Véletlen idézetek

Rendkívül rá tudok csodálkozni mindenre: megállok, mint egy szobor, úgy nézem és hallgatom, és nincs az a színjáték, ami annyira tudna érdekelni, mint az emberi színjáték.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valamit nagyon erősen kívánsz, legalábbis a tündérmesék szerint, az végül valóra is válik. De általában a legkevésbé sem úgy, ahogyan azt te elképzelted, és a végkifejlet se mindig boldog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor elsős voltam,
nagyon szerettem iskolába járni.
Pedig sokan ijesztgettek,
hogy majd olyan unalmas lesz,
de éppen az volt az érdekes,
hogy minden milyen unalmas.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, amit előre megérzel. Nem azért leszel szerelmes, mert szerelmes leszel, hanem mert épp őrült szerethetnéked volt. Ha rád jön, és megint érzed, hogy szerelmes akarsz lenni, jól vigyázz minden lépésedre, mert mintha varázsfőzetet ittál volna, a legelső élőlénybe, akivel találkozol, bele fogsz szeretni. Akár egy kacsacsőrű emlősbe is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberi értelem képes megbocsátani bármi rosszat. Éppen ezért olyan fontos, hogy ne hagyatkozzunk rá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hited gondolattá válik, gondolatodból szó lesz, szavadból tett, tettedből szokás, szokásodból érték, értékből sors.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden ránk vonatkozó titkos tudás itt lebeg az orrunk előtt, csak képtelenek vagyunk kihámozni belőle a lényeget. Utólag, ha már megtörtént a baj, sokkal bölcsebbek vagyunk. Valósággal tobzódunk az addig elhanyagolt, jelentéktelennek hitt, de egyszeriben nagyon fontossá váló részletekben, és ezek jobban passzolnak egymáshoz, mint egy római mozaik kődarabkái.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tapasztalat mindig megsúgja, hogy mit kell tenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mesékben nem az a fontos, mennyire igazak. Hanem hogy számodra miféle kincset rejtenek!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki a maga idejében jót tesz, századokért dolgozott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tiszteld a múltat, az eredetedet, a hovatartozásodat, s mindennek hordozóját, önmagadat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A saját halandóságom egyszerűen nem foglalkoztat, mert ugyan mire juthatok vele kapcsolatban? (...) A világ nem a halálról szól, hanem az életről.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hiba az élet része. Ha nem hibázol, nem tanulsz, és ha nem tanulsz, soha nem változol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet pompás dolog, ha az ember nem veszi komolyan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semminek sincs soha igazán vége. A sors ravaszul törekszik középre, mint egy gombolyagban a szál. Körbe-körbe tekeredik, újra meg újra keresztezi egymást, míg végül csaknem láthatatlanná válik az évek szövevénye alatt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Végzet? E fogalom nem egyéb misztikumnál, értelmetlenségnél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet, hogy amikor az élet rövidségére panaszkodunk, voltaképp becsapjuk magunkat. Mivel élettartamunkat nem áll módunkban megváltoztatni, az élet rövidségéből fakadó tragédiákról nem mi tehetünk. Nehezebb beismerni, hogy felelősségünk abban áll, miként használjuk ki a nekünk jutó időmennyiséget. Talán le kellene szoknunk a "bárcsak több időm jutna rá" gondolatáról, s helyette azon kellene morfondíroznunk: "hogyan tölthettem volna el hasznosabban a rám kiszabott időt?".

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igazából nem azt bánom, hogy öregszem, önmagában nem. Inkább az apró méltatlanságokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Adj számot magadnak minden nap, még mielőtt a számadásra hívnak, mert váratlanul jő a halál, és számot kell majd adnod tetteidről!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Viszonyunk a halálhoz olyan, mint a viszonyunk az élethez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tíz órakor az egész család - talpig gyászban - összejött a Mária mennybemeneteléről elnevezett templomban, s mindnyájan fekete kesztyűt viseltek, sápadtak voltak s a szemük vörös. És egész nap valamennyien halkan és rekedten beszéltek, mintha állandóan csuklanának, és ünnepélyes képpel egyfolytában biccentgettek egymásnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki nem mulat néha a másik nemen - mint a gyerekeken vagy az állatokon -, nem is tudja őket igazán értékelni. Hiszen mindkét nem olyan mulatságos! Az emberiség tragikomikus, de a nemekre való felosztás segít, hogy meglássuk a másik abszurditását - és szánalmasságát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amilyen ősi, oly biztos e tapasztalat: mondd meg, mivel dicsekszel, s én megmondom, mi hiányzik leginkább belőled.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legelsősorban figyelemre van szükség. A hosszan tartó figyelem, az ítélkezés nélküli jelenlét szeretetteljes kedvességgé válik, magunk vagy a másik irányában. Mindannyian a figyelem hiányától szenvedünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Soha nem ítélhetjük meg mások életét. Mindenki csak a maga fájdalmait és lemondásait ismeri. Lehet, hogy úgy érzed, jó úton jársz, de soha ne gondold, hogy ez az egyetlen helyes út.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hajlamosak vagyunk arra, hogy csak azt vegyük észre, amit megtanultunk látni, és figyelmen kívül hagyjuk azt, ami nem illik bele az előítéleteinkbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy ember igazi jellemének mértéke az, hogy mit tenne akkor, ha soha senki nem szerezne tudomást arról, amit tesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Segíteni másokon (ha hagyják és akarják!) csak akkor tud az ember, ha lélekben kikezdhetetlen, testben pedig ép, erős és egészséges.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem lehet a női szépséggel betelni. És mind másképpen szép - nekem azok a nők a legszebbek, akik a maguk módján szépek -; fájdalmasan, gyötrelmesen szépek tudnak lenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csakis akkora a mi világunk, amekkorát belőle az agyunkkal látunk. Hinnünk kell a szemünknek, de gondolatban ennél is többre vagyunk képesek. És nem vagyunk egyformák. Agyvelőnk súlya sem azonos, gondolataink fajsúlya is más és más kell, hogy legyen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lemondani valamiről csak akkor lehetséges, ha a le nem mondás még a lemondásnál is kellemetlenebb érzést okoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hátrányos helyzet viszonyfogalom. Mindig csak valamihez képest lehetünk hátrányban. Miért lenne eleve hátrányban a roma tanuló, a szegény gyermek, a kerekesszékkel közlekedő diák? Helyzete, objektív adottságai akkor válnak hátránnyá, amikor olyan körülmények közé kerül, hogy sajátosságai, megkülönböztető tulajdonságai egyszerre csak megnehezítik az életét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A pózok elvetése is csak egy póz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Arra rájönni, hogy a másik annyira másik, hogy soha a büdös életben nem fogom megismerni, nagyon megrázó felfedezés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás