Néhány idézet tőle

Néha, néha nézz magadba, Állj meg egy-egy pillanatra, És gondold meg, hova mégy. Te, ki fennen jársz fejeddel, Büszke ember, ne feledd el: Esendő vagy, mint a légy. [link]

A kezedet már nem adod, a szádat nem adod és a ruhámon nem hagyod az édes illatod. [link]

Szép tarka madár volt a lelkem; Voltak ragyogó tollai: Reményekkel, vágyakkal telten Indult a nagyvilágba ki. De jöttek éleskarmú vércsék! Egymásután mind rácsapott. Tollait egyenként kitépték... Én meghaltam, halott vagyok... [link]

Csak ez a csontot csavaró és véremet faló pokoli kín, csak ez maradt. Ez még tőled való. [link]

Mintha ma minden Szomorúbb lenne... (...) Mintha a napfény Nem tündökölne... Mintha a szívem Meg volna törve... [link]

Minden egyes könnycseppel, mit Hullatunk, Kevesebb lesz, folyton fogy a Bánatunk; S minden egyes szálló sóhaj Visz belőle valamit... - Hej, az idő, hej, az idő Tűrni lassan megtanít, Lassan-lassan megtanít... [link]

Hogy volt tovább, nem is tudom. Egyszer csak elmúlt az egész. Kiszállt belőlem az a láz, az a vad, gyilkos rettegés. [link]

Mintha csöndes éjjel Sziporkázó fénnyel, lengő lángsörénnyel Sistergő üstökös tör az égi boltra, Mindent felriasztva, csillagfényt kioltva, Úgy rontasz szívembe, Hódítva s ott egy új világot teremtve! Új vágyak viharát ülteted beléje! Mintha... [link]

De most megjártad, kedves, most az egyszer. Ezüsthálóval foglak meg, nem menekszel. A csillagos ég hálójába foglak, nekem fogadsz szót, meg a csillagoknak. [link]

Szemünket az éjhez edzve hallgattuk a szél szavát, a szél szavát; remegő szánk szólni nem mert s két szomorú, szerelemvert, ölelkező árva embert megölelt az éj s a vágy. [link]

Mutasd a szerző összes idézetét