avatar

Született:
1933. április 2. (86 éves)
Berettyóújfalu, Magyarország

Nemzetiség:
magyar

Idézetek:
62 idézet (mutast őket)

Foglalkozás:
író esszéíró szociológus

Rövid információ a szerzőről:

1955-ben publikált először az Új Hang című folyóiratban. 1956 őszén az akkor induló kritikus hangvételű Életképek című folyóirat szerkesztőségi munkatársa lett. Az 1956-os forradalom alatt a hallgatókból szerveződött nemzetőrség tagjaként géppisztollyal járta a várost, leginkább azért, hogy lássa, mi történik. Fegyverét sosem használta. Állása hamarosan megszűnt, barátai, nővére, unokafivérei nyugatra távoztak. Konrád György az otthonmaradás mellett döntött. Megélhetését alkalmi munkákból fedezte. Korrepetált, lektori jelentéseket írt, fordított, segédmunkás volt.

1959 nyarától jutott állandó álláshoz a budapesti, hetedik kerületi gyámhatóságon, mint gyermekvédelmi felügyelő. Hét évig maradt ebben a munkakörben, amely A látogató című regényének élményanyagát táplálta.

Urbanisztikai élményvilága segítette A városalapító című regényének (1977) megírását. A látogató nyelvi, formai kísérletét, metaforikus sűrítéseit és halmozásait második regényében radikálisan továbbvitte. "Hier spricht ein Wahnsinniger", (Itt egy őrült beszél), írta az egyik német kritikus komoly elismerések kíséretében. A városalapító magyarul csak cenzúrázott formában jelenhetett meg a Magvető Könyvkiadónál 1977-ben. Külföldön megjelent többek között a Suhrkamp, a Seuil, a Harcourt, Brace and Jovanovich kiadóknál, valamint Philip Roth Penguin sorozatában Carlos Fuentes előszavával.

Bár a regényeiben, különösképp a Kerti mulatság címűben, továbbá elszórt esszékben Konrád felidézte berettyóújfalui gyerekkorát, két utóbbi regényében – Elutazás és hazatérés (2001), Fenn a hegyen napfogyatkozáskor (2003) – kísérletet tett rá, hogy a dokumentumszerűen pontos történetet a regényes megjelenítéssel ötvözze. Az első mű egy év – 1944-1945 – történetét beszéli el, a második 50 év történetét, a huszadik század utolsó évéből, az 1999-es napfogyatkozás délelőttjétől, és a Szent György-hegycsúcsáról kezdve a visszatekintést. A két regény Európaban külön-külön jelent meg, New Yorkban egy kötetbe összeszerkesztve, és megnyerte a Zsidó Könyvtanács első díját a memoár és önéletrajz kategóriában. 2006-ban jelent meg Csodafigurák című kötete, Arcképek, pillanatfelvételek alcímmel. Ezeknek az arcképeknek a többségét barátokról mintázta, egy részüket még életükben. Ezek a portrék folytatják azt a sorozatot, amelyeket Konrád az Író és a város (2004) című kötetben jelentetett meg hosszabb esszék társaságában. Legújabb könyveiben - Kakasok Bánata (2005 ), Inga (2008), Harangjáték (2009), Vendégkönyv (2013) - költői sűrítéssel életfilozófiáját foglalja össze