Véletlen idézetek

Ismerek olyan tévés hírességeket, akik ingerültek lesznek, ha nem engedik őket a sor elejére, ha nem kezd mindenki rögtön velük foglalkozni, ha nem biztosítanak számukra különféle előnyöket, pusztán azért, mert ők rendszeresen láthatóak abban a dobozban, amit tévének hívnak. Én nem hiszem, hogy az, ha valaki a képernyőn szerepel, többet érdemel, mint bárki más.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hát nehéz is annak adni, aki sokat kapott a jó Istentől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs végzet. És nincs sorsszerűség. Törvények és véletlenek vannak. És akarat...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Őrültség férjhez menni, mert ezzel másfél milliárd férfit zársz ki az ágyadból.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tanulj meg hallgatni, (...) könnyebb lesz az életed.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki a jövőben akar olvasni, annak a múltban kell lapozgatnia.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azokon az utakon gondolkodom, amelyeket életünk során végigjárunk. Miközben a válaszokat keressük, gyakran ösztönösen arrafelé indulunk, ahol több a fény. Pedig néha nem ártana a sötétben keresgélnünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak életerős ifjúság
vív a szenvedéllyel tusát,
hajsza az, esküvés, dübörgés,
no meg a kölcsönös lelki gyötrés!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jelentőségteljes pillanatok száma meglepően kevés az életben. Általában véget ér, mielőtt még elkezdődne, bár megvilágítja a jövőt, és akinek köszönhető a perc, nem tudjuk feledni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Előítéleted a saját illúziódból és elszigeteltségedből fakad, ez a gyűlölet mélyen önmagadban lakik és a saját összeomlásodtól való félelem táplálja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A játék kezdetén mindenki kap egy életet, egy játékfigurát (testet) és egy maximális játékidőt (120 év). A játék során bármit megtehetünk, a következményeket azonban nekünk kell viselnünk - a játékban nem megengedett lépések miatt például levonnak a játékidőnkből. Ilyen lépés például a bosszankodás - ha ugyanis mérgelődünk, lerövidítjük az életünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szégyen (...), hogy élnünk kell, de tragédia, hogy csupán egyetlen életünk van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet egyetlen nagy kihívás, és csak azok tudják igazán, mit jelent élni, akik elfogadják a kihívást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiába áltatod magad, hogy te formálod a gyerekedet napról napra, a gyerekednek a világ minden újszülöttjével együtt ott a kezében a szalmaszála, abba a szalmaszálba pedig bele van írva minden, és ez a sorshúzás független tőled, nincs beleszólásod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A másodperc törtrésze egyre fontosabbá válik számunkra. És amint az emberi tevékenységek szálai mindjobban egymásba fonódnak és kapcsolódnak, előbukkan a tizedmásodperc jelentősége, sőt hovatovább a pillanat századrészének is nevet kell adjunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem az enyémek az évek,
melyek időmet emésztik.
Nem az enyémek az évek,
melyeket még megérek;
A pillanat az enyém
és ha erre figyelek,
akkor az enyém az, aki időt
és örökkévalóságot teremtett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem él, amíg nem ég a gyertyaszál.
Az ő élete a fénylő halál.
Lángja a saját testébe harap,
Mert elégnek, kik világítanak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elmúlnak a dolgok. Azok is, amik azt ígérik, hogy nem múlnak el soha.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalom mindig a tegnapi napot sírja vissza - azt, ami volt, de már nincs többé. Ha a fájdalom nem múlik el gyorsan, magunkat okoljuk, amiért még nem léptünk túl rajta, hogy nem vagyunk eléggé erősek, vagy hogy túlontúl sebezhetőek vagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tényleg, mintha valaki meghalt volna - én magam. Mert nem csak a legigazibb igaz szerelmet veszítettem el - ami önmagában is elég hozzá, hogy valaki belepusztuljon, de ráadásul elveszítettem a jövőmet, a családomat - azt az életet, amit választottam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak, akik azért gondolkodnak, mert félnek cselekedni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A modor lesz az első, amivel foglalkozni fogunk, kedvesem. Nem mintha bármi baj is lenne az illemtudásoddal, no de éppen ez itt a bökkenő. Túlzottan udvarias vagy. Így hát, amit meg kell tanítanunk neked, az nem más, mint a lenézés és a megvetés. Meg kell tanulnod úgy nézni az emberekre, mintha csak valamilyen rossz szag csavarná az orrodat. Csak az olyan emberek lehetnek elég jók a számodra, akik tényleg olyan jók, mint te.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyanakodni kell mindenkire, aki hatalmat akar (...), nagy az esély arra, hogy az ilyen emberek alaposan gyanúsíthatók romlottsággal, vagy már el is vesztek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mondd meg, mit olvasol, és megmondom, ki vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egymásnak bókoló tudósok ajka: mézes epével telt edény.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Attól, hogy tudja az ember a Mount Everestről, hogy magas, még nem lesz könnyebb megmászni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek úgy nézik a dolgokat, ahogy vannak, és azt kérdezik: miért? Én úgy nézem a dolgokat, ahogy lenniük kellene, és azt kérdezem: miért ne?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Alig van ember, aki ne érezte volna, amikor gyermeke vagy kedvese bajba került, a szívébe valami tényleg belenyilallt. Lehet, hogy az a nyíllal átszúrt piros szív, amit gyermekkorunkban a falra mázoltunk, ezt az élményt ábrázolta. Ez a "Jaj!", ez a mellkasunk mögötti szúrás jelzi a szívek titkos összekötöttségét. Ilyenkor döbbenünk rá, hogy a szívünk nem csak nekünk ver.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szív nem teljes anélkül az egy nélkül, aki átvészeli veled a vihart.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs a rokonnál dühödtebb ellenség.

pont 34 kedvenc 0 hozzászólás

A lelkiismeret legyen az ember fegyverhordozója, amelynek pajzsával elhárítja a kísértés nyilait.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Mindegy, hogy mit tettél. Ne add fel, soha ne add fel! (...) Ha szeret téged, meg fog bocsájtani.
- Te ezt el is hiszed?
- El kell hinnem, különben nincs tovább.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kínkeservvel múlnak az éjszakák. Szürkék és nyirkosak a nappalok, akár a pincekő. Mindenfelől fájdalmas feszültség kapdos felém. (...) Értelmetlen és haszontalan az életem. Érzékelőszerveim be- és összeszáradtak. Úgy érzem magam, mint egy darab ősi gyanta. Magamnak sem kellek. Csapdába tévedtem, s már kedvem is elmúlt, hogy kiutat keressek. Nem érdekel. Már semmi sem érdekel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy feltoluló könnyét az emlékezésnek kényszerülök elmorzsolni írás közben szememben, s ajkam halk áldást rebeg a visszahozhatatlan elmúlt órák s mestereink: a tanítók felé!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincsen semmi, ami van,
Egy Való van: a Nincsen,
Az Ördög a rokonunk
S ellenségünk az Isten.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás