Született:
1799. május 20.
Tours, Franciaország
Elhunyt:
1855. augusztus 18.
(56 évesen)
Párizs, Franciaország
Nemzetiség:
francia
Idézetek:
235 idézet
(mutast őket)
Foglalkozás:
író
újságíró
drámaíró
regényíró
Ősei dél-franciaországi parasztok voltak, családja valószínűleg okcitán származású, amely közelebbi rokonságban a katalánokkal áll. Apja Bernard-Francois Balssa hadtáptisztként a császárság idején vagyonra tett szert. A család neve eredetileg Balssa volt (az okcitán nyelvben ez balzsam-ot jelent). Az író nagybátyja Louis Balssa megölt egy lányt annak idején, ezért kivégezték. Apja Bernard-François megváltoztatta így nevüket Balzacra, később önkényesen odafűzte a nemesi eredetre utaló de szócskát, s kisajátított magának egy régi nemesi címert is. Édesanyja Anne-Charlotte-Laure Sallambier sosem szerette a fiatal Honorét. A lányt szülei kényszerítették hozzá a nála több mint két évtizeddel idősebb Bernard-Françoishoz. Honoré a „házastársi kötelességből született gyerek” volt csupán. Viszont a fiatal asszony később viszonyt folytatott egy ezidáig ismeretlen férfival, akitől egy másik fia is született, Henri, aki mint „szerelemből fogant gyermek” anyja kedvence volt. Honoré az igazságot mindig is sejtette, sőt, később meg is bizonyosodhatott arról, hogy Henri csupán a féltestvére.
Részben családon kívül nevelkedett. 1807-1813 között bentlakóként az oratoriánusok vendome-i kollégiumában tanult, majd szülei kívánságára beiratkozott a jogra. 1819-ben, félbehagyott jogi tanulmányok után írnok lett. Irodalmat hallgatott a Sorbonne-on, de tudományos előadásokra is járt. Verses tragédiákat kezdett írni. Álnevek alatt, megélhetési célból kb. harminc romantikus ponyvaregényt publikált. Betűöntödét alapított, ebbe a vállalkozásba belebukott. 1829-ben sikert aratott A házasság fiziológiája című könyve, és ugyanekkor jelent meg a „Huhogók” című történelmi regénye. 1832-ben komoly közönség-, egyszersmind kritikai sikert ért el első fő műve, A szamárbőr (Le peau de chagrin). Két év múlva adta ki a Goriot apót, amelyben először alkalmazta a visszatérő szereplők rendszerét. Ezeknél is ismertebb lesz A harmincéves asszony című műve. 1834-től kezdett kialakulni a nagy regényfolyam, az Emberi színjáték (Comédie Humaine) terve: ebben visszatérő szereplők lettek, és erősen vagy lazábban a ciklus minden regényének cselekménye összefüggött. Birtokot vásárolt, különböző nagyravágyó, általában nem sikerülő gazdasági tervei voltak. Napi 16 órát dolgozott, rendszeresen egész éjjel írt, rendkívüli regényírói termékenységének egyik közvetlen fő oka: hatalmas adósságai voltak.
1842-ben meghalt külföldi levelezőpartnerének és szerelmének, Hanska grófnőnek a férje, egy lengyel földbirtokos. Ekkor meglátogatja Madame de Hanskát, és a grófnő ukrajnai birtokán is hosszabb időt töltenek. 1848-ban felhagyott az írással. Ukrajnába utazik, ahol 1850-ben feleségül veszi Madame Hanskát. A Francia Akadémia (Académie Française) elutasítja felvételét. Nem sokkal esküvője után súlyos látásromlás állt be nála, mely valószínűleg cukorbetegség szövődménye. A rendkívül erőltetett életmód és munkatempó következtében az év augusztusában meghalt.
Balzacról köztudott, hogy nem volt vonzó férfi, sőt züllött életmódja egyenesen sokat rontott külsején. Azonban számos szeretője volt; rendkívül csapodárnak bizonyult. A nők leginkább írói tehetsége miatt bálványozták, ám később Balzacnak ez inkább teher volt, mert úgy látta, hogy pusztán csak a híres embert szerették benne és nem a férfit.
Bővebb információk a szerzőről:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Honor%C3%A9_de_Balzac