Néhány idézet tőle

Nem fogalmazok közönségesen, csak lecsupaszítom a valóságot. [link]

Vannak az életben pillanatok, amikor kétségbe vonod az emberiség létezésének értelmét. Amikor őrültnek gondolod a Teremtőt, amiért megadta a hatalmat a nemesi családba születettnek, akár kiérdemelte az illető, akár nem. [link]

De elvihetnek téged a világ legszebb, legbékésebb tájaira, ha a szeretteid nincsenek veled, nem élvezed a látványt, nem érzed a biztonságot. [link]

Csodás nyár volt az életem, vidám napsütésben kiapadhatatlan patakként csordogált, míg ő mellettem volt, de mióta magamra hagyott, a felkavaró ősz szomorú magányosságban örvénylett körülöttem, és rántott magával egyre mélyebbre. [link]

- A remény gyilkol, és olyan tengerbe hajszol, aminek a hullámait soha nem szelídítheted meg! (...) - De nem húz a mélybe, hanem a felszínen tart. [link]

Emlék. Van, amit szándékosan tárolunk, mint például a vonásokat, a szeretett lény mosolyát, mélyreható pillantását, és ezeket a tudatosan tárolt dolgokat bármikor előhívhatjuk, ha szükségünk van rájuk. (...) Viszont a tudatalattink is emlékszik,... [link]

A fájdalom könnyei nagyon ritkák, kicsikém. Néma sikolyok és vértelen fájdalmak útján születnek. Ne pazarold olyanra, aki nem érdemes rá! [link]

A bibliai csapások sűrítménye vagyok. Az ördöggel a sarkamban döbbenek rá, hogy én magam vagyok a megtestesült gonoszság. A könnyem maró sav, és a szeretteim tartják sáros glóriámat, miközben én szíven döföm őket. Jobb lenne, ha egyszerűen nem... [link]

Ha a világon megszűnne minden szenvedés, ha mindenki mosolyogna és szeretné egymást, legyen akár démon, akár boszorka, de te nem léteznél, akkor az a világ számomra a kénköves pokol legmélyebb bugyra lenne. Ennél nagyobb kínt el sem tudnék... [link]

Hidd el nekem, drága barátom, a tudás nem mindig áldás! A végtelen tudás ijesztő, taszítja azokat, akik nem képesek rá, s csak a végtelen magányosságot hagyja maga után. [link]

Mutasd a szerző összes idézetét