Kántor János Kurszán

Terhet raktak rám s én ettől könnyű lettem. De nem súlytalan. [link]

Mi szánalmasabb: ami lehettünk volna, vagy voltunk egykor? [link]

Minden, ami szép itt hever lábaidnál s észre sem veszed. [link]

Kérdezi: "Hogy vagy?" Mondanám, de meg sem áll: "Bocs, de sietek." [link]

Figyelmessége a szükséges megbánás magasabb foka. [link]

Sirály sikoltoz s kövek, ameddig ellátsz: lelki otthonunk. [link]

A másik ember tudom, az is én vagyok. Ha jó, ha rossz is. [link]

Izzó gondolat - szívemhez közelítem s így neked adom. [link]

Milyen fájdalmas külön menni az úton, amelyen jöttünk. [link]

Csak kongó visszhang s elnyűtt mondat foszlánya a Te nagy Csended. [link]