Véletlen idézetek

Ez a gondolat, hogy "jól kitöltött élet", teljesen téves. Egyrészt az ember soha nem tudja annyira kitölteni, amennyire szeretné. Másrészt mindenképpen részben hibákkal tölti ki. A fontos az, hogy egyes pillanatokat jól töltsünk ki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gondolat csupaszabb és védtelenebb,
mint a megcélzott szarvas szeme.
Önmagán kívül nincs semmi egyebe.
Nincs semmi szép,
se kő, se virág, se nap,
csak az önmagát szülő gondolat.
Csak ennyi van, hogy emberek vagyunk:
kővel, nappal, halállal szembefordulunk.
Csak tőmondatok vannak, csak néhány gondolat:
Ember vagy. Egyedül. Élsz. Védd magad!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Még néhány óra, és érkezik a sötét
Még néhány óra, és érkezik a hideg
Dühöngő dáridó tapossa lelkemet
Nyomorult valóság, mi lesz mostan Veled?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Honnan tudhatod, hogy öregszel? Az orvosodnak azt mondod, hiszen még nem haltál meg, erre elkezd vitatkozni veled.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami egyszerű és szerény, azt mindig elnyomja a kápráztató!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem az a szerencsétlenség, amit el tudsz kerülni, hanem az, amit nem tudsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet egymás hegyén-hátán halmozódó pillanatok sorozata, és mindegyikük utazás a vég felé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor érezzük, eljött a változások ideje, akkor elkezdjük (...) visszanézni életünk filmjét, szembesülvén minden kudarccal, ami addig ért bennünket. Természetesen, ahogy egyre idősödünk, ezzel arányosan szaporodik ballépéseink száma is. Ám ezzel egy időben a tapasztalat biztosítja a bekövetkezett vereségek jobb megértését, ugyanakkor utat is mutat a további lépések megtételéhez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úsztál folyóban? Ettél citromalmát? Fogtál-e körzőt, téglát, cédulát? Van körmöd? Élő fára vésni véle, krikszkrakszokat hámló platánra, míg megy odafönt, megy-megy a délután? Van odaföntöd? Van neked fölötted? Egy szót se szóltam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem jobban tudja, mint te, hogy kit kell választanod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Piszkáltál már kötőtűvel faliórát? Én igen, és eközben egyszer csak elszabadult a pokol, az idő csörtetve lepergett, a mutatók versenyt futottak a számlapon, irtózatos zakatolással, őrült iramban, pertissimo kergetőztek körbe-körbe, mígnem az óra kilehelte a lelkét. Mostanában nálunk is így van: a nap és a hold egymást űzve rohan az égen, mintha ámokfutók volnának, a napok kergetik egymást, s az idő úgy elrohan, mintha egy lyukas zsákból peregne ki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fiatalság nem látja azokat a dolgokat, melyek a jelenben vannak, hanem a távoli jövőre függeszti a szemét. Pedig semmi sincs a jövőben, nem is lehet: az embernek csak a jelenhez van köze. Az évek múlásával egyre kevesebbet törjük a fejünket a jövőn, és egyre többet gondolunk a jelenre. És persze a múltra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyszer mindannyian rájövünk, hogy amíg élünk, minden lehetséges. Még a lehetetlen is, akár az is, hogy meghalunk. (...) Akkor billen meg az egész, mikor sebet ejt rajtunk az életünkre igényt tartó halál. Érkezéséig a halandóságunk csupán fantazmagória. Olyasmi, amiről beszélünk, amiről ugyan tudunk, de a halállal való szembesülés pillanatáig elhessegetjük magunktól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legtöbb ember, amikor meghal, a mennybe vagy a pokolba kerül, és ennyi. De néhányukkal, valamilyen okból, nem ez történik. Kísértetek, nyugtalan szellemek, erőszak, gonoszság vagy egy sima tévedés - mindez csapdába ejtheti a szellemet itt a földön. Nem azt mondom, hogy magát a lelket. Ebben nem hiszek, de a léleknek valami emléke, lényege itt reked.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt mondanám a gyászolóknak... tekints úgy minden napot, mint új kihívást, a bátorságod megmérettetését. A fájdalom hullámokban érkezik, vannak napok, melyek minden különösebb ok nélkül nehezebben elviselhetők, mint mások. Tűrd el a fájdalmat. Ne nyomd el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legjobban jellemzi egy ember személyiségét, hogy hogyan bánik azokkal, akiktől nem várhat semmit, és azokkal, akik nem tudnak visszavágni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kéretlen ajándék inkább teher.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A cél: boldognak lenni. Ezért sokáig, napról napra meg kell dolgozni. Ha pedig az ember végre eljut odáig, még mindig rengeteg a teendő: meg kell vigasztalni másokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Derekabb lenne, ha ki-ki aludni hagyná a maga haragját: mert nem lehet tudni, kiben mi lakik, kicsiny ember, nagy bot, a kis csupor hamar felforr, sokan mennek gyapjúért, s nyírtan jönnek vissza, az Isten megáldotta a békességet, s megátkozta a versengést; mert ha a bezárt, megszorított, megnyaggatott macska is oroszlánná lehet: Isten a megmondhatója, hogy én, aki ember vagyok, mivé nem lehetek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahol a két partner közül az egyikből a nemi vonzerő teljesen, tökéletesen és véglegesen hiányzik, ott hiába a szánalom, a józan ész, a kötelesség vagy bármi - az emberi természetben rejlő viszolygáson semmi sem tud úrrá lenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A barátaimat a külsejük alapján választom meg, az ismerőseimet a jellemük alapján, az ellenségeimet pedig az intellektusuk alapján.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akit a legjobban szeretünk, akiben a legjobban megbízunk, azzal szemben engedhetjük meg magunknak, hogy kellemetlenek legyünk, mert tudjuk, hogy attól még továbbra is szeretni fog minket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A vitákat azzal kerülhetjük el, ha sosem feledjük: párunk nem arra figyel, amit mondunk, hanem arra, ahogyan. Ahhoz, hogy vita kerekedjen, két ember kell, de a megállításához egy is elég.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egyedüllét csendje olyan, mint a csend a víz alatt. Mintha mélyen a felszín alatt úszna az ember, fülében csak a vére dobol, és néha, ha megcsörren a telefon, kiemelkedhet végre levegőért. De minél ritkábban csörren meg, annál ritkábban jut levegőhöz. Ezt a súlyos csöndet nem oldja sem rádió, sem tévé hangja, csak egy másik hús–vér ember közelsége hozhat megkönnyebbülést.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De nincs, ki szórja széjjel búm homályát,
Én szenvedek mélyen s ártatlanúl,
S mosolygni többet e száj nem tanúl.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megismerni? Soha, senki nem ismerhet meg igazából. Soha. Soha nem fogsz ismerni engem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahol fájdalom van, onnan még nem halt ki az érzés, és ahol érzés van, ott remény is van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyerek vagyok, ahogy rég voltam
Csillagok fénylenek álmomban
Megérkezem valahová.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van abban valami nyugtalanító, ha az ember felidéz egy szívet melengető emléket, és közben fagyos hidegség tölti el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem ragasztható meg a porrá tört váza. Nem zöldül ki többé fekete műanyag cserepében a kánikulától kiszáradt puszpáng. Vannak helyrehozhatatlan cselekedeteink, melyek emlékéhez mégis kényszeresen visszatérünk, hogy legalább magunkban, képzeletünkben másfelé térítsük az események folyását. Korrektúra. Jólesőn hűsítő önáltatás. Miért elemezzük akkor a múltat? Azt szokás mondani, azért, hogy ne ismétlődhessen meg. Hogy legközelebb ne hagyjuk a napon negyven fokban a cserepes puszpángot. De mi értelme az elemzésnek, ha egy vissza nem térő alkalmat szalasztottunk el?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múltam - mint egy törött tükör, kirakós játék - megsebez, miközben próbálom összeilleszteni szétszórt darabjait.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagy szenvedést átélt ember új szívet kap Istentől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amíg élnek a fák, amíg látom a hegyeket, addig úgy gondolok rád,
ahogy kacagnak a gyerekek,
tiszta szívvel, szeretettel, könnyes szemmel, őszintén,
mert mindenhez szeretet kell, ami erősebb, mint én.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- A szeretet mértéke a szenvedés.
- De hiszen a jó Istennek nem kell az, Margit.
- Tudom, de nekem kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet nem szokás, elkötelezettség vagy hála. A szeretet nem az, amit a romantikus dalok mondanak róla. A szeretet van. Nincs definíciója. Szeress, és ne kérdezz sokat. Csak szeress.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás