老子

Született:
i.e. 571.
Honan, Kína

Elhunyt:
i.e. 531. (40 évesen)
Kína

Nemzetiség:
kínai

Idézetek:
61 idézet (mutast őket)

Foglalkozás:
filozófus

A hagyomány szerint Lao-ce a Tavasz és ősz korszak második felében élt, a Chu királyságban, hivatalos neve Li Er volt. Születési idejét a Krisztus előtt 565 körüli évekre becsülik. Magas, hosszú fülű, nagy szemű, széles homlokú és vastag ajkú ember volt. Mint a Csou-dinasztia „tárházat őrző tisztje”, a könyvtárban dolgozott, és az „elraktározott könyveket igazgatta”.

Konfuciuszt a különös ember zavarba ejtette, de hatalmas tiszteletet érzett iránta. „Tudom, hogy a madár repül; tudom, hogy a hal úszik; tudom, hogy az állatok képesek szaladni. A futó teremtmények csapdába ejthetők, az úszók pedig fonott hálóba. Amelyek repülnek, nyíllal lelőhetők. De a sárkány a tudásom fölött áll, a felhők és a szelek szárnyán a mennyekbe emelkedik. Ma láttam Lao-ce-t, és ő olyan, mint egy sárkány!”

Ha kínai szokás szerint a szerző fő művének a címe nem egyezik meg a filozófus nevével, akkor Lao-ce legfontosabb művének hagyományos címe: Az Út és Erény könyve. Ez az a könyv, amelyben a taoizmus mesterének tartott szerző összefoglalta és könnyen megjegyezhető formában összegezte a tan kínai hagyományát. Karl Jaspers szerint egyike volt az ún. tengelykor (i.e. 800-200) meghatározó gondolkodóinak.

A lét (ju) és a nemlét (wu) egymásból születik, ez bizonyítja a természet határtalanságát: minden a saját ellentétéből születik, körkörösen, örökké. Az ellentétes természetű dolgok egymást hozzák létre, mintegy kiegészítve egyik a másikat: „Nehéz és könnyű egymást hozza létre, hosszú és rövid egymást alakítja, magas és mély egymásba hajlik, zeneszó és énekhang egymással cseng össze, előbbi és későbbi egymást követi.” A tulajdonságok nem léteznek a velük ellentétes jelentésű tulajdonságok, a viszonyítási pontok nélkül.

A tao – Lao-ce szerint – üres, de aki vele él az nem tudja kimeríteni, igazi ősatyja minden dolognak, mint képmás mindent megelőz. Jelentéseút, de a valódi jelentés közelebb áll az ösvényhez, a szellemi úthoz. Üres, de nem mondhatjuk róla, hogy nincs, de azt sem, hogy egy megfogható, behatárolható valami. A tao maga, „mint dolog”, homályos és megfoghatatlan – írja Lao-ce a XXI. részben – azonban benne van minden dolog, azok eredete, és az igazság.

A természet úgy bánik minden létezővel, mint valamilyen élettelen tárggyal. A bölcs embernek is úgy kell viszonyulnia a többi emberhez, mint valami mulandó élettelen tárgyhoz. Lao-ce a szalmakutya-hasonlatot használja a tao mélyebb értelmének megmutatására: „A bölcs ember sem emberséges, úgy bánik az emberekkel, mint afféle szalmakutyákkal”. 

Bővebb információk a szerzőről:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Lao-ce