Kántor János Kurszán

A felkavart por ha majd szemedbe téved, nem a szél hibás. [link]

Mi szánalmasabb: ami lehettünk volna, vagy voltunk egykor? [link]

Sziklát repesztő csend, mely körém telepszik s tornyokat emel. [link]

Sirály sikoltoz s kövek, ameddig ellátsz: lelki otthonunk. [link]

Csodák tükrében addig tart meg az álom, míg feljön a Nap. [link]

A másik ember tudom, az is én vagyok. Ha jó, ha rossz is. [link]

Nyugtatom kezem rajtad s szívem oly zajt csap, akár egy malom. [link]

Miért halkul el amire úgy vágyódunk? Csak muzsikaszó?... [link]

A sajnálom szó lesújt és gyorsan elillan; váza marad csak. [link]

Milyen fájdalmas külön menni az úton, amelyen jöttünk. [link]