Jókay Móricz
Született:
1825. február 18.
Komárom, Magyarország
Elhunyt:
1904. május 5.
(79 évesen)
Budapest, Magyarország
Nemzetiség:
magyar
Idézetek:
135 idézet
(mutast őket)
Foglalkozás:
regényíró
Jókay Móricz néven anyakönyvezték. Egy anekdota szerint írótársa, Tóth Lőrinc címzett először egy levelet „Jókay Mór úrnak”, amin Jókai kezdetben bosszankodott, s frappáns válaszul ő maga is „Tóth Lőr úrnak” címezte leveleit. Később Petőfi noszogatására kezdte az irodalmi életben a Jókay Mór nevet használni. 1848. március 15. után nevében az y-t i-re cserélte, ezzel is jelezte, hogy nem akar élni a nemesi származás előnyeivel, így legismertebb regényei már Jókai Mór néven jelentek meg.
Elemi iskoláit 1831-ben Komáromban kezdte meg, 1832-ben már ugyanott a református középiskolában a gimnáziumi declinisták sorába lépett és 1833-ban conjugista lett. 1834-35-ben grammatista volt Sörös Lajos tanár keze alatt. A kis Móricban korán jelentkezett az erős képzelődés. Ennek tulajdonítható ideges félénksége, ami egyebek között abban nyilvánult meg, hogy rettegett a nagy szakállú zsidóktól, a kutyáktól és különösen attól, hogy élve eltemetik. Szülei nem eresztették el a háztól, pajtásai nemigen voltak, magában, bizarr játékokkal szeretett mulatni. Nagy hatást gyakorolt lelkére édesapja, aki barátja volt az irodalomnak, színészetnek és maga is írogatott időtöltésből verseket, rajzolgatott, festett, mesélt az 1809-es nemzeti felkelésről, amelyben részt vett; valamint édesanyja, aki jeles adomázó volt.
Erős és gyakori mellfájás kínozta, meg volt arról győződve, hogy tüdővésze van. Az iskolai év bevégeztével, augusztus 21-e után hazament. Petőfi és Orlay pár nappal azután szintén elhagyták Pápát és Komáromnak kerültek, hogy Jókait meglátogassák; az anya szívesen fogadta és csak három nap múlva bocsátotta el őket. Levegőváltozásra lévén szüksége, anyja Kecskemétre küldte őt jogot tanulni. Ezen alföldi város testére, lelkére egyaránt üdvösen hatott. „Itt lett belőlem ember! Itt lett belőlem magyar író”, mondja visszaemlékezésében ő maga. Mellbaja teljesen megszűnt, szervezete megerősödött. Megismerte az igazi magyar népéletet, a népjellemet, a puszták világát. Kecskeméten a visszatért életkedv elég változatossá tette napjait.
1846 tavaszán Petőfi ösztönzésére a fiatal írói nemzedék legkiválóbb tagjai állást foglaltak a kiadók és szerkesztők ellen. Ígéretet tettek egymásnak, hogy egy évig semmiféle lapba nem írnak, hanem maguk fognak lapot alapítani, mely az ő irányukat képviseli. Tízen voltak az új irány hívei: Petőfi Sándor, Pálffi Albert, Degré Alajos, Obernyik Károly, Pákh Albert, Bérczy Károly, Tompa Mihály, Kerényi Frigyes, Lisznyai Damó Kálmán és Jókai Mór; mindnyájan a francia iskola tanítványai voltak.
1861-ben Siklós városának képviselője lett a Teleki-féle Határozati Párt színeiben. Az 1861. évi országgyűlésen mint a siklósi kerület képviselője, a határozati párthoz csatlakozott, május 24-én mondott szűzbeszédet. Későbbi politikai pályáján is megnyerő volt az ő kedélyes, társalgásszerű előadása és nála is érvényesültek Cicero szavai, hogy: „édes és hasznos néha a tréfa és elmésség". Az ő humora az orátori formában is mindig elbájolónak bizonyult, és bármennyire is népszerűtlen volt az ügy, melyért síkra szállt, az esztétikai siker mindig biztosítva volt számára.
Aláírás:
Bővebb információk a szerzőről:
https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%B3kai_M%C3%B3r