Véletlen idézetek

Az élet soha nem könnyű azoknak, akik álmodoznak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit gondol, miért olyan nagy sztár Richard Gere vagy Vin Diesel? Mert a nők elnézik őket a képernyőn, és közben arról álmodoznak, hogy majd megmentik őket önmaguktól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bölcsesség a szív által és a szívhez szól. Meg kell tanulnod odafigyelni rá, ha békét akarsz az elmédben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az alázat az igazi tudás és az igaz megismerés kapuja. Minden nagy tett, minden valódi erkölcsi és szellemi erőfeszítés előfeltétele. Már a dolgok természetéből fakad, hogy aki feladatán elmélyül - "megfeledkezik önmagáról". A hiúság, az önzés, az érdek nem csak erkölcsi rossz, de szellemi akadály is, s nem egy kitűnő alkotást fosztott meg attól hiú tökélye, hogy valóban közkincs, halhatatlan alkotás legyen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az érzelem, amelyet a józan ész nem fegyelmez, bizony híg ital, az ész viszont érzelem nélkül olyan keserű és kemény falat, hogy alig lehet lenyelni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sárga madár kapaszkodik egy faágon. Hideg és gonosz a szeme. Alatta az ágon barackok, fonnyadó barackok, pödörödött, sárguló levelek a gallyak végén. A madár karmos lába úgy kapaszkodik meg az ágon, mintha fojtogatná, és ettől fonnyadtak meg a barackok. Amire rákapaszkodik, megfojtja... ahogy a hazugság megfojt mindent.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megélni az életet, azt, ami jutott, s úgy megélni, hogy a teljes jusson, ez az életfeladat, bárhol is éljünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Engem nem érdekel, hogyan éltek az emberek hajdanában. Azt mondjátok meg, most hogy kell élni!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet olyan, mint amikor hagymahámozás közben sír az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Húszévesen a világ közepén táncolunk. Harmincévesen a körben bolyongunk. Ötvenévesen a kör szélén lépkedünk, nem nézünk se befelé, se kifelé. Később már mindegy, mert láthatatlanok vagyunk, ami a gyerekek és az öregek kiváltsága.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jövőnk nincs előre megírva, rajtunk múlik, hogy miképpen alakul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő nem csak egy irányba mehet. Az idő olyan, mint a tenger, tele ezernyi áramlattal. A tenger nem csak előre, de hátra és oldalra is mozoghat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halálban az a legelviselhetetlenebb, hogy utána is zavartalanul folyik az élet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Furcsa az emberi természet. Amíg valaki él, addig nem törődnek vele, vagy megszólják. De ha haldoklik vagy ha meghalt, egyszerre tudomást vesznek róla és dicsérni kezdik. A halál egy időre glóriát von a legszegényebb ember feje köré is. A halálával sok ember eléri azt, amit az élet sohase adott meg neki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halottak azt akarják, hogy bátran elviseljük veszteségeinket, és csak éljünk úgy, mint azelőtt, igaz? Csak nehogy szomorúak legyünk! Mindenki ezt mondja, de a magam részéről sohasem tapasztaltam, hogy volna valami alapja ennek az, egyébként valóban vigasztaló elképzelésnek. És természetesen ezt is az élők találták ki, hogy megkönnyítsék a dolgukat. Mert látod, bármiről is legyen szó, az élők nem mindig értenek egyet, tehát nem látom be, hogy miért volna olyan egyöntetű a halottak véleménye. Ha egyáltalán van halál utáni élet, akkor azt hiszem, odaát is éppen annyi önző lélek van, mint itt a földön. Hiszen az lehetetlenség is volna, hogy azok, akik életükben tele voltak mindenféle érzéssel, egyetlen pillanat alatt levetkőzzenek magukról minden rosszat, és felöltsék az önzetlenségnek és a jóságnak a köntösét. Nevetnem kell. Képzelj el egy özvegy férfit, aki a temetés utáni reggelen azzal a felkiáltással ül le reggelizni, hogy "Mary nem akarná, hogy szomorkodjak", és azzal jó étvággyal felfal mindent, amit csak maga előtt lát. Honnan tudja, hogy Mary odaát mit gondol? Lehet, hogy sír, és fogait csikorgatja - az asztrálfogait, természetesen - látván, hogy a férjeura úgy él tovább, mintha ő soha nem is létezett volna. Hiszen a legtöbb nő szereti, ha a férje körülugrálja. Miért változna meg az ember jelleme a halála után?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak, akiket annyira gyötör, mi lesz velük másvilágon, hogy nem tanulnak meg a földön élni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha elég veszteség ért, idővel a múlt azzá lesz, ami a jövő volt kezdetben: kéklő messzeség, amelybe álmodozva belefeledkezhetünk, látóhatár, amely mögött bármikor lehetséges a reményfutam, s ahol, hiába múlt el minden, egyszerűen mindig megmaradt a talányos remény.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig az a perc a legszebb perc
Mit meg nem ad az élet
Az a legszebb csók, amit el nem csókolunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hiszed, attól létezel, hogy boldogtalan vagy. Vannak, akik csak a problémáik tükrében léteznek, és kényszeresen, állandóan ezekről beszélnek. (...) Nem állnak meg, hogy átérezzék: itt vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig elárasztották ékszerekkel, de virágokkal soha. Pedig a virág sokkal többet jelentett volna neki. Ám valahogy ösztönösen megérezhették, hogy ő nem olyan, mint egy virág. Sokkal inkább gyémánt és nem rózsa. Csillogó jéghidegség árad belőle, és nem illatos törékenység. Soha egyetlen férfi sem küldött neki rózsát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki semmin sem tud nevetni, éppen úgy nem uralkodik az életén, mint az, akit - mert nem tud magán uralkodni - minden nevetésre ingerel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokan maguk mondanak le a lelki értelemben vett függetlenségről. Önszántukból felejtettek el boldogok lenni. (...) Azt hisszük, vannak magasztos céljaink és fontos értékeink, miközben gyakran az egész életünk egy hajsza. A többet, a nagyobbat és a szebbet kergetjük. Keressük a boldogságot, s nem vesszük észre, hogy ott van az orrunk előtt, csak épp vastagon elfedik az újabb és újabb vágyak. Mindig csak dobbantunk a padlón, ahelyett, hogy végre megérkeznénk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De az légyen becsületetek, hogy mindig jobban szeressetek, mint a hogy titeket szeretnek és sohse legyetek másodikok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudod, mi a virág?
A földnek jósága;
Tudod, mi a jóság?
A lélek virága.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez a háború. Az ember arra fecsérli az idejét, hogy találkozik egy sereg fickóval, akit nem lát többé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nevetés a legrövidebb távolság két ember között.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyszerre úgy érezte, képtelen hazamenni, képtelen rá, hogy egyedül legyen a boltíves szobában, és álmatlanul feküdjön az ágyban. Beszélnie kell valakivel, akárkivel és akármiről, agyonütni az időt addig, amíg úgy nem érzi, hogy állva elalszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor te egyedül vagy, akkor nem egyszerűen egyedül vagy - te magányos vagy. A magány és az egyedüllét között pedig óriási különbség van. Amikor magányos vagy, akkor a másikra gondolsz, hiányolod a másikat. A magányosság egy negatív állapot. Úgy érzed, jobb lenne, ha a másik - a barátod, a feleséged, az anyád, a szerelmed, a férjed - ott lenne. Jobb lenne, ha a másik ott lenne veled... de nincs ott. A magány a másik hiánya. Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte. Az egyedüllét nagyon pozitív; egy jelenlét, egy túlcsorduló jelenlét. Annyira szétárad a jelenléted, hogy betöltheted vele az egész világegyetemet, és senki másra nincs szükséged.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha úgy gondolom, hogy elpazaroljuk a szavakat és a pillanatokat, és nem fordítunk időt arra, hogy olyanokat kimondjunk, amik a szívünkben vannak akkor, amikor még esélyünk van rá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A humorista a nyelvet nem ápolja, hanem kiölti.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem kell sírkamra vagy szellemjárta ház ahhoz, hogy az embert kísértse valami. Az elme útjai a valós helyeken túlra vezetnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egyáltalán változott valamit, csak még sugárzóbb lett, még érzékibb, még nőiesebb. Nem tudtam hová lenni. Gondolom belül csalódásra készültem, azt hittem, hogy az idő meg a szerelmem olyanná formált egy emléket, amihez nincs az a nő, aki felér.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kellemetlen, ha utálnak. És ennél már csak egy rosszabb van, ha még csak nem is utálnak, hanem keresztülnéznek rajtam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Érzelmeink hatással vannak ránk, de nem szükségszerű, hogy az orrunknál fogva vezessenek minket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szívek, mint a tolvajok, nem adják vissza az elfelejtett dolgokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás