Kántor János Kurszán

Mi szánalmasabb: ami lehettünk volna, vagy voltunk egykor? [link]

Sziklát repesztő csend, mely körém telepszik s tornyokat emel. [link]

A csend üvegén a lélek fénytörése hangtalan sikoly. [link]

Sirály sikoltoz s kövek, ameddig ellátsz: lelki otthonunk. [link]

A Megismerés s megmérettetés között magad vagy az Út. [link]

Nyugtatom kezem rajtad s szívem oly zajt csap, akár egy malom. [link]

Szemed varázsa még ott lobog a rózsák hulló szirmain. [link]

Miért halkul el amire úgy vágyódunk? Csak muzsikaszó?... [link]

Milyen fájdalmas külön menni az úton, amelyen jöttünk. [link]

Csak kongó visszhang s elnyűtt mondat foszlánya a Te nagy Csended. [link]