Néhány idézet tőle

Csengés. Egy pillanatnyi csend-rés, majd újra cseng, és ujra csend. Harmadszor is. Egy kissé összerezzensz, szíved verése gyorsúl, ám kezed a fele úton tétován megáll. Vajjon nem sorsod zörget-e ma nálad? (...) Semmi, kedves, tévedés volt... [link]

Hát sose légy reménytelen... Kövessünk el bár száz hibát, a győztes az lesz - higgy nekem! - kit jó szándék hajt s értelem, és helyrehozni nekilát. [link]

Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban a szíved néha-néha hangosabban dobban, hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és ajtód előtt kopog! majd újra halkul a lépés. Riadt szemedben némán fakúl a ragyogás s ajkadról tört... [link]

Ha köd ereszkedik le, ha dér szitál reád, ha ágyútűzben állsz, vagy végigver a vihar, te tárd ki a két karod, ölelésre tárd, mert hátha egyszer kisüt még a nap, valahonnan tán nyúl egy kéz feléd, hogy hidat verjen a parttalan folyón, mely... [link]

Kit érdekel, kit érdekelhet már ma lázadásod s bús éjszakáid száma? Hajad, ha őszül, s nem karcsú már bokád, a lelked senkit sem érdekel tovább! [link]

Én, kedves, sohse leszek napsugár, csak sápadt pír, csak távoli derengés,  amin az ember egy kicsit mereng; és virág se vagyok, kitűzni való, csak fonnyadni, emlékül, szíved mélyén. [link]

Fogadd hát, Kedves, ezt a kis virágot szívesen tőlem, s e csendes dalt is. Látod, csak üdvözölnek s mit sem kívánnak Tőled, s ha megfakultak, úgyis eldobod őket. [link]

Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz, hogy szíved bíborborával vársz reám és ó-ezüsttel terítesz miattam; s hogy el ne fussak előled riadtan, lelked titkos, százegyedik szobáját virággal díszíted fel énnekem. [link]

Mikor alszom, eszem, vagy beszélgetek vidáman, azt hiszem, szabad vagyok s magamé már egészen: Te jössz és szívemre ejted parancsoló kezed s én látod újra, újra, jaj, újra rab leszek. [link]

Tudd meg, én Neked fájni akarok, emlék akarok lenni, mely sajog, mert nem lehettem eleven valóság. [link]

Mutasd a szerző összes idézetét