Néhány idézet tőle

Úsztál folyóban? Ettél citromalmát? Fogtál-e körzőt, téglát, cédulát? Van körmöd? Élő fára vésni véle, krikszkrakszokat hámló platánra, míg megy odafönt, megy-megy a délután? Van odaföntöd? Van neked fölötted? Egy szót se szóltam. [link]

Hogy mondjam el? A szó nem leli a számat: kimondhatatlan szomj gyötör utánad. [link]

"Mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." Nem, nem olyan könnyű, néha lehetetlen. Hogy az idő segít. Biztosan. De nem olyan egyszerű a dolog; a megbocsátás nem pusztán lelki diszpozíció, erősen függ a körülményektől. Könnyebbé válik, ha a... [link]

Szökő világ! Ne szállj előlem! Áttetsző szárnnyal csapj le rám, mint mázsa-súlyú levegődben, remeg csőrödben koponyám. [link]

Tanulni kell magyarul és világul, tanulni kell mindazt, ami kitárul, [link]

Nem hiszek abban, hogy a szenvedés nemesít. Ahhoz már olyannak kell lenni, hogy nemesíthessen. Akit a szenvedés nemesít, az extra jellem. De mi átlagosokkal számolunk. És különben is: lehet, hogy a szenvedés nemesít, de az állandó gyötrelem... [link]

És mind magamba lenge lelkedet (fejed fölött, mint lampion lebeg) magamba mind, mohón, elégitetlen, ha húsevő virág lehetne testem. - De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem. Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen. [link]

Ébredj, ébredj. Mutasd a vállad. Sebesülten is megtalállak. Szólj, hogy szólhassak holtomiglan. Mondd, mondd el végre, merre jártál kimondhatatlan álmaidban. [link]

Nem bánnék soha úgy a kutyámmal, mint Te velem. Léted nem tudományos, hanem erkölcsi képtelenség. Ilyen világ teremtőjeként létedet feltételezni: blaszfémia. [link]

Névnapodra mit vegyek? Vegyek húzós egeret? Vonatot és síneket? Kék építő-köveket? Nem, már tudom, mit vegyek: néked tavaszt rendelek, bodzafát és kék eget, rajta csokros felleget. [link]

Mutasd a szerző összes idézetét