Kántor János Kurszán

A felkavart por ha majd szemedbe téved, nem a szél hibás. [link]

Minden, ami szép itt hever lábaidnál s észre sem veszed. [link]

Sziklát repesztő csend, mely körém telepszik s tornyokat emel. [link]

Figyelmessége a szükséges megbánás magasabb foka. [link]

A csend üvegén a lélek fénytörése hangtalan sikoly. [link]

Sirály sikoltoz s kövek, ameddig ellátsz: lelki otthonunk. [link]

A másik ember tudom, az is én vagyok. Ha jó, ha rossz is. [link]

Szemem behunyom és angyalok játszanak vágyaim körül. [link]

Miért halkul el amire úgy vágyódunk? Csak muzsikaszó?... [link]

Milyen fájdalmas külön menni az úton, amelyen jöttünk. [link]