Véletlen idézetek

Néha az ember kénytelen élni az elnyomás eszközeivel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ellibegőben
mutatja minden levél:
színét s fonákját.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az utazás gazdagít? Egy frászt! Minimális foglalatoskodások halmaza. Csak utólag, az idő- és térbeli távolság révén tűnik a vállalkozás ismét egzotikusnak. A valóságos utazás a képzeletbeli utazás, a vágyakozás és az emlékezés alkotta utazás kényszerű korlátozása.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudom, hogy lehetetlen mindig győzni. Én csak remélem, hogy a vereség nem jön el ezen a hétvégén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Már nagyon unalmas, hogyha az ember soha nem érez semmit. 

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A természet egyik törvénye, hogy a legvonzóbb lányoknak van a legkevésbé rokonszenves bátyjuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem mindig bajt okoz. Tehát kategorikusan közlöm: szerelem nincs! Vagy helyesebben: kizárólag szerelem van. Beszélni kell erről. Nagyon fontos, mert ha kikapcsoljuk a szerelem nevű fogalomzavart az eshetőségek közül, úgy határozott terv szerint élhetünk. És ki mondja, hogy ez nem fontos? Én!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hiszem, az agyam sosem fog jól működni. De legalább szép vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet dolgait két részre osztom: rettenetesre és kibírhatatlanra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szavaknak van hatalmuk rá, hogy megváltoztassák a jövőt, és átalakítsák a világot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ugye, milyen jóleső a csönd; sebzett szíveknek csak a homály és a csend való.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hiszed, olyan sokban különbözöl tőlem, vagy akár ettől a fától? Ha erősen figyelsz, akkor te is hallhatod, hogy minden élőlény együtt lélegzik, érzed, ahogy minden növekszik. Mindannyian együtt élünk, még ha sokan nem is úgy viselkednek. Ugyanaz a gyökerünk - mind ugyanannak a fának az ágai vagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden nagyság kicsiség is, mert van még nagyobb, vagy ha nincs, lehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vajon ki sérült nagyobb mértékben? Az, aki nem tud járni, vagy beszélni, hallani, vagy látni, vagy az, aki nem képes nevetni, sírni és szeretni?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberi test minden egyes sejtje átlagosan 7 évente kicserélődik. Mint a kígyóknál, utunk során ledobjuk bőrünket. Biológiailag újjászületünk. Kereshetjük a változást, valószínűleg keressük is. A változás azonban nem látható. Legkevésbé saját magunk számára. De mindannyian változunk. Teljesen, örökre. Amikor olyanokat mondunk, hogy "az ember nem változik", az csak az őrült tudósokat hajtja, mert minden tudomány szerint az egyetlen állandó a változás. Az energia, az anyagok állandóan változnak. Alakváltozás, összeolvadás, felnőtté válás, halál. Ez az az út, amit az ember nem változtathat meg. Ezekbe a dolgokba kapaszkodunk ahelyett, hogy azzá válnánk, amik lehetnénk. A régi emlékekbe kapaszkodunk ahelyett, hogy újakra tennénk szert. Az út, amelyhez hittel ragaszkodunk, minden tudomány ellenére... ezek azok a dolgok, amik változatlanok az életben. A változás állandó. Az, hogy változást tapasztaljunk meg, csak rajtunk múlik. Úgy vesszük, mint a halált, vagy mint egy második esélyt az életre. Ha kinyújtjuk az ujjainkat, elveszítjük a fogást, és vele együtt a színtiszta adrenalin érzését. Bármelyik pillanatban kaphatunk egy új esélyt az életre. Mindig újjá tudunk születni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden ugyanarra vezethető vissza: a gyerekekre és a virágokra - ők jelképezik az életet, az élet továbbadását... Azt hiszem, az élet tulajdonképpen tényleg bennük testesül meg: a gyerekekben és a virágokban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt mondják, nem is éltünk igazán, ha nincs sok megbánni valónk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet nem csupán a véletlen egybeesések sora. Sokkal inkább események szövevénye, melyek végül egy tökéletes tervben végződnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nehéz megmondani, mi a lehetetlen, hiszen a tegnap álma a ma reménye és a holnap valósága.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kérdezd meg akármelyik idős embertől, észrevette-e, hogy telt le az élete? Nem vett észre semmit. A múlt olyan, mint a párás távoli sztyepp. Reggel, mikor arra jártam, még minden világos volt körös-körül, de ahogy megtettem húsz kilométert, már pára borult a sztyeppre, és innen már nem lehet megkülönböztetni az erdőt a dudvától, a szárazföldet a kaszálótól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi a fájdalmasabb, egyedül meghalni, vagy gyötrődve látni, hogy veletek hal valaki, akit szerettek?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember igazi természete szemmel nem látható.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csakis ésszel, értelemmel sohasem ismerhetsz meg igazán egy embert. Szív is kell hozzá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jótevőinken kívül semmit sem felejtünk el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gondoltatok valaha arra, hogy kerültünk ide? (...) Mr. Hume, aki a tudományt tanítja, valami őslevesről beszélt, ami tele volt biogázokkal meg sárfoszlányokkal meg szénatomokkal, s ezek valahogy megszilárdultak, és lett belőlük galléros-ostoros egysejtű, a choanocyta. Bár ez inkább úgy hangzik, mint valami nemi betegség, s nem mint az evolúció első láncszeme... De még ha el is jutottunk odáig, még mindig hatalmas ugrás kell, hogy az amőbából majom, abból meg ember legyen, aki gondolkodik. És ami az egészben a legelképesztőbb - függetlenül attól, miben hiszünk -, hogy kezdetben volt a nagy semmi, aztán most mégis itt vagyunk, és a megfelelő idegsejtjeink a megfelelő időpontban kisülnek, és ettől képesek vagyunk döntéseket hozni. És még ennél is elképesztőbb, hogy ezt a sima működést, amire oda se kell figyelni, annyira természetesen jön belőlünk, szóval, még ezt is sikerül szétzilálnunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hajlamosak vagyunk a sikert jövedelmünk vagy autónk nagyságával meghatározni, nem pedig segítőkészségünk fokával vagy emberségünk érettségével.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egyik barátnőm pszichoterapeuta. Ő úgy gondolja, akkor csalódnak egymásban a párok, ha elvárásokat támasztanak egymással szemben. Én nem értek egyet ezzel. (...) Nem arról van szó, hogy például gyémántos nyakláncot várnék, és egy doboz csokoládét kapok. Hanem arról, hogy kiállunk egymás mellett, támaszkodhatunk egymásra. Ennyit csak el lehet várni a másiktól egy kapcsolatban?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi, férfiak nem vagyunk szabadok ahhoz, hogy valóban igazi, szoros barátokká legyünk, mert annyira félünk a homoszexualitástól. Attól félünk, hogy mások azt gondolhatják rólunk: buzik vagyunk, ha átölelünk egy másik férfit. És ez szomorú: először is szomorú, hogy félünk attól, hogy homoszexuálisnak tartanak; másodszor szomorú, hogy félünk kifejezni és megélni egy normális, emberek közti kapcsolatot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A barátság nem első látásra születik, hanem felépül, ha van miből.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a baja magának, lelkem, hogy az az egyvalaki, akibe egyszer beleszerelmesedett, megmérgezte a vérét. Lenne csak úgy nekem hatalmam, ahogy nincs, isten úgy segéljen, megkeresném azt a férfiembert, aztán vagy idehajtanám maga elé, vagy elemészteném, hogy jusson a pokolra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami a legfontosabb, az az őszinteség. Mert egy nem annyira őszinte férfit nem annyira lehet szeretni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Benyúlnak a lelkünk mélyébe
Titkos, nagy ujjak, karmolók.
Medrünkben megborzongunk félve:
Rettenetes, végtelen ujjak
És fölsírunk a süket éjbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs kilátástalanabb, mint egy város, ahol egyetlen ablak sem világít. Ahol senki nem vár senkit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életem... olyannak tetszett, mintha valaki mással esett volna meg. (...) Csakhogy ehhez az életregényhez kizárólag nekem volt kulcsom, életem egyetlen tanúja én magam voltam, még ha az én utam elejét és végét is újra meg újra benőtte a gaz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás