Véletlen idézetek

Az alamizsnában van valami, ami örökre megrontja az embert...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lelkem éjén rossz malom
zakatol: az unalom.
Régi, rozzant rossz malom
és úgy hívják: unalom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Motorral járok munkába. Farmer, csizma meg egy bőrkabát, ami annyit nyom, mint én. Ha fekete lenne, azt lehetne hinni, hogy Brando-komplexusban szenvedek. Pedig nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden hozzáállás kérdése. Valóban az. Aki nem csinál gondot, az gondtalan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A boldogságot és a boldogtalanságot viseld egyaránt nyugodtan. Minden elmúlik, elmúlsz te is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A káoszelmélet szerint egy olyan apróság, mint egy pillangó szárnyának rezdülése, akár tájfunt is okozhat a világ túlsó felén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bárhová mész, mindenhol rosszat kell majd csinálnod. Ez az élet alapvető feltétele: erőszakot tenni a személyiségeden. Előbb-utóbb minden teremtmény erre a sorsra jut. Ez a végső árnyék, a teremtés kudarca. Ez az átok, ami rajtunk ül, ami táplál minden életet. Mindenhol a világegyetemben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha síremléknél
szebbre, tartósabbra vágysz:
vers légy - ne költő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Így vagy úgy: mindig megtörténik az elkerülhetetlen. (...)
- Önfegyelem és türelem kell hozzá, hogy túllépjünk rajta. (...)
- És remény. Ha az nincs többé, nem szabad harcolnunk a lehetetlennel, nem szabad erőt fecsérelni rá.
- Nem a jövőbe vetett hitről van szó. Saját múltunkat kell újrateremteni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember kitalálta az Időt és boldogtalan miatta. De nem a fizikai idő szenvedéseink igazi forrása, hanem a megélt idő jelentése.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Seregnyi kétségbeesett ember keresgél, nem a mában, hanem a távoli, fészkes múltban-jövőben, csak éppen nem tudják, hogy mit, amiként a jelenükkel sem tudnak mit kezdeni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem is rólad van szó, hanem arról a pillanatról az időben, ami örökre elmúlt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jövő közelebb van a jelenhez, mint a múlt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Különös dolgok történnek velünk, amikor meghalunk. Eltűnnek az érzékeink: tapintás, ízlelés, szaglás és hallás távoli emlékké homályosulnak. De a látásunk... a látásunk élessé válik, és a világ, amit magunk mögött hagytunk, hirtelen oly tisztán rajzolódik ki előttünk. Na persze mindaz, ami a holtak számára látható, jórészt élőknek is feltűnhetne, ha vennék a fáradságot, hogy vessenek rá egy pillantást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Három féle ember van a világon: azok, akik a maguk urai, azok, akik másoknak dolgoznak, és azok, akik egyszerűen kikerülik a munkát. Akik a maguk urai... azok a mindentudók, mert uralják a sorsot. Ők azok, akik városokat, országokat, nemzeteket képesek felépíteni. Ők azok, akik a világot olyanná teszik, amilyennek lennie kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életünk olyanná vált, hogy azon már nem lehet nevetni. Egy őrült emberen - bármit művel is - nem lehet nevetni. Az őrült nem mulatságos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs nagyobb csoda, mint maga az ember és nincs ostobább, mint maga az ember, amikor hisz más csodákban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olvastam egy jeles tudós nyilatkozatát. A derék úr szerint a harmadik világpusztulás után egy ideig okosabbak lesznek az emberiség maradékai. Egy ideig. Amíg tart a sokkhatás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magyar a félbehagyások népe. Szándéka mindig sokirányú: mindet megvalósítani lehetetlenség volna. Éppen ezért megkezdett dolgait általában félbehagyja. Aki félbehagy valamit, az lemond a teljesség igényéről. Aki pedig nem törekszik a teljességre, az előbb-utóbb kiábrándult lesz. Legtöbb kiábrándulásunk nem a tehetetlenségünkből, hanem nagyravágyásunkból fakad. Talán ezért van az, hogy nálunk a fegyverek közt énekelnek, a békében többnyire hallgatnak a múzsák.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Várni. Ez volt az első lecke, amit megtanultam a szerelemről. A nap iszonyú lassan vánszorog, ezer tervet szősz, előre elképzeled az összes lehetséges párbeszédet, különböző fogadalmakat teszel, megígéred magadnak, hogy megváltozol - miközben egyre csak várod, epekedve és nyugtalanul, míg meg nem érkezik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legközelebb, amikor valami váratlan esemény gátolja a terveid megvalósítását, próbálj pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, ne akadályként tekints a történésekre! Keresd a rejtett ajándékot - a lehetőséget, amely áldásos lesz rád vagy a környezetedben lévő emberekre nézve.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sohasem maguk a körülmények szabják meg a kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A véleményt a legprimitívebb válasznak tartom, hiszen megelőzi a gondolkodást, és műveltséget csak gondolkodásból lehet teremteni, és fordítva. Ha elvesszük a gondolkodási lehetőségeket és alkalmakat, akkor csupán informált, izolált egyedek társadalmát teremthetjük meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amíg gyerekek vagyunk, azt hisszük, mi vagyunk a mindenség középpontja. Minden csak a mi kedvünkért történik. Más emberek? Afféle szellemek csupán, azért vannak itt, hogy legyen kivel beszélnünk. De amikor felnőttünk, elfoglaljuk igazi helyünket, elnyerjük végleges alakunkat és nagyságunkat. Sok minden indul ki belőlünk mások felé, és mi is sok mindent átveszünk másoktól. Rosszabb is így, meg jobb is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az se más, mint civilizált kegyetlenség, ha valaki annyira - úgymond - elfoglalt, hogy soha nincs ideje senkire.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van néhány szabály, amit tisztelnünk kell. A barátunk bűnét nem vágjuk a képébe, és tudni kell megbocsátani, nem csak kötelességből megmenteni. Ha pedig beszél hozzád, a szemébe nézel, hogy megígérd, többé nem hagyod el. Ha szégyelli a múltját, te nem hozod szégyenbe, ha ő nem adja el a barátságát, te sem árulod el az övét. Ha legörnyednek a vállai, nem háborgatod. Ha igaz barátra lelsz az életben, mindent megteszel, hogy kiérdemeld. Ha egyszer kinyújtja feléd a jobb kezét, azt a kezet többé nem engeded el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S mint ahogy csak az egyféle vércsoporthoz tartozó emberek tudnak egymásnak a veszély pillanataiban segíteni, mikor vérüket adják embertársuknak, kinek rokon a vérképlete, úgy a lélek is akkor tud csak segíteni egy másik léleknek, ha nem "másféle", ha szemlélete, meggyőződésnél is titkosabb valósága hasonló.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem érdemes győzni, ha utána nem lehet kegyelmet gyakorolni. A csatában ellenségei legyünk ellenségeinknek, a győzelem után pedig testvérei.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gondold azt, hogy a szívem sokszor nagyon, túláradón dobog s úgy járok a rózsák között, mint egy tavalyról maradt nyugtalan, kimozdult, megbolondult rózsa. Milyen jó volna téged olykor látnom. (...) Szeretlek, Rosszam, Tétovám, Semmim. Kérlek, ne vedd ezt túlságosan komolyan. Csak annyi igaz, hogy szeretlek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem az, ha elmosolyodunk, mikor meglátjuk a másikat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hangunk az a zene, amit a szél ébreszt, amikor átkel a testünkön.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Istenem, add, hogy mind halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább símogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jogom van fölfelé nézni. Az égre, a sűrű felhők mögött látható egyetlen csillagra - ha odalent vihar, eső vagy áradás van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bús az élet, de balga, aki gyászol;
Bozótok közt, csendes és árva pásztor,
Vágyaim csengős nyáját vigyázva terelem.
Oly jó hinni, hinni: túl sötét tereken
Üdvöm rejti egy óra, mint Megváltót a jászol;
Mutasd az utat, csillag! ó, messzi Szerelem!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fura, hogy milyen dolgokra emlékszik az ember azokkal kapcsolatban, akiket elvesztett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás