„ Néha ugyancsak összekaptak, és ilyenkor felhevült arccal vitatkoztak, csipkelődtek egymással. Közben azonban lerítt róluk, mennyire élvezik ezeket a vidám szópárbajokat. ”

„ Ha az embernek nincsenek feledhetetlen emlékei, akkor kevéssé hihet abban, hogy a jövőben valami emlékezetes történhet. Anélkül pedig nehéz elviselni a mindennapok méltatlanságait. ”

„ A természet oly gazdag leleményességgel bonyolítja életünket, hogy mindig meg fog bennünket hökkenteni! ”

„ A blues arról szól, hogy elveszítesz valakit, akit szerettél, és nincs elég pénzed, hogy leidd magad. ”

„ Ember tervez, Isten... csessze meg! ”

„ Úgy meglepődtem, amikor megszülettem, hogy szóhoz sem jutottam vagy másfél évig. ”

„ Nem az számít, jártunk-e már sötét házban, hanem hogy sikerült-e kijönnünk belőle. ”

„ Az önző életmód olyan függőség, amelyből van szabadulás. ”

„ Mindannyiunkba bele van kódolva valami különleges, egyedülálló... és csak arra vár, hogy megmutatkozhasson. ”

„ A szerelem nem tárgy, nem vész el, ha odaadod. Kínálhatsz szeretetet több embernek, a szerelem ugyanolyan tökéletes maradhat, mint eredetileg. Olyan ez, mint a tudás. Egy bölcs mindent megtaníthat, amit tud, utána mégis minden tudása megmarad. ”

„ Amikor megfeddték, hogy rossz társaságba jár, Szinópéi Diogenész így válaszolt:
- A nap is besüt a budiba, mégse lesz büdös. ”

„ Az első pillanat tanítása az élet igazi nagy törvénye. Ha meg akarod érteni az élet további törvényeit, ennél a törvénynél kell kezdened.
Mi az, amire az első pillanat taníthat meg téged, ha felismered üzenetét? A cselekvés bátorságára és a tűrés erényére - de főképp arra, hogy választásod e kettő közül helyes legyen. ”

„ Az életben végső soron minden ember két dolog között választhat: alkot vagy pusztít, szeret vagy gyűlöl. ”

„ Életem mélyén az igazi életem lapul,
villámlás-ajtórésben igazi alakom oson,
és mégis rettegve várom, hogy szembetalálkozom
egyszer végre s véglegesen magammal,
mint egy furcsa, nagy szállodai tükörben,
s elmozdul a lépcső, a lámpát tartó angyal,
s hullok kifosztva, megfelezve és kettétörten. ”

„ Az élet maga is fáradság és sanyarúság, a halál pedig nyugodalom és közületek melyik kívánná annak sanyarúságait fölcserélni ennek nyugodalmával? ”

„ Nem azért születtünk a földre, hogy majd emlékezzenek ránk, hanem azért, hogy felkészüljünk az örökkévalóságra. ”

„ A modern társadalomban az emberek többsége az élet kellékeinek a megszerzésére fordítja minden energiáját. Élni már nem marad ideje. ”

„ - Semmi baja - mondta az orvos -, csak valami rettenetes kimerültség. Mit csinált maga, hogy ennyire elfáradt?
- Én? (...) Semmit. Éltem. ”

„ Nem is tartom magamat betegnek. Én csak példátlanul összepajtáskodtam az élettel. ”

„ Mit lelkem eddig félve sejtett,
Előttem áll a nagy titok,
Hogy csak az halt meg, ami nem lett,
S az él örökké, ami volt. ”

„ Úgy tűnik, vannak napok, amikor Isten egy kozmikus váltóval átállítja alattunk a vágányokat, amitől életünk új és ismeretlen irányt vesz. Ezeken a napokon csupán két dologban lehetünk biztosak: jobb, ha nem tudjuk, mi vár ránk. És hogy hátramenetbe sem kapcsolhatunk. ”

„ Ha a környezetedben titokzatosan egymásba fonódó jelenségekkel találkozol, mintha valaki pontosan neked készítette volna elő, egyetlen percig se kételkedj, inkább tanulmányozd! ”

„ Képzelje el, hogy egyszer meghalok, és akkor csak úgy minden nyom nélkül elmúlok, semmi sem marad utánam, én nem építettem Eiffel-tornyot, Szuezi-csatornát se ásattam, hát akkor mi marad ? ”

„ A halál végez egy élettel, de nem végez egy kapcsolattal: az küszködik tovább a túlélő gondolatvilágában - megoldást keres, de lehet, hogy nem találja meg soha. ”

„ Néha megállok az utcán, zsebembe nyúlok, úgy érzem, elvesztettem valamit. Otthon fiókokat nyitogatok, leveleket olvasok, régi ruhák zsebeit kutatom át. (...) Valamit elvesztettem. Felébredek éjjel három felé, s egyszerre megértem: az álmot vesztettem el! Nem az éjszaka álmát, az alvás melléktermékét, azt a zagyva, édes sületlenséget, (...) hanem azt az álomszerű érzést, hogy a valóság mögött van értelem, melyet nem lehet szavakkal kifejezni. Mi volt ez az álom? Miért fáj úgy, hogy nincs már? Miért kutatok utána? Az ifjúság volt? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy kiraboltak. ”

„ Jobban ismernők egymást, ha nem akarnók magunkat örökösen egy sorba helyezni másokkal. ”

„ A világ nem ért másból, mint a hangos, elnagyolt, durva jelekből. A látszatokból. Mindabból, aminek határozott formája van. Nagyot kell kiáltani, másképp oda sem figyelnek. Két szóból többet értenek, mint húszból; viszont százszor kell ugyanazt elmondani. Vagy jobb egy erélyes rúgás. Máskor megteszi egy kurta tréfa. Egyszerre csak egy dolgot lehet kifejezni, s mindent túlozni kell, ferdíteni, megjátszani: elnyomorítani a teljes igazságot és az ember ép, egész lelkét: a valóságot. Van, aki a szerénységből ért, van, aki a szemtelenségből. ”

„ Az emberben, mint minden állatban, önszeretet nagymértékben lakik; s ez a természetnek azon kétértelmű ajándéka, mely aszerént, mint irányoztatik, vagy segédünk lehet minden jóra, vagy vezérünk minden gonoszra. Legelső amit e részben tennünk kell: tiszta ismerettel választott s állandóul megtartandó elv birtokára törekedni. Ennek híjával, ha nem éppen gonosz is valaki, de pillanatnyi indulatok s az igen rosszul értett önszeretet mindenkori sugalmai határozzák meg: s majd jót, majd gonoszt cselekszik, és életfolyama e kettőnek bizonytalan vegyülete. Milliomok vannak ilyenek; s az ő szíveikbe gyakran több hajlandóságot öntött a természet jót, mint rosszat tenniek; s hibájuk csak az, mert nem alapra építék életöket. ”

„ Az a kevés őszinteség, ami a világon van, az olyanoké, akiket valami bánat megpróbált. ”

„ Abban a pillanatban, hogy már nem küzdünk egymásért, eltűnik belőlünk minden emberség. ”

„ A legnagyobb úrral is könnyű beszélni, ha nem a hivatalában keresik fel. Irodában senki sem szeret hivatalos ügyekkel foglalkozni. ”

„ Az együttérzés a te fájdalmad az én szívemben. ”

„ Minél jobban gyűlölök valakit, annál kevésbé tartom az ellenségemnek. ”

„ Olyan könnyű elbukni. Olyan rettenetesen gyorsan kiszaladnak azok a szavak, amelyek beleragadnak az agyba, mint a rágógumi a papucs talpára a tűző napon. Olyan könnyű ostobán viselkedni. Belátni viszont nehéz. Bocsánatot kérni sem könnyű. Könyörögni pedig rettenetesen nehéz. ”

„ Ha elszomorodom, ha tehetetlennek érzem magam, ha pillanatnyilag úgy érzem, hogy semmi nem lesz jobb, akkor sem veszíthetem el azt, ami életben tart: a reményt. ”