avatar

Született:
1958. február 4. (62 éves)
Budapest, Magyarország

Nemzetiség:
magyar

Idézetek:
57 idézet (mutast őket)

Foglalkozás:
grafikus

Rövid információ a szerzőről:

Az általános iskola felső tagozatában egy zseniális festőművész rajztanárral, Bakonyi Mihállyal hozta össze a jó sorsa. A tőle kapott felkészítésnek köszönheti, hogy felvették a budapesti Képző és Iparművészeti Szakközépiskolába, ahol játékkészítő – grafika szakon végezett 1976-ban. Az ezt követő évben két művészeti akadémiára is felvételizett. Érettségi után az Iparművészeti Főiskolára, a következő nyáron pedig a Képzőművészeti Főiskolára, de egyik helyre sem vették fel. Ekkor határozta el, hogy nem veszteget több időt a főiskolákra, a hivatalos diploma nélkül is művész lesz.

1977- ben - apró vargabetűk után - sikerült elhelyezkednie a Tankönyvkiadó Vállalat Grafikai Osztályán. Grafikai szerkesztőként itt kapott maga is kedvet a tankönyv illusztráláshoz. Két év után kilépett a Kiadóból és - mint külső munkatárs- két év alatt 28 tankönyv illusztrációját készítette el. Végül azonban szomorúan kellett rájönnie arra, hogy ez nem az, amire vágyott. A tankönyv illusztrálás sok kötöttsége és megfelelési kényszere lassan teljesen keresztre szegezte benne az alkotó szabadságot.

Megérett benne az az elhatározás, hogy ő nem mások igényeit kiszolgáló grafikus mester akar lenni, hanem művész. Ettől kezdve képtelen volt több illusztrációs feladatot vállalni. Nem tudta tehát tovább folytatni az addig jól bevált munkáját és ezzel megszűnt az egyetlen pénzkereseti lehetősége is. A helyzet azért volt drámai, mert akkor már két gyermekük volt a feleségével, akivel 1979–ben házasodtak össze.

Lelki és egzisztenciális értelemben is mély válságba került. Úgy érezte, rajta valóban már csak az Isten segíthet. Egy mélységesen, mélyen átélt imádságban leborult hát elé és arra kérte, hogy könyörüljön rajta és adjon neki tehetséget az Ő végtelen gazdagságából. Olyan tehetséget, amely képessé teszi arra, hogy megtalálva egyéni és másokkal össze nem téveszthető stílusát ki tudja fejezni mindazt, amit rejtett kincsként a lelkében hordoz. Hálája jeleként azt ajánlotta fel, hogy ha megajándékozza a kért talentummal, akkor azzal ő nem a maga, hanem az Ő dicsőségét fogja szolgálni. Hiszi és úgy is tapasztalja, hogy Isten meghallgatta a kérését. Ő pedig gyönyörűséget talál abban, hogy a rajzaival Istent szolgálja, róla beszéljen és Őt dicsérje.