„ A jóhír hiú és fölöttébb csalfa fogalom. Gyakran elérjük érdemtelenül és elveszítjük ártatlanul. ”

„ A valóság ugyanaz. Ami van, az van. Mégis, ahogy a mesében, az ember így is, úgy is értelmezhet valamely helyzetet. ”

„ Annyi minden van, amit az ember úgysem csinálhat meg, hát akkor minek bosszantsa magát vele, nem igaz? Sohase fogom megtudni, milyen a súlytalanság állapota. Hiába irigylem azt a Heyerdahlt, nekem úgysem lesz alkalmam, hogy tutajjal hajózzam át az óceánt. Nem jutok el Nepálba, hogy megmásszam a Mount Everestet. Piccard-nak a fia sem fog meghívni, hogy a gömbjében szálljak le vele a tenger mélyére. (...) Nem fogok eljutni az Amazonasra, hogy anakonda kígyóra vadásszak. Nem ülhetek be egy Bugattiba a monacói autóversenyen, meg a spanyol menedzserek se utánam nyomoznak, hogy belőlem csináljanak nagymenő torreádort. ”

„ A szilárd hírnév valaha rendkívül hasznos volt: és mindenütt, ahol a társadalmon ma a csordaösztön uralkodik, még most is hasznos, sőt a legcélszerűbb, ha mindenki változatlannak mutatja jellemét és foglalatosságát - még akkor is, ha távolról sem ez az igazság. ”

„ A természet örök könyvét forgatni ne szünjél,
Benne az istennek képe leírva vagyon. ”

„ Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel? Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes! Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan. Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől; Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda: Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng. A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt. ”

„ Amikor sóhajtasz, elveszítesz egy parányi örömöt. ”

„ Fontos, hogy megfelelően zárjuk le a dolgokat az életben. Csak így lehet véget vetni valaminek. Különben bennünk rekednek szavak, amelyeket ki kellett volna mondanunk, de nem mondtunk ki, s a szívünket megbánás tölti el. ”

„ A közönyösség pestise sok mindenre hozott már pusztulást. ”

„ Vagyonunkat nem vihetjük a sírba. Nem vehetünk jegyet a mennyországba, és nem szerezhetünk a pokoltól megváltó ingyenjegyet sem. Amikor elmegyünk, egyedül megyünk, nem lesz nálunk semmi, csakúgy, mint amikor jöttünk. ”

„ Ki a megmondhatója, milyennek látja az életet a másik? Ha egy pillanatra egymás szemével nézhetnénk a világot! képzelhető-e csodásabb? ”

„ A szerelem olyan, mint az étel vagy az ital. Lehet ezek nélkül élni? ”

„ Az élet meditáció, minden más csak a figyelmet vonja el. ”

„ Vannak igazságok, amiket a múlttal együtt el kell felejteni, ha az ember élni akar ebben a világban. ”

„ Megint benne voltak a drótok és csövek. Az üvegdoboz lecsukva. Nem mozgott. Fehérbe burkolva feküdt. Pihés volt a haja, egyenes szálú, sötét. Szerettem volna megérinteni, megérinteni a bőrét, érezni az ujjaimmal, milyen puha. A két kis keze szorosan ökölbe szorítva feküdt kétoldalt a feje mellett. Nem szóltunk semmit. Hallottam a saját lélegzetem, a szüleim szapora, ijedt lélegzetvételét mellettem. Hallottam, ahogy visszaszippantják a könnyeiket. Figyeltem. Erősen figyeltem, és a zajokon át egyszer csak meghallottam a kicsit, lélegzete finom, távoli sípolását, mintha másik világról jönne. Erősebben figyeltem, míg azt nem hittem, a szívverését hallom. Azt mondtam magamnak, ha elég erősen figyelem a légzését, vigyázok a szívdobbanásaira, nem hal meg. ”

„ Meghalni sokféleképpen lehet. Inkább azon gondolkodj el, hogyan élj! ”

„ Utálom az időt. Soha nem csinálja azt, amit szeretnél. ”

„ Ha állandóan az időn jár az eszed, mindig szűkében leszel. Azok, akik átrohannak az életen, megdöbbennek, milyen gyorsan a végére értek. ”

„ Ember vagyok. Semmit nem ígérhetek, amit időben kell beváltani. ”

„ Valami van a télben, ami a gyermekkora emlékeztet, közvetlenül és fájdalmasabban, mint más évszakok. A hó kékesszürke színében, a szobák alkonyatában, a kályhák nyers, orrfacsaró illatában, mindebben van valami bizalmas és örökre elveszett. Ez az emlék didergésre késztet. Olyan a gyermekkor emléke télen, mint egy sivár, elhagyott lakás, ahonnan kiköltözött mindenki, akit szerettünk, mint egy lakás, melyből elhordták a bútorokat, s melyet nem lehet többé kifűteni. ”

„ Gyermekkoromban még csak néhány vakcinát ismertek, most pedig szinte minden betegség ellen létezik, mert addig kísérletezgettünk, hogy a végén sarokba szorítottuk magunkat. Ez talán fejlődés? (...) Néha az az érzésem, túl messzire mentünk. ”

„ Este van már, sietnek az esték
álnokul, mint a tolvaj öregség
mely lábhegyen közeledik, halkan,
míg egyszer csak ugrik egyet, s itt van! ”

„ Az ember képes jót cselekedni, de az ösztönei közel sem jók. Vagy Isten nem létezik, vagy elképzelhetetlenül kegyetlen. ”

„ Az ember néha a lelki üdvösségét is eladja egy kihegyezett mondatért. ”

„ Nemes és nagy lelkeknek az a tulajdonságuk, hogy a kicsinységekkel nem törődnek. ”

„ Az önismeret sokszor nehezebb dolog, mint kiismerni a másikat. ”

„ Az okos és a tudatos embert nehezebb manipulálni, mint az ostobát. ”

„ A jó embereknek nem kell, hogy legendává váljanak. Csak teszik, ami helyes. ”

„ Azt hitte, a jó szándék mentség lehet, ha valami balul sül el. Hát tévedett. ”

„ Ha jószívű vagy, szép erény, de nézd meg előbb, kivel vagy az. ”

„ Van, akinek e sötét világon legszebb a sokaság lóra kapva,
Másnak hadihajók raja,
Szerintem az, akit szeretünk. ”

„ - Hogy érted, hogy mi vagyok?
- Úgy, hogy nem tudom, mi vagy. Lehetőség vagy probléma. ”

„ Nem sikerült ma hidat verni a szomszédainkhoz? Nagy baj. De ha holnap nem fog többé árok elválasztani, akkor híd se kell majd. A holnap mindig ma kezdődik. ”

„ Hiába hever a lábad előtt a világ, ha nincs kivel megosztani. ”

„ Vigasztaló semmiségek. A víz, a lélegzés, az esti esők. Őket is csak az ismeri, aki magányos. ”