„ Azt úgyse lehet senkibe belesulykolni, hogy beletanuljon az arany középút életformájába, a megalkuvásra születni kell, s biztosan boldog is, aki rászületett. ”

„ Az események olykor úgy követik egymást, mint a sorba állított dominók: az első feldönti a másodikat, az a harmadikat és így tovább. ”

„ Ha a (...) valóság hálás és szerény megismerésének állapota nem hasonlít a boldogságra, akkor nem is szeretném megismerni ezt a lelkiállapotot. ”

„ Tehetünk úgy, mintha mások volnánk, mint akik vagyunk. ”

„ Visszamennék-e még fiatalnak ma?
E kor nekem oly idegen és durva.
Elszökött belőle a szépség és kultúra. ”

„ A naplemente is olyankor a legszebb, ha szabálytalan felhők borítják az eget, mert csak így mutatkozhat meg az a sok szín, amelyből az álmok és a versek születnek. ”

„ Ez a turisták sorsa a világ minden táján. Az ember lát egy táblát valami olyan névvel, amiről még sosem hallott, és amiért valószínűleg egy lépést sem tenne otthon, aztán hopsz!, és már ott is van. Ott pedig újabb helyekről hall, amelyeket mindenképp látnia kell. Eljut valahová az isten háta mögé, amiről a világ még csak nem is hallott, és valaki azt mondja:
- Legnagyobb látványosságunk a Sátán csatornája. Ezt nem szabad kihagyni!
Nem is hagyja ki. És mi történik? Geológiai jellemzőkkel és tengerszintmagasságról szóló adatokkal meg más ilyen érdektelen marhaságokkal traktálják, amik soha egy pillanatra sem izgatták fel. Azután elmegy a Merőleges Erdőbe, ahol valaki a Pöttyös Fejű Verébről tart előadást, és ez így megy, míg meg nem néz mindent, hogy aztán a végén megállapítsa, hogy egy szemernyit sem lett okosabb. ”

„ Sztálin elvtárs azt mondta, csak az nem csinál hibát, aki nem dolgozik. Lehet, hogy a személyi kultusz ügyében túlzásba esett, de ez a magvas gondolat helytálló. ”

„ A veszélynek két forrása van - a vakrémület és a vakmerőség. ”

„ Kívülről senkin sem látszik, hogy hazudik-e. Ezt mindenki csak maga tudja. ”

„ A belenyugvás is lehet a boldogság egyik formája. ”

„ Ott kezdhetnek változtatni életükön, ahol önöknek tetszik. Mindegy, hogy már most is eléggé kiegyensúlyozott életet élnek, vagy távol vannak még tőle. Amikor a lelkükbe végbemenő folyamatokat át tudják ültetni a gyakorlatba is, akkor varázslatossá válik az életük. ”

„ Azon tűnődött, hogy az élet mégis roppant kegyetlen, ám az ember nem tépheti ki a szívét, hacsak nem akar nyomban meggebedni. ”

„ Amint látod a halált közelről, megérted majd az élet értékét. ”

„ A test és a kar nem mozdul, vagy alig. Csak az ujjak hegye remeg kissé, mint amikor egy szeretett archoz közelít. Épp nem érint semmit, főleg nem egy forró, eleven testet, hanem csak észrevétlen útitársát, a hópelyheken pókhálóját szövő halált. ”

„ Az ember csak azután kezdi értékelni a dolgokat, amikor már elvesztette. ”

„ Elveszíthetünk bármit, semmi nem hiányozhat. De ha a szeretet kihuny a szívből, mindent elveszítettünk, legfőképpen: önmagunkat. ”

„ Egy napon felébredsz, s szemed dörzsölöd: már nem tudod, miért ébredtél? ”

„ Nem lehetünk mind urak, s nem dukál
A hűség minden úrnak. Persze látsz
Hajbókolót és görnyedőt sokat,
Ki boldogan cipeli szolgaláncát,
Míg él - akár gazdája szamara,
Csak abrakért - s ha megvénül, kidobják!
Ostort a jó baromnak! Van viszont,
Ki szolga-köntöst, szolga-arcot ölt,
De szívét önmagának őrzi meg,
S míg tetteti, hogy dolgozik uráért,
Csak hízik rajta, s megtömve zsebét,
Magának hódol. Ennek van esze. ”

„ Az emberi arc is egyfajta tisztás, mint az erdei tisztás. Minden kérés és remény, félelem és titkos öröm, gyermeki öröm kiül az arcunkra, mint mikor árnyékból a fényre lépünk. ”

„ Mutass valakit, aki sohasem pletykál, és mutatok valakit, akit hidegen hagynak az emberek. ”

„ Nincs olyan lakója a földnek, aki ne mondhatná vagy akinek ne mondhatnák, hogy: Nélküled nem megy. A maga nemében minden ember egyedi, akármilyen csoportosítás áldozata is. Csak a megismerés és a tudás rombolhatja eredményesen a sajnálkozást. Bátran mondhatjuk: járhatunk emelt fővel, mert nincs irigyünk. ”

„ Ha felismerjük végre, hogy minden ember őrült, egy csapásra világossá válik előttünk minden rejtély. ”

„ - Gondolja (...), hogy az emberek mindig úgy öldökölték egymást, mint ma? Hogy mindenkor hazugok, bitangok, csalfák, hálátlanok, rablók, gyengék, állhatatlanok, gyávák, irigyek, falánkok, részegesek, fösvények, becsvágyók, vérengzők, rágalmazók, kicsapongók, elvakultak, álszentek és ostobák voltak?
- Mit gondol (...), ettek-e mindig karvalyok galambot, ha foghattak egyet?
- Hogyne, biztosan (...).
- Hát akkor (...), ha ugye a karvalyoknak mindig egyforma volt a természetük, mért gondolja, hogy az ember megváltoztatta a magáét? ”

„ Azért szeretni, hogy szeressenek, emberi dolog, de aki magáért a szeretetért szeret, angyallal ér fel. ”

„ A jóság olyan egyszerű: mindig másokért élni, sose a magunk hasznát keresni. ”

„ Úgy vélem, nem rosszmájú, pesszimista, hanem az élet barátja az, aki az élet jelenségeiből leszűri a jót és örvendetest, anélkül, hogy szemet hunyna a fonákja előtt, ahol sok durva csomó meredezhet, és sok józan szál fityeghet. ”

„ Ha elkövetsz egy hibát, akkor mondd el másoknak, mielőtt maguktól rájönnek! ”

„ Nem vagyunk egyedül meggörbült tereinkben
Nedves, puha szálak tekerednek ránk
Nedves, puha szálak, élőlények
lelkünk gömbjét becsavarogják. ”

„ A barát tudja, hogyan engedje el a füle mellett a mondandód java részét, hogy csak a lényegre válaszoljon! ”

„ Bujtogatóink is mögöttünk szoktak állni, ők is úgy suttognak a fülünkbe, hogy nem látjuk őket, a nyelv az eszközük és a fegyverük, a szavak, mint a záporeső, az esőcsepp, amely vihar után csorog alá az ereszről, mindig ugyanarra a pontra, amíg fel nem puhítja a földet, belé nem hatol és lyukat, sőt csatornát nem fúr belé. ”

„ Magamfajta ember szívesen babrál a szavakkal, túlzással azt is mondja, hogy legszívesebben evvel babrál, s ugyanolyan hévvel mesél egy a hetvenes évek elején megismert asszonyról, mint az Erdélyi Szótörténeti Tárról, amin aztán mindkettő, a nő is, a tár is, megsértődik; de hát két szék közt a pad alatt lenni - lehetne akár ambíciónk is. ”

„ Ahogy az arcát megláttam, megdöbbentem - annyira elgyötört, majdhogynem fájdalmas volt, és olyan hihetetlenül vad és gyönyörű, hogy megint fellobbant bennem a vágy, hogy megérintsem. A búcsúszavak a torkomon akadtak. ”

„ Micsoda csatatér az emberi lélek! Kényre-kedvre ki vagyunk szolgáltatva gondolatainknak, ezeknek az isteneknek, ezeknek a szörnyeknek, ezeknek az óriásoknak. Ezek a hadakozó szörnyetegek néha agyontiporják az emberi lelket. ”

„ Régóta csak hazudtam, hiába bánom,
Hogy becsaptak, nem mentség; nincs, ki megbocsásson.
Én csöndben várok, de meddig tűröm a láncot?
Legyen vége, halkul a zene... állítsuk le a táncot! ”