Simonyi Imre

Adott, ameddig adhatott álmot, ébredést - de mire? - az élet. - de hogy ennyire elfogyhatott? [link]

Kaszálják már a réteket - Szénaillatú életed nyomát felveri a bürök. - A nap feletted is sütött. [link]

S egy napon majd megtudja az ember hogy mindenki közelebb áll a másikhoz mint hozzá bárki is. [link]

Örökké várlak, és mégis minden érkezésed rajtaütés. [link]

Szakadt reád annyi gyalázat hogy abból fedelet ácsolhat föléd az alázat s a szeretet. [link]

Aki kell, az kell, nem azért: amilyen, hanem annak ellenére, hogy bármilyen. [link]

Őrizlek, mint rögeszmét a csendes eszelősök. [link]

De szép is lenne a világ ha hagynánk hogy szép legyen. [link]

Hazugságra pedig ne kényszerítsetek és ne hajszoljatok odáig hogy az igazat kelljen kimondanom. [link]

Nem is mi örülünk, barátaim, [link]