Véletlen idézetek

Szétáradt az égbolton a mennydörgés. Bátyó a félelem legkisebb jele nélkül nézett fel. (...)
- Á, ne is törődj vele. Csak Isten tologatja a bútorokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nagy dolgok gyakran apróságokon múlnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hallgatott. Ez a nagy megdöbbenések ösztöne, sokkal jobban védekeznek, mintsem hinnénk. Aki hallgat, az mindenre elkészült. Hisz egy kicsúszott szó belekerülhet az események szerkezetébe, s ki tudja, milyen kerekek alá sodorhat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudod, az érzelmek és a tettek mindig összefüggnek. Egyik nem létezhet a másik nélkül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Különös, neked még nem tűnt fel, hogy mennyire nem foglalkozunk az érzelmeinkkel a közönséges napokon? Mintha nem is volnának.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A remény elég hamar elkorhad, utána többnyire csak az összeszorított fogú rutin marad. Valami gyávaságból és megszokásból gyúrt galacsin, amit szinte öntudatlanul morzsolunk az ujjaink között.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A modern művészet lázadás a valóság utánzása ellen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Három médiabölcsességet mondok magának (...)! Mindegyik aranyszabály! Egy: VAN az a pénz! Kettő: nincs az a nívótlanság, amit nem kifizetődő alulmúlni! Három: nem nézheted eléggé hülyének a publikumot!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha megnövök, én bizony fütyülök majd a templomba járásra. Szerintem egyedül is eltalálok a mennyországba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden volt szeretőmnek adok egy második esélyt - de valaki mással.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem azért vagyok vegetáriánus, mert szeretem az állatokat. Azért vagyok az, mert utálom a növényeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bölcs:
hátrahúzódik, ezért halad,
nem őrzi magát, ezért megmarad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha leng a zászló, még nem biztos, hogy jó irányból fúj a szél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vállalnod kell a tetteidet, mert csak így érheted el a célodat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az intelligens emberek egyik legnagyobb csapdája az okoskodás. Amikor a gyorsan jövő, irgalmatlanul erős érzést megpróbálják agyból kimagyarázni. Mert nem merik vállalni az érzéssel járó fájdalmat. Pedig változtatni csak akkor lehet, ha valaki kimondja azt, ami valójában van. Majd ezek után jön a kimondott fájdalmas dolgok elfogadása.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, amikor egyetlen dolgot tehetünk: elfutunk és sose nézünk hátra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, hogy az ember onnan szeretné folytatni az életét, ahol megtört, de visszatartja egy kéz, és hiába tudja, miért, nem tehet ellene semmit, nem tudja eltüntetni azt a kezet vagy inkább a gazdáját. Ezért aztán, ahogy menekülne az ember, a kéz úgy húzza egyre jobban vissza, és képtelen ellenszegülni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Félnek kockáztatni, félnek veszíteni, de félnek nyerni is, mert félnek az irigységtől, félnek szeretni, mert félnek az elutasítástól (...), hogy megöregszenek, hogy meghalnak, félnek, hogy csak a gyengeségeik miatt veszik észre őket, és nem figyelnek föl az értékeikre, vagy hogy egyáltalán nem veszi észre őket senki, sem a gyengeségeik, sem az értékük miatt. Félelem, félelem és félelem. Az élet a félelem birodalma.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha tényleg élni akarunk, a legjobb, ha máris kipróbáljuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A születés pillanatában minden jövő. A halál pillanatában minden múlt. De közben? Mi van közben?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A dolgok, az emberek saját, misztikus idejükben érkeznek hozzád, s nem várakozásaid szerint. Éppen akkor, amikor a lelked készen áll befogadásukra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az enyém vagy, s én a tiéd vagyok. Ha meghalunk, hát meghalunk. De előtte élünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ó ember, te földi halandó
A halállal harcolsz,
mert nem tudod, ki ő...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyász:
elmentél és én lassú záporokkal elsirattalak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudtuk, hogy az ember esendő
S nagyon adós a szeretettel:
Hiába, mégis furcsa volt
Fordulása élt s volt világnak.
Csúfolódóbb sohse volt a Hold:
Sohse volt még kisebb az ember,
Mint azon az éjszaka volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Még rendesen fellázadni se tudunk. Csak elképzelni, hogy fellázadunk. Mondjuk, még elkezdeni is. De folytatni, meg végigcsinálni... azt már nem. Egyszerűen alkalmatlanok vagyunk a válságokra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És akkor mi van? Elkövettél egy hibát. Én folyamatosan hibákat követek el. (...) Az emberek változnak. Folyamatosan változunk, nem? Te sem vagy ugyanolyan, mint amilyen akkor voltál. Én sem vagyok ugyanolyan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember olyan állat, amely égnek emeli fejét, de csak a mennyezet pókhálóit látja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A csoda orvosi szinonimája a "téves diagnózis".

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy kell fogadnunk az életet, ahogy jön, és amennyire lehet, ki kell hoznunk belőle a legjobbat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani. Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen. Többet nem is vársz senkitől; de ezt sem kapod a veszélyben. Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében. Neveld magad magányossá és erőssé. Tudjad, hogy soha, senki nem segít. S ne sopánkodj ezen. Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektől; s ez a természetes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden emberi kapcsolatban a legfontosabb a beszélgetés, de az emberek már nem beszélgetnek egymással, nem ülnek le csak azért, hogy beszéljenek és meghallgassák egymást. Színházba járnak, moziba, tévét néznek, rádiót hallgatnak, könyvet olvasnak, de alig beszélnek egymással. Ha meg akarjuk változtatni a világot, vissza kell térnünk abba a korba, amikor a harcosok leültek a tűz köré, és történeteket meséltek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretem azokat az embereket, akik megnevettetnek. Őszintén mondom, mindennél jobban szeretek nevetni. A nevetés nagyon sok betegség gyógyszere, és a nevetésre való hajlam talán a legfontosabb emberi tulajdonság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor röhögtetünk másokat, megmelegszik a szívünk tája, aztán már olyan, mint a drog: minél nagyobb a röhögés, annál jobban hajtod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A remény örök, különösen, ha a lehetséges megoldás nem túl emberi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás