Néhány idézet tőle

Istenem, add, hogy ne ítéljek - Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. (...) Mi olyan együgyűn ítélünk S a dolgok olyan bonyolultak. [link]

Az életednek van egy titkos csúcsa, Hová a mélyből kibukkan fejed, S a szépség minden gazdagsága, fénye Megáldja két csodálkozó szemed, Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok, S megnyitod szíved, mint egy ablakot. [link]

Mint kehely szélén zengő aranycsöppek: Az örömital benned muzsikál, Túláradna, de nincs merre-hova, Leperegne, de csak habozva áll. Raksz vértet, páncélt a szíved fölé, De ver a szíved vért, páncél alatt - Ujjongva szólnál: most boldog vagyok!... [link]

Istenem, add, hogy mind halkabb legyek - Versben, s mindennapi beszédben Csak a szükségeset beszéljem. De akkor szómban súly legyen s erő S mégis egyre inkább símogatás: Ezer kardos szónál többet tevő. S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen... [link]

Ez a legnagyobb bűn. Ez a legszörnyűbb büntetés. S a legnagyobb nyomorúság is ez: Elhagyott engem az én szívem is. (...) Nincs, nincs. Elszállt, elillant az évek során. Ó, bűnök, bajok, őszök, tavaszok, Gyilkos órák, rabló pillanatok, Suhanó... [link]

Lelkem tavába kövek hullanak, A fájdalomnak nehéz kövei, A felviharzó tompa csobbanást Sok apró hullámgyűrű követi. [link]

Idelenn hullanak a levelek, S én hulló levelek útján megyek, És magammal, és mással, És az Istennel perelek, S lényem törvényét félve kutatom. [link]

Nem bírtam, nem mertem és nem akartam A két karomba zárni. Féltettem összhangját a szíveinknek, Féltettem őt az élet vad kezétől, S féltettem kényes, önző magamat. Elengedtem hát, hogy megőrizhessem, Mint pók a fonalat -: Helyette - róla... [link]

És imára is kulcsolom kezem, Úgy esedezem szívetlenül - szívért, Szárazon adom Istennek magam, Hátha reám bocsátja harmatát, És kinyílik a kőből egy virág. [link]

És én fenyőtől fenyőhöz megyek És minden fenyőt megsimogatok. [link]

Mutasd a szerző összes idézetét