Néhány idézet tőle

Hajléktalan lelkem ül az utcán, kalapjából kínálja a szót. [link]

Mosolyog boldogan Mert ő ott bent lakik, már múlt Kicsi kezéből sorsa kihullt Mindentől védve van. [link]

Hiába hullt le száz és száz levél, s szirom, Az újraharsanó rügy, s a gyűrt bimbó bontogatja vakon, az újraszületett, tudni mit sem akaró, ismétlődő ígéretünket. [link]

Mint felmarkolt homokszemek Ujjaidról én S hullasz már Te is kezemből Látványok vagyunk Te jégből én szerelemből Lábnyomot hagyunk. [link]

Csak a tárgyi igényeinkre készülünk fel, mert azt halljuk mindenünnen, hogy az mennyire fontos. Van, aki távozáskor is azokkal törődik, de gondolom, egy szerető kéz szorítása vagy simítása többet jelent mégis. Ott van akkor a számadás pillanata,... [link]

Aki a szeretetet nem tudja kiélni, az bizony lelki beteg lesz előbb-utóbb, független attól, hogy ez az embertársai hibájából vagy önhibájából történik. A sérült, lelki beteg ember veszélyes, valamilyen formában bántani fog másokat. [link]

Van-e válaszod, szabad-e kérdeznem, Hogy meddig töröd naponta új béklyóba lelkem. Öröm és Kín hajóján utazom Könnyes mosollyal arcomon, S Te fennkölt erővel nézed végig, hogy ezt is ismét kihevertem. [link]

Hogy összecsendüljön az elfogadás, Egy hely kellett csupán, s a kör közepén A titok nézett körül immár, nem én. [link]

Gondolataimba az őszi szellő Belesimogat, s Téged nézlek, Kedves, Fényben izzó behunyt szemhéjam alatt. [link]

Aki egy kicsit is közelebbről ismeri az őszinte művészeket, jól tudja, hogy állandó segítségre van szükségük, mert ők is azt teszik folyamatosan. Embertársaik lelkére küldözgetik a fénysugarakat, ahelyett, hogy saját jólétükkel foglalkoznának. [link]

Mutasd a szerző összes idézetét