Véletlen idézetek

Ha visszatekintek a gyermekkoromra, sajnos, azt kell látnom, hogy nagyon undok kisgyerek voltam. Igen nagyra tartom a szüleimet, hogy ennek ellenére hagytak felnőni. Oly egyszerű lett volna valamit a fejemre ejteni az ablakból. Biztosan százszor is érezték a kísértést, de valami visszatartotta őket. Bizony, nagy kártevő voltam a ház körül.

pont 0 kedvenc 1 hozzászólás

Hiába jő a másnap,
Csak elpattan, kiég:
Akárcsak
A szappanbuborék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyébként pedig annyi pletyka... csúnya pletyka van forgalomban arról, milyen ellentétek keletkezhetnek két nő között, akik együtt laknak... milyen beteges indulatok törhetnek elő és vezethetnek erőszakhoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egyetlen abszolút önzetlen barát, akire az ember szert tehet ebben az önző világban, az egyetlen, aki sosem hagyja el őt, az egyetlen, aki sosem hálátlan és hűtlen hozzá - az a kutyája. Ő az, aki mellette áll jóban-rosszban, egészségben-betegségben. Ott alszik a hideg földön, ahol a barátságtalan szelek fújnak, s ádázul zuhog a hó, csak hogy gazdája oldalán lehessen. Megnyalja a kezet, amiben nincs élelem, amit felajánlhatna. Nyalogatja a sebeket, és enyhíti a fájdalmakat, melyeket a világ kegyetlensége ejt. Úgy őrzi koldus gazdája álmát, mintha király volna. Mikor minden barát eltűnik, ő marad. Ha elmúlik a gazdagság vagy a hírnév szertefoszlik, ő olyan hűséges marad szeretetében, ahogy a nap kitart az útján az égen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lobotómiásként se látnám sportnak, amit a hobbivadölők művelnek. Mióta a vadászat, mint elannyi más passzió, eltömegesedett és iparággá züllött, kiveszett belőle minden tolerálható.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mily kiszámíthatatlan a csaták szerencséje.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Imádok a véletlenre gondolni - arra, ahogy egy elejtett szó, egy kavics a cipőben az egész világegyetemet megváltoztatja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt mondják, a tisztességes alku után mindkét fél boldogtalan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember mindenhová elér, mindent kikutat. Ott akar lenni mindenhol. Hegyen, tengeren, lakatlan szigeten, az űrben a csillagok között. Most már felszállnak a Holdra. De azért, ha kinn ülsz a küszöbön, a sötétedő ég alatt, mégiscsak azt érzed, hogy kicsiny vagy, parányi, semmiség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sose próbálj valakinek olyasmit megtanítani, amit nem tud felfogni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nyájas szavaktól félj, madárkám, ne a durváktól. A nyájas szavak becsapnak, meggyengítik az ember életrevalóságát, a durva szavak viszont, még ha túlzásba mennek is, megedzik. A nyájas szavak után veszedelmes dolog az utcára lépni: a legapróbb durvaság rémületbe ejt, a durvaság után viszont a nyájas szavaktól se kell félni: már nem tudnak becsapni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél üresebb az élet, annál gyorsabban múlik az idő. A jelentéktelen sorsok úgy suhannak el az élet apró szépségei mellett, mint azok a vonatok, amelyek nem állnak meg minden állomáson.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eddig mindig azt tapasztaltam, ha az ember butábbnak mutatja magát, mint amilyen valójában, az esetenként elég eredményes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek, akármit is mondjanak, többnyire azt a foglalkozást űzik, amelyre mindig is vágytak. Például azt mondja egy hivatalnok: "Bárcsak felfedező lehetnék, s isten háta mögötti helyeken élhetnék nomád módra". Aztán kiderül, hogy szeret ilyen tárgyú regényeket olvasni, de a maga részéről nagyon is megbecsüli az íróasztala nyújtotta biztonságot és a viszonylagos kényelmet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem, egyetlen fehér még nem teszi jókká a fehéreket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jaj annak a gyűjtőnek, aki kiad a kezéből valamit, csak egy körömérőt is. Az, aki ad, már nem tud gyűjteni. Mert az adakozás, ha szívből jött, megint másik irányban bontja meg az ember lelkét. Az adakozó szét tudja szórni az ősök minden örökségét, s kevés neki a világ minden kincse, mert adakozással soha az embert megváltani nem lehet. Adj a szegénynek naponta marékkal, s szegény marad, mert nem gyűjtő, hanem ő is kiadó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A zseni maga tesz önkéntelen rajongóvá, még ha embertársadként akár gyűlölnéd is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legszomorúbb emberek, akikkel életemben eddig találkoztam, azok voltak, akik semmi iránt nem érdeklődtek igazán komolyan. A szenvedély és az elégedettség kéz a kézben járnak, és nélkülük minden boldogság csak átmeneti, mert semmi sincs, ami igazán tartóssá tenné.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A becsületet nem lehet se feloldani, se elfeledni. Az esküt be kell tartani, különben fabatkát sem ér.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit tegyél, ha nem szeretnek? (...) Én, mondom, elmenekülök. Úgyse vagyok ott, hiszen nem látnak, nem ismernek. Ahol az embert nem szeretik, vagy gyűlölik, ott nem is ismerik igazán - idegen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindent lehet egy még hiperócskábbhoz hasonlítani, és tényleg: ahhoz képest egészen jónak tetszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vita, gáncs, apró szeretetlenség, a hiúság sebei - nyom nélkül elenyésznek. Ami igazán érintette a személyiségünket, húsz év alatt sem évül el, sajnos; csak a rálátás lesz szélesebb, s a megítélés szigora vagy a kétségbeesés lesz enyhébb. 

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem könnyen kötök kapcsolatot a kortársaimmal. Igazság szerint egyáltalán senkivel sem. Anyámhoz például közelebb érzem magam, mint bárkihez ezen a planétán, és mégis, vele se voltunk igazán soha ugyanazon a hullámhosszon. Néha már arra gondoltam, talán az én szemem nem is ugyanazokat a dolgokat látja, mint a többi emberé. Lehet, hogy az agyam nem úgy működik, mint másoké?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyetek, igyatok együtt, beszélgessetek, nevessetek együtt, faljátok az életet együtt, de csak akkor lesztek igazán barátok, amikor először együtt sírtok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem barátaink kellemes ujjongásában, hanem ellenségeink vad ordításában halljuk meg a helyeslés hangját.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A féltékenység nem más, mint hogy magányosnak érezzük magunkat mosolygó ellenségek közepette.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én alapvetően sosem kerestem egyebet, mint a szerelmet. Talán mert sosem éreztem, hogy igazán szeretnek. Mindennek, amit addig csináltam, egyetlen célja volt: hogy szeressenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ezernyi titkod

bennem rejlik

számtalan szádon

ajkam fénylik

merész pillanat

téged szeretni

hiányod félni

s reménybe temetni...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eljön egy idő mindenki életében, mikor úgy tűnik, a szeretet elmegy, mikor semmi nem akar jóra fordulni, jön, jön egy idő, mikor nem találod a helyed, minden ajtó, amit kinyitsz, úgy tűnik, az arcodba csapódik. Ekkor kell valaki, akibe kapaszkodhatsz, mikor elhagy minden hited.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emlékezés bennem olyan, mint egy tó hullámverése. Körökben, egyre táguló körökben jön, feltartóztathatatlanul, míg el nem simul a tükre. S aztán másutt bomlik meg a víztükör, más emlékek tódulnak fel, s nyomában ismét mások. S ami kicsit kimagaslik, olyan, mint egy-egy szirt az elfelejtett múlt tengerében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A képzeletnek szerintem nincs más célja, mint megnyugvást és menedéket nyújtani az élet máskülönben elviselhetetlen pillanataiban és helyzeteiben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A puszta szándék még nem tesz hőssé senkit; a bátorság és a tehetség sem elegendő hozzá, még szörnyek és sárkányok is kellenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha tisztában vagyunk azzal, hogy álmodunk, már nem alszunk olyan mélyen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Isten nem tud különb poklot kitalálni, mint amilyent a lelkiismeret-furdalás teremt a magunk számára.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás