Néhány idézet tőle

Szeretsz és élsz, emberként félsz. Hallasz és látsz, emberként vágysz. [link]

A múlt sötét árnyékát féltem... S a jövő fényébe kiléptem. Fénytől majdnem szenesre megégve... Gyorsan húzódtam vissza... a sötétbe. [link]

Tegnap, ma, holnap. Időtrió. Vállalni őket? Acéldió. Foggal-körömmel zúzom a Mát! Keserű bele... penészt von rám. Vágyom. A holnap ködfátyolát... Feledés-szakadékba taszítom elmúlt napom. Gyűlölöm. Félve ragadok új szálat. Gombolyagból. Az életemből. [link]

Ámuló parázs csillan a mélyben, Szemeid tükre ma végtelent int. Pillantás illan időben, s térben... Lassuló szívemnek lobbanást hint. Remegőn simítom ajkadról szavaid, már őrjöng a vérem, s rohanna eléd... Félelem markában emlékek hamvai, de ölelő... [link]

Mint folyékony fáklya, tudat-sötétben... Gyógyíts, új Szerelem! Kellesz Nekem! [link]

Álom-e? A foszlány mi reménnyé ásítja lelkem? Hallom-e? A suttogó hangját? Hiszem-e? Árulón ismételt ragját? [link]

Múltad megkísért. [link]

Szenvedéseim körfolyosóján: révült önmagamba botlok. Egymásnak esünk! Vívódunk: csorbult tőreink csüggedten csendülnek. [link]

Hiányűr ölel, vakká válok... Semmisúlyt feszít körém egy Látnok. Könnycsepp-tengerben fürdőző bánat boldogságfaló cápákat láttat! Nem látom tőlem bennem az énem. [link]

Magányból és könnyből, láncot fon a Bú... Hű szolgája, a Mélységnyi Bánat, lassan nekem ront, s letarol. Könnyű a dolga. Hagyom magam. Súlyos a béklyóm... ami sárba ragaszt. Fekete köd borul körém: Rád emlékszem. S mint álmos méz-pók tapadós... [link]

Mutasd a szerző összes idézetét