Véletlen idézetek

A nevetés, olykor keserű nevetés védi meg attól, hogy ne hagyjon nyomot rajta a mocsok és őrület.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A másnapos nejlonharisnyát felhúzni egy átvirrasztott éjszaka után olyan, mintha levedlett bőrét próbálná visszaszuszakolni magára egy zavarodott hüllő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a sajtos szendvicsen és a zacskós levesen kívül valami mást is megtanulok elkészíteni, akkor elértem egy komoly célt az életben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kutya nem passzió, nem kedvenc. Hanem metafora. Azt jelenti, hogy az embernek dolga van a világban. Hogy tele van szarva a kert, és azzal valamit tenni kell. Hogy a dülöngélő kerítést muszáj megjavítani. Hogy a hátsó ajtót zárva tartani, ha a vacsorából apád is akar enni. Hogy észnél kell lenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Más a lehetetlen és más a szinte-lehetetlen, mert az utóbbinak van nyerési eshetősége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember magára veszi a felelősséget. Viselnie kell, nem lehet kibújni alóla, vagy egyszerűen félrelökni. A szerződés (...) az szerződés. Szabad akaratából köti az ember, tartson is ki mellette. Minden más zűrzavart eredményez. Meglazult maradványokat, félig feloldott kötelékeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden gyászmunka, amit elvégeztünk a saját múltunkkal kapcsolatban, fölszabadít minket. Nem szükséges a terheket tovább hurcolnunk, ezért könnyedebben, nagyvonalúbban lehetünk jelen a mostani kapcsolatainkban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Képzelj egy tükröt;
gondold, hogy belenézel;
hidd el, amit látsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki soká él, sokat temet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Belépsz az életbe, mint egy étterembe, hogy asztalhoz ülj. De tévedsz; minden hely foglalt. Nem az étkezés természetes, hanem a koplalás. Nem a balszerencse természetellenes, hanem a szerencse.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A régi egyiptomiaknak volt egy szép gondolatuk a halálról. Mikor a lelkünk a mennyek kapujába ér, az istenek két kérdést tesznek fel. A válaszon múlik, hogy bebocsátást nyernek-e. (...)
1. Leltél-e örömöt az életben? (...)
2. Vittél-e örömöt mások életébe?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sors mindig azt sodorja az utunkba, amit leginkább hátrahagynánk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múltat mindig újra kell értelmezni a jelen alapján.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A betegség egyik hátránya, hogy kénytelenek vagyunk többet foglalkozni magunkkal, mint azokkal, akiket szeretünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért érdeke az embernek, hogy saját szenvedését megtoldja felebarátja sebeivel? Hogy ha rosszul érzi magát a bőrében, abban teljék öröme, hogy más sem különbül? Ily határtalan az önzés? Nem bírjuk elviselni, hogy a szomszéd jobb erőben van, egészségesebb, fiatalabb, ó, főképp, hogy fiatalabb nálunk?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én azt gondolom, az erő mindig ott kezdődik, ha valaki ki meri mutatni, ami fáj, és soha nem ott, amikor valaki azt mutatja, hogy milyen rezzenetlen arccal bír ki mindent.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A rágalomra nincs semmilyen gyógyszer itt:
Hát bolond, aki a pletykára hederít.
Igyekezzünk tehát okosan élni s tisztán,
S ne törődjünk vele, hogy mit fecseg a hitvány.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hosszú az út, hosszú még a tél,
Hosszúak a napok, de egyszer mindenki célba ér.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazi összetartozás valószínűleg az élet legnagyobb értéke. És nyilvánvaló, hogy nemcsak szerelmi összetartozásról van szó, hanem barátságról, vagy a nehezen meghatározható "közöm van ehhez az emberhez" érzésről is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A viták romboló hatást gyakorolnak a kapcsolatra. Az egyik fél nyer, a másik veszít, a probléma azonban nem oldódik meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kérdezd csak meg a csendet, mely körülvesz, mikor álmatlanul fetrengsz
ágyadon, a könnyedet, mely letörletlenül pereg pillád alól, a kiáltásod,
amelynek visszhangja nincsen, kérdezd meg őket, van-e valakid?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Némely ember élete elmúlt napjait újra meg újra át tudja élni, csodálatos elevenséggel képes maga körül mozgatni a távollevő embereket, kedve szerint alakítja át a térfogatot, amelyben éppen jelen van, innen van az, hogy a remetetermészetű és magányszerető embereket arról lehet felismerni, hogy soha nincsenek egyedül. Azok a legmagányosabb emberek, akik képtelenek társaság nélkül élni, mert ha egyedül maradnak, a saját lelkük azonnal cserbenhagyja őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ó, kicsikém, mennyire szeretném látni egy cseppet, a hangját hallani, megcsókolni, legalább futólag, ha másképp már nem lehet! Hát igen, hiába, az ilyen gondolatokat nem tudom elnyomni magamban. Nagyon hiányzik nekem, drágám: szívem-lelkem annyira gyötrődik, mióta elszakadtunk egymástól, hogy valóságos testi kínokat érzek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak olyasmi hiányozhat egy embernek, amire még emlékszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,
Amennyit férfi megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magányában szemléletes példája volt most annak, milyen tévutakra juttatja az embert a szépség hajszolása, ha inkább érez, mint gondolkodik. Noha gyakran érte csalódás, még mindig várta a boldog napot, amikor a megvalósult álmok birodalmába léphet. Ames megmutatta a következő lépést, s ha megteszi, újabb és újabb messzeségek tárulnak fel előtte. Örökkön-örökké keresni kell a világ távoli hegycsúcsain felcsillanó boldogságot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy kezdődött, régen volt egy álmod.
Fényben úszott minden éjszakád.
Sok hazugság közt eltűnt, nem találod,
De érzed, valahol messze vár még rád.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne csak szajkold, hanem higgyed is végre, hogy minden, minden másképp történik. Egy napon megérint az élet; másképp, máskor, más szándékkal, mint valaha is képzelted. Megérint, és köznapod megtelik a csodálatossal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Zápor zizzenő szárnya, madár-nyüzsgés zúgása éled
csontomban, elröppentél belőlem, behegedek, élek, remélek;
visszahúzódom bőröm mögé, úgy figyelek új szerelemre,
csapdákra, kínra, kudarcra, veremre ügyet se vetve;
madár röpte szól, jajgat: zengő égbolt húrja
feszül fejemnél s szívem a fájdalmat újra tanulja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs vékony határvonal szeretet és utálat között. Mondhatni egy kínai Nagy Fal húzódik közöttük, melyet öt méterenként álló őrök védenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogyha két szerető szív megöregszik,
mily mély, áhitatos boldogság jut nekik!
Szerelem! égi frígy! ó, lelkek tiszta lánca!
Megőrzi sugarát, ha kihunyt is a lángja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vajon ki tudja megmondani, hogy melyik a legerősebb fájdalom? Mindig az, amelyik éppen fáj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fásultságunkban nem szeretjük, ha egy önzetlen gesztus arra figyelmeztet minket, hogy közösségi lényként is élhetnénk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A viszontagság az a gyémántpor, amivel a mennyország az ékszereit csiszolja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás