Született:
1874. január 25.
Párizs, Franciaország
Elhunyt:
1965. december 16.
(91 évesen)
Nizza, Franciaország
Nemzetiség:
angol
Idézetek:
49 idézet
(mutast őket)
Foglalkozás:
drámaíró
regényíró
elbeszélő
Maugham apja, Robert Ormond Maugham, a párizsi angol követségen dolgozott, mint ügyvéd. Mivel a francia törvény szerint mindenkit, aki Franciaországban született, besorolhattak katonai szolgálatra, elrendezte, hogy Somerset a követségen lásson napvilágot, tehát technikailag brit talajon. Maugham anyja, Edith Mary Snell, tüdőbajban szenvedett. Azokban az időkben az orvosok hittek abban, hogy a gyerekszülésnek gyógyító hatása van a tuberkulózisra, következésképpen a Maugham házaspár egyre növelte gyerekei számát. Az ötödik halva született, és hat nappal később az anya is meghalt; Edith Mary Maugham 41 éves volt. Anyja elvesztését Somerset soha nem tudta teljesen kiheverni. Fényképét ágya mellett tartotta, míg meg nem halt a franciaországi Nizzában, 91 éves korában.
Amikor két évvel anyja halála után apját elvitte a rák, a kisfiút visszaküldték Angliába, és ettől kezdve nagybátyja, Henry MacDonald Maugham, anglikán plébános nevelte (Vicar of Whitstable, Kent). A változás katasztrofális volt az árván maradt tízéves gyerek számára. A nagybácsi hideg természetű volt, és érzelmi szempontból eléggé kegyetlen. Unkaöccsének megtiltotta érzelmei kimutatását, bármilyen érzelemről vagy indulatról volt is szó. Somerset egy nyugodt, de kíváncsi gyerek volt, így igen nehezére esett érzelmi világát állandó ellenőrzés alatt tartani.
Maugham nyomorúságosan érezte magát nemcsak nagybátyja plébániáján, de az internátusban is. Tizenhat éves korában kijelentette, hogy ott tovább nem marad. Ekkor nagybátyja megengedte, hogy Németországban, a heidelbergi egyetemen folytathassa tanulmányait az irodalom, német és filozófia szakokon.
Ugyan Somerset már húszéves kora óta írt, gondnokának ezt nem merte bevallani. Mivel nemcsak Somerset apja, de négy idősebb bátyja is ügyvéd volt, a nagybácsi ezt is megpróbálta, de Somerset nem volt hajlandó a családi tradíciót követni. Beszédhibája miatt a papi pályafutás szóba se jöhetett, így a helyi orvos tanácsára beiratkozott a londoni St. Thomas orvostudományi egyetemre, ahol 1897-ben megkapta orvosi diplomáját. 1898-ban Párizsba költözött, majd Spanyolországban és Olaszországban utazgatott.
Későbbi olvasói és kritikusai úgy vélték, Maugham egyetemi évei ártottak írói alkotókészségének. Ő ezt éppen ellenkezően fogta fel. Londonban olyan emberek között fordult meg, akikkel soha nem találkozott volna más társadalmi körökben. Egyszerű emberek közelségében élt, alkalma volt megfigyelni őket válságos körülmények között.
Az orvostudomány megismertette az élet nyers oldalával, és lehetőséget nyújtott arra, hogy közelről tudja tanulmányozni az emberi érzelmek széles skáláját.
Ezekben az években Maugham sok füzetet töltött tele írói ötleteivel; nappal tanult, esténként írt. 1897-ben egy kiadóvállalatnak elküldte második, Lambeth-i Liza (Liza of Lambeth) című regényét. Lambeth London egyik munkásnegyede, ahol a történet játszódik; Liza egy fiatal munkáslány, aki házasságtörést követ el egy nála sokkal idősebb, szintén munkásosztálybeli, nős férfival. A viszony tragédiával végződik. Mint orvostanhallgató, Maugham gyakran segédkezett gyerekszülésnél a londoni szegénynegyedekben, így innen merítette a regényhez szükséges részleteket. A könyv sikert aratott nemcsak az olvasóközönség, de a könyvismertetők körében is, és az első kiadás hetek alatt elfogyott. Ekkor Maugham eldöntötte, hogy hátat fordít az orvosi gyakorlatnak, és megkezdte hatvanöt évig tartó írói karrierjét.
A Lambeth-i Liza után írt munkái meg sem közelítették első regénye népszerűségét; a változást színdarabja, Lady Frederick hozta meg 1907-ben. A darab rendkívüli sikert aratott, és a következő évben négy színművét játszották egyszerre Londonban.
1914-re Maugham már híres szerző volt, tíz regényével és ugyanannyi színdarabjával. Amikor kitört az első világháború (1914-1918), már túl öreg volt ahhoz hogy bevonuljon, így Franciaországban szolgált az angol Vöröskeresztnél. Tagja volt az úgynevezett Irodalmárok Mentőszolgálatának („Literary Ambulance Drivers”). A csoport 23 ismert íróból állt; köztük volt Ernest Hemingway, John Dos Passos és E. E. Cummings. Ezekben az időkben találkozott Frederick Gerald Haxton-nal, aki 1944-ben bekövetkezett haláláig Maugham szeretője volt.
Bővebb információk a szerzőről:
https://hu.wikipedia.org/wiki/William_Somerset_Maugham