típusába tartozik bele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akkor és ott szeress, amikor és ahol érzed. Mert a feltételek, a körülmények mindig változnak. Akadályok jönnek-mennek, mindig lehetnek. Ha ezektől teszed függővé, sosem fogsz szeretni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valódi szeretet az, amikor egymásban a "porszemet" felismerjük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudd meg, gyermekem, senki sem lehet elég öreg, ha a boldogság megtalálásáról van szó!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Van a szenvedésnek értelme?
- Van.
- És mi az?
- Kinyílik a szívünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lusta zsenivel még nem találkoztam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás