Született:
1817. március 2.
Nagyszalonta, Románia

Elhunyt:
1882. október 22. (65 évesen)
Budapest, Magyarország

Nemzetiség:
magyar

Idézetek:
70 idézet (mutast őket)

Foglalkozás:
költő

Szülei Arany György és Megyeri Sára földművesek voltak. Szüleinek késői és egyetlen fiúgyermeke volt; amikor született, nővére már rég férjhez ment, gyermeke is volt. Szülei hívő reformátusok voltak, és így János fiatal korától békés, csendes környezetben nőtt fel, idős szüleivel. Apja rengeteget mesélt neki a Toldiakról, és megszerettette vele a népköltészetet, és az irodalmat.Tanulékonysága korán feltűnt: mire hatévesen iskolába került, már nemcsak tökéletesen olvasott, hanem már ismert bibliai történeteket, énekeket és a könnyű irodalom termékeit is. Már iskolai évei alatt városszerte ismertté vált verseiről.

Tanárait meglepve, Debrecenben a Fáncsy és László igazgatása alatt működő színésztársulathoz szegődött, ez azonban már április 1-jén föloszlott. Ekkor a Hubay által toborzott vándorszínész-csapathoz csatlakozott, és Nagykároly, majd Szatmár, végül pedig Máramarossziget lett vándorlásuk célja. A néhány havi sanyarú vándorlás és hányattatás során megtapasztalta az egyre érezhetőbb nyomort. Ekkor egy éjszaka, álmában halottnak látta édesanyját, ezért hazaindult, gyalog. Amikor hazaért, megtudta, hogy apja megvakult, és két héttel később anyja kolerában meghalt – ennek hatására egy ideig elhallgatott benne a költő. Egyháza és a város részvéttel tekintett a fiú sorsára, és megválasztották őt conrectornak. Szülőhelyén a grammatikai osztályokat tanította 1839 tavaszáig, majd egy évig írnokként helyezkedett el a városnál, végül rendes aljegyző lett Nagyszalontán.

Az 1836-tól 1840-ig terjedő időszakban is sokat olvasott: Shakespeare (német fordításban), elővette Homéroszt is, a francia irodalomból pedig François Fénelon Télemakhosz kalandjai című regénye, illetve Florian művei után Molière-t kezdett olvasni, illetve Crébillon rémdrámáit forgatta.

1840 novemberében feleségül vette Ercsey Juliannát, egy ügyvéd árva, vagyontalan leányát, akitől 1841-ben született Juliska lánya és 1844-ben László fia. László később ismert bankár, népköltészet-gyűjtő, kitűnő költő és irodalomtudós lett. Ezekre Arany nagyon büszke volt.

1842 tavaszán Arany egykori tanulótársa, Szilágyi István Szalontára érkezett rektori minőségben, és a költőt az irodalmi munkásság folytatására buzdította: elsősorban a görög tragédiaszerzők lefordítását javasolta neki. Szilágyi István biztatására, teljesen egyedül tanult meg angolul. Beszélni nem tudott, csak az írásképet ismerte.

1845 nyarán írta azElveszett Alkotmány c. szatirikus eposzt, amit beküldött a Kisfaludy Társaság vígeposz-pályázatára. A mű meg is jelent a Kisfaludy-társaság Évlapjai VII. kötetében és vele a 25 arannyal járó pályadíjat is elnyerte, bár Vörösmarty bírálta hexametereit. A bíráló szavak további munkára késztették Aranyt.

1848-ban a Kisfaludy-társaság felvette tagjai közé. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt néhány verset és kisebb elbeszélést írt a folyóiratokba, néhány közéleti helyzetdalt is írt (Nemzetőr dal), de nem hozott létre jelentékeny esztétikai értéket, mivel a közösségi hangnem távol állt szubjektív líraiságától.

1865-től 1876-ig eredeti művein alig dolgozott valamit. 1877-ben lemondott főtitkári hivataláról, de ezt az Akadémia nem fogadta el. A testület csak harmadik kérésére, 1879-ben fogadta el lemondását. Miután titkári fizetését 1877 óta nem vette fel, felkérték, hogy legalább az akadémia palotájában elfoglalt lakását tartsa meg, egyszersmind a tiszteletbeli főtitkári címmel ruházták fel 1879. május 22-én. Ugyanezen a gyűlésen igazgató taggá is választották. Visszavonulása után számos lírai költeményt s balladát írt. 1879-ben készült el a Toldi szerelme című elbeszélés tizenkét énekben, amelynek első kiadása két hónap alatt elfogyott. A Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság is jutalmával tüntette ki. Élete végén Arany nagyobb vállalkozásai közül csak a Toldi szerelmét fejezte be.

Az 1870-es évek során befejezte a Hamlet és a János király fordítását, lefordította Arisztophanész összes műveit, elkészült a Bolond Istók-kal, valamint megírta az Őszikék című ciklusát, s bevégezte a Toldi-trilógia középső részét, a Toldi szerelmé-t.

Régi betegsége, a heveny hörgőgyulladás, 1878 áprilisában újra kitört rajta, de a szokottnál súlyosabban. Végül a Petőfi-szobor 1882. október 15-i avatásán megfázott és tüdőgyulladást kapott. Ettől kezdve állapota fokozatosan romlott, és néhány nappal később, 1882. október 22-én déli 12 órakor elhunyt Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia palotájában, élete 66., házasságának 42. évében.

Bővebb információk a szerzőről:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Arany_J%C3%A1nos