Véletlen idézetek

Tudni, hogy mi van, tudni, hogy mi kell, tudni, hogy mi nélkülözhetetlen - ez a készletnyilvántartás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig jólesik a lelkemnek, mikor fiatal embereket látok úton, akár vasúton, akár országúton. Ezek azért utaznak, hogy lássanak. Föl vannak szerelve földképpel, messzelátóval, kalauzkönyvvel, jegyzőkönyvvel s a szemükben az élet szeretete mosolyog. De vajjon van-e köztük csak egy is, akit akár a szülők, akár a mesterek megtanítottak volna látni?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A régi nézeteket valló természettudósok ragaszkodnak a biblikus felfogáshoz, a mózesi teremtés-monda tanához, s annak kronológiai alapján mind a világot, mind magát az emberiséget csak 5000-6000 esztendősnek tartják. Akad köztük olyan is, aki nemcsak a teremtés évét, de hónapját és napját is kiszámítja. Mások azt is tudni vélik, hogy az ősi patriarcháknak milyenek voltak a testi adottságaik, így pl. Henrion francia akadémikus kiszámította, hogy Ádám 27 méter, Ábrahám 9 méter, míg Mózes csak 3 méter magas volt - s ezt a francia akadémián erősen bizonygatta is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az első lépés a legfontosabb lépés. Nemcsak azért, mert kijelöli az útirányt, hanem mert abban már - mint magban a növény - minden benne van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valaki segít neked, az nem kudarc. Azt jelenti, hogy nem vagy egyedül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rágalomra legjobb válasz a hallgatás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenkinek kell néha olyasmit is tennie, amit nem szeretne. Erről szól az élet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bölcs éppen azért bölcs, mert szeret. A bolond pedig azért bolond, mert azt hiszi, hogy megértheti a szerelem lényegét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A boldogság nem a gondtalanság és a kényelem érzete. A boldogság az a mélyebb megelégedés, amelyet akkor tapasztalunk meg, amikor alkotunk: amikor megkonstruálunk egy tárgyat, létrehozunk egy műalkotást - vagy felnevelünk egy gyermeket. Akkor tapasztaljuk meg a boldogságot, ha hozzányúlunk a világhoz, és akaratunk szerint megváltoztatjuk. A legnagyobb boldogságot pedig akkor, ha azzal, hogy hozzányúlunk, jobbá tesszük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenkinek felelőssége van ezen a földön, mindenki formálja azt a világot, amiben él.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megtanulni elégedettnek lenni fontos lépés lehet nem csak abban, hogy megbirkózzunk a világban lévő választási lehetőségekkel, de abban is, hogy élvezzük az életet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet csak egy tűnő árny, csak egy
Szegény ripacs, aki egy óra hosszat
Dúl-fúl, és elnémul: egy félkegyelmü
Meséje, zengő tombolás, de semmi
Értelme nincs.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem élhetjük le egész életünket a saját fantáziánk csúcsain.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig azt hittem, hogy muszáj megküzdeni az élet hullámaival, legyenek bármekkorák is. De talán mégsem olyan nagy őrültség sodródni velük, amíg előrevisznek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ingerek ingere, ez a felzaklató, változatos, veszélyes, komor és gyakran napfényben izzó lét! Élni - ez kaland, s bármilyen párton vagytok is, az életnek ez a jellege mindig megmarad!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Születésünkkor egyformák vagyunk, halálunkkor egyedüliek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Addig toleráljuk csak a másikat, amíg ugyanolyan, mint mi és amíg szeret bennünket. Éppen ezért inkább olyan emberekkel találkozunk, akik ugyanúgy gondolkodnak, beszélnek, öltözködnek, hisznek és imádkoznak, mint mi, és ugyanazokat a dolgokat teszik, mint mi... ez megnyugtató!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Normális helyen, ha valaki politikus, iskolaigazgató, egyetemi tanár, az egy foglalkozás. Nálunk nem. Nálunk küldetés. Abban a pillanatban, ha valaki a saját státuszát karizmatikusan éli meg, akkor számára a másképpen gondolkozó már nem egy másik ember, aki másképp képzeli a dolgokat, hanem ellenség. Sőt, nemcsak ellenség, hanem gonosz. De nemcsak gonosz, hanem sátáni. Nemcsak sátán, hanem hazaáruló... és akkor érdemes a pusztulásra. Itt tartunk ma...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A találékonyság és az analitikai képesség közt nagyobb a különbség, mint a köznapi értelemben vett képzelet és a tulajdonképpeni képzelőerő között, pedig jellegzetes tulajdonságaiban milyen hasonló a kettő! Annyi tény, (...) hogy a találékony embernek mindig van fantáziája, és a valódi képzelőerő mindig analitikus.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az ember idegenek közt van, akkor igyekszik a legelőnyösebb oldaláról mutatkozni, meggondolja, mit mond, és tetszeni akar.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs bennem indulat vagy harag senki iránt; több jót kaptam az emberektől, mint amennyit adni tudtam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ural a szépség bűvös hatalma,
csábít a szépség birodalma.
Keresni fogom, amíg csak élek,
gazdagodjék véle a lélek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi mindannyian meglehetősen begubózva élünk. Szinte soha nem nyitjuk meg magunkat a körülöttünk levő szépségek számára. És mégis jelen van nap mint nap, szüntelenül, nem törődve azzal, hogy figyeljük vagy sem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sírás a lelki és testi mámornak egyik legintenzívebb, majdnem azt mondhatnám, legperverzebb fajtája - zsongító jóság, bódító gyönyör a könny, veszedelmes szenvedély, kéjelgés, amit szemünkkel követünk el, öntudatlan szándékkal, ravaszul keresve azt a boldogító kielégülést, aminek tetőfokán kibuggyan fölizgatott, dagadt szemünkből. De ha a sírás akart és keresett mámor, majdnem boldogság - mi akkor a nevetés?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt mondod, nem fognak szeretni? Hát szerettek valaha is? Hogyan veszíthetnék el valamit, ami soha nem is volt az enyém?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha igenis önzőnek kell lenni... mert nem lehet úgy élni, hogy senkit ne bánts meg, de közben mégis valóra váltsd az álmodat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Márai azt írja a tapintatról és gyöngédségről, hogy az több és értékesebb, mint a tudás és az értelem, és becsesebb mint a jóság... Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a tapintat és az a gyöngédség, mely mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak... Ez a tapintat nem csak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel,
ki megért, és segít, ha vigasz vagy tréfa kell,
de hagyja, hogy éljek,
szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél ártatlanabb egy ember, annál kevésbé gondol az alibijére.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Arra születni kell, hogy egyetlen szóval tudjuk éreztetni valakivel: ő egy darab szar.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig is az volt a leghőbb kívánságom: bár látnék egyszer valóra válni egy tündérmesét. És most benne élek egy igazi tündérmesében. Már-már azt képzelem, magam is tündér vagyok, egy intésemre azzá változik bármi, amivé változtatni akarom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ebben a hatalmas és félelmetes univerzumban annak a felismerése adja meg valódi értékünket, hogy Isten, aki megteremtette a világot s benne minket is, szeret bennünket és annyira törődik velünk, hogy e kételkedő és hitetlen világ iránt érzett szeretetének bizonyítékaként leszállt a mennyből, és elszenvedte a kereszthalált.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden szerepében másképp szeret az ember. Más az anyai, más a baráti szeretet, hogy a szerelemről ne is beszéljünk... Sokféle szeretet van. De csak az tud igazán szeretni, aki már az összes szerepet el tudja játszani!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyetlen kötelességünket sem hanyagoljuk el annyira, mint azt, hogy boldogok legyünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudom, már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen, lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva a hibáknak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás