Kántor János Kurszán

Terhet raktak rám s én ettől könnyű lettem. De nem súlytalan. [link]

Minden, ami szép itt hever lábaidnál s észre sem veszed. [link]

Kérdezi: "Hogy vagy?" Mondanám, de meg sem áll: "Bocs, de sietek." [link]

Figyelmessége a szükséges megbánás magasabb foka. [link]

Csodák tükrében addig tart meg az álom, míg feljön a Nap. [link]

A másik ember tudom, az is én vagyok. Ha jó, ha rossz is. [link]

Nyugtatom kezem rajtad s szívem oly zajt csap, akár egy malom. [link]

Izzó gondolat - szívemhez közelítem s így neked adom. [link]

Miért halkul el amire úgy vágyódunk? Csak muzsikaszó?... [link]

Milyen fájdalmas külön menni az úton, amelyen jöttünk. [link]