Kántor János Kurszán

Mi szánalmasabb: ami lehettünk volna, vagy voltunk egykor? [link]

Sziklát repesztő csend, mely körém telepszik s tornyokat emel. [link]

Figyelmessége a szükséges megbánás magasabb foka. [link]

Csodák tükrében addig tart meg az álom, míg feljön a Nap. [link]

Gyöngyöket szórtál, halk, égető gyöngyöket: pergő könnyeid. [link]

A Megismerés s megmérettetés között magad vagy az Út. [link]

Nyugtatom kezem rajtad s szívem oly zajt csap, akár egy malom. [link]

Szemem behunyom és angyalok játszanak vágyaim körül. [link]

A sajnálom szó lesújt és gyorsan elillan; váza marad csak. [link]

Milyen fájdalmas külön menni az úton, amelyen jöttünk. [link]