Néhány idézet tőle

Gyöngyök perdülnek szét. Jaj, odalett a zsinórjuk? Felfűzném ismét, de mit érne: hiányzol, biztos csat, hogy meg tudd őket tartani, Kedves. [link]

Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem - hallod-e: zúg... Ugye, a magányost, bármije rebben, figyelik a dolgok: hogy mire jut? Hallod-e, kedves, lehunyom a pillám, zaj ez is, mire megközelít. Hallod-e, kedves, újra kinyitnám... ...de mért nem vagy itt? [link]

Félek, hogy a takaró szegélyéből kicsüngő pamutszál esetleg kemény és hegyes, mint egy acéltű; félek, hogy hálóingem apró gombja hatalmas és nehéz, fejemnél nagyobb; félek, hogy ez a kenyérmorzsa, mire ágyamról lehull, üveggé válik, és... [link]

Egy gigászi fajnak a szeretet fönséges nyoszolya lehetne, melyben kéjesen álmodozhatna új tettekről. A gyöngéknek azonban maga a végromlás. [link]

Most arra vágynék, hogy ne legyen arcom, legyek olyan, mint egy összegömbölyödött sün, amelyik este kel csak útra az utcai árkokban, óvatosan felkapaszkodik a parton, és a csillagokba dugja szürke orrát. [link]

Az életben nincsenek kezdőknek való osztályok, az embertől mindjárt a legnehezebbet kívánják. [link]

A szerelem lényege, hogy két magányos lélek köszönti, megérinti és megvédi egymást. [link]

Egy emberi lény szerelme egy másik emberi lény iránt: talán a legnehezebb feladat, amely ránk van bízva, alapvető feladat, végső próba és bizonyság, megmérettetés, amelyre minden más vizsga csak előkészület. [link]

Oltsd ki szemem: én mégis látva látlak, tömd be fülem: én hallom hangtalan szád, lábatlanul is elkúszom utánad, és hogyha kell, száj nélkül esküszöm rád. [link]

A mi fajunk sem csúcsa az alakuló lét végtelen piramisának. Mi sem vagyunk tökéletesek. Mi is éretlenek vagyunk, s nem pedig túlérettek, hiába áhítoztok rá gőgösen. [link]

Mutasd a szerző összes idézetét