Véletlen idézetek

Az álmok valóra sose válnak,
Amíg álmodjuk őket, minden csodaszép.
Az ébredéskor mienk a valóság,
S amire vágytunk - szappanbuborék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek folyton utaznak, egyik helyről a másikra, azzal az elvárással, hogy ha a fene fenét eszik, akkor is jól fogják ott magukat érezni, csak amiatt, hogy egy másik helyén vannak a Földnek; ahelyett, hogy a saját belső tájaikat járnák be, aminél izgalmasabb és érdekesebb utazás nincs a világon. Kívül keresik azokat az élményeket, amikre csak belül találhatnának. Nincs szükségem arra, hogy máshová menjek, ha jól akarom magam érezni. Nem vonz egyetlen gyönyörű épület sem, ha melletted lehetek. Magamon kívül csak egy érdekesebb felfedeznivalót tudok: téged.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az atlétika lényege az az öröm, amit az ember ki tud hozni belőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy találmány születésének pillanata sohasem véletlen; az emberek mindig csak azt találják fel, amire szükségük van, és azt mindig fel is találják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Felkutattam a családfámat, és rájöttem, hogy én vagyok a gyökér.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet abban különbözik a sakktól, hogy a játék a sakk-matt után is folytatódik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem szégyen a futás. Mármint ha jófelé szalad az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hibák mindig megbocsáthatók, ha van elég bátorságod, hogy beismerd őket.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Ahol fény van, ott szükségszerűen mindig lesz árnyék is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jól időzített hallgatás a leghatározottabb kijelentés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az angyal a páncél, és a Hírnök a kard. A páncél minden körülmények között oltalmaz, véd, de a kard kieshet a kézből, sőt, a saját ura ellen is fordulhat. Mi több, a kard majd` mindenre jó, kivéve a hegyén ülni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet fura ajándék. Először túlbecsüljük, azt hisszük, örökké élni fogunk. Aztán alábecsüljük: rongyos, piszkos, túl rövid, majdhogynem eldobjuk magunktól. Végül rájövünk, hogy nem is ajándékba, csak kölcsönbe kaptuk. Akkor megpróbálunk rászolgálni a kölcsönbe kapott ajándékra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért kell félni egy "nem"-től, miért kell bármit is későbbre halasztani, ha a legfontosabb mindenekfölött teljességében élvezni az életet?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életem névvel vállalom.
Akármit szólsz, utam folytatom.
Életem lehet rossz vagy jó,
Ez vagyok én: emberből való.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet furcsa, zegzugos útjai sohasem oda vezetnek, ahová eleinte hisszük. Az ember még csak nem is sejtheti a végzetét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen csábító az, hogy magas falakat emeljünk, és kizárjuk a változást. Hogy megrohadjunk itt, önelégült kényelmükben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj,
Hidegen hagy az elhagyott táj,
Hogy eltemettük: róla nem tudunk,
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindig búcsúzunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember nem felnőtt még huszonkét éves korában. Legalábbis manapság, ebben a világban nem az. Felnőttnek látszik, de valójában taknyos kölyök.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi azért vagyunk boldogtalanok, mert túlságosan az énben élünk. Mit jelent az, hogy túlságosan az énben élünk? És pontosan mi is történik ilyenkor? Vagy a létezésben vagy, vagy az énben - mindkettőben egyszerre nem lehetsz. Ha az énben vagy, az azt jelenti, hogy nem vagy teljes, szét vagy darabolódva. Ha az énben vagy, az azt jelenti, hogy szigetté váltál. Ha az énben vagy, akkor azzal határvonalat rajzolsz magad köré. Különbséget teszel, és azt mondod: "ez én vagyok", "az nem én vagyok". A definíció, a határvonal az "én" és a "nem én" között az, ami elszigetel. Az "én" elszigetel. Megfagyaszt, és többé nem tudsz folyni. Amikor folysz, mint a folyó, az "én" életképtelen. Ezért szinte mindenkiből egy jégkocka lett: nincs semmi melegség, semmi szeretet az emberekben. A szeretet melegség, és ők félnek a szeretettől. Ha felmelegednének, akkor megolvadnának, és eltűnnének a határvonalaik. A szerelemben a határok eltűnnek; az örömben is eltűnnek a határok, mert az öröm is melegség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt gondolná az ember, hogy a dolog könnyebbik része kitalálni, hogy a felhasználó mit vár el egy számítógépes rendszertől. Pedig a probléma lényege pont abban az ellentétben rejtőzik, ami a programok korrekt megtervezettsége, rugalmatlansága, valamint az emberek megjósolhatatlan viselkedése és munkastílusa között feszül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ő nem volt más az életemben, mint bekevert malter tapasztalataim megszilárdítására.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki nem megszépítve látja barátait, nem is szereti őket igazán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha bízol valakiben, az nem csak egy percre vagy pillanatra szól, hanem örökre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szavak, csodálatos szavak,
Békítenek, lázítanak.
(...)
Szárnyalnak, mint a gondolat.
Görnyedve hordnak gondokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megbocsátani és felejteni annyi, mint becses tapasztalatokat az ablakon kidobni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudtam elképzelni, hogy egyszer véget ér a főiskola. Életem legboldogabb négy évét töltöttem itt. Végignéztem az asztalnál ülő nevető és sikítozó társaimon. Ők voltak a családom. Megértettek és úgy ismertek, ahogy senki más a világon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az élet nagy pillanataiban olyasmit akarunk közölni, amire szavunk nincs - akkor elhallgatunk. S a lelkek e csendben oly mélységesen megértik egymást, mint egyébként soha.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

El kell döntenem (...), mit akarok tenni... Ez most olyan, mint a szakadék, csakhogy tudom, hogy az, és ha jól lépek, nem zuhanok bele. Azt hiszem, élni akarok. Nem tudom biztosan, de azt hiszem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Álmos vagyok, gyáva, szegény,
Kinek se szándoka se terve -
Istenem hol lehetek én,
Az életem hol folyhat, merre?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek gyakran elkövetik azt a hibát, hogy visszatérnek a régi boldogságuk színhelyére, és ezzel sikerül elrontani a legszebb emlékeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi sem hozza elő jobban az emlékeket, mint a felejtés utáni vágy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bizonytalan szív a kétségből és a zavarból táplálkozik, miatta megkérdőjelezed az utadat, a terveidet, az indítékaidat; amikor hiába mereszted a szemedet, csak a sötétet látod, csupán a józan ész és az akarat ránthat vissza a szakadék pereméről.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mézesmadzag szirupos szavakba áztatott hóhérkötél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bölcs természet úgy rendelte, hogy az anyaság apró hőstetteinek, az álmatlan éjszakáknak, a testi fáradságoknak, a szerető türelmességnek legyen egy nagy jutalma: abban az imádathoz hasonló érzésben, mellyel nem a gyermek ragaszkodik anyjához, hanem az anya gyermekéhez. (Mert hisz szeretni sokkal nagyobb boldogság, mint érezni a szeretetet.)

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás