Néhány idézet tőle

A természet szerény, mert számunkra mindig annyit mutat magából, amennyit éppen látunk belőle. [link]

Tegnap, ma, holnap. Időtrió. Vállalni őket? Acéldió. Foggal-körömmel zúzom a Mát! Keserű bele... penészt von rám. Vágyom. A holnap ködfátyolát... Feledés-szakadékba taszítom elmúlt napom. Gyűlölöm. Félve ragadok új szálat. Gombolyagból. Az életemből. [link]

Emléke ragyogó, lobogó fáklya... Villanó parázs volt, hatalmas máglya? Feledés búja lesz holnapod ára, hamuvá porlad el tegnapod vágya. [link]

S ha mozdul valaki, és elindul felém? Kérges szívvel, bánatos testtartással ajtót nyitok a rém vaskos falon. Félreállok. Hogy jöjjön, engedem. Hagyom. Feladom falaim. Feladom énem. Közben szenvedek, mert ismerem a távozás kesernyés ízét. A meg... [link]

Ádámok! Évák! Istenek! Hagyjatok élni. Hagyjatok... Egyedül félni. Egyedül... élni. [link]

Mint folyékony fáklya, tudat-sötétben... Gyógyíts, új Szerelem! Kellesz Nekem! [link]

Ezernyi titkod bennem rejlik számtalan szádon ajkam fénylik merész pillanat téged szeretni hiányod félni s reménybe temetni... [link]

Magányból és könnyből, láncot fon a Bú... Hű szolgája, a Mélységnyi Bánat, lassan nekem ront, s letarol. Könnyű a dolga. Hagyom magam. Súlyos a béklyóm... ami sárba ragaszt. Fekete köd borul körém: Rád emlékszem. S mint álmos méz-pók tapadós... [link]

Csillanó álompor, fényévnyi szép, illanó Ámor, szétégni kész... Szeret, vagy nem szeret?! Nem itt a kérdés. [link]

Víz és por. Csókolóznak egy pocsolya tetején. Ölelkeznek, sárrá koldulva végzetük... Arcukat egymás sarával kenik. Álarcot akar hazug világuk. [link]

Mutasd a szerző összes idézetét