Csak kongó visszhang
s elnyűtt mondat foszlánya
a Te nagy Csended.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sajnálom szó
lesújt és gyorsan elillan;
váza marad csak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nyugtatom kezem
rajtad s szívem oly zajt csap,
akár egy malom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kérdezi: "Hogy vagy?"
Mondanám, de meg sem áll:
"Bocs, de sietek."

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csodák tükrében
addig tart meg az álom,
míg feljön a Nap.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden, ami szép
itt hever lábaidnál
s észre sem veszed.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyöngyöket szórtál,
halk, égető gyöngyöket:
pergő könnyeid.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A felkavart por
ha majd szemedbe téved,
nem a szél hibás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sziklát repesztő
csend, mely körém telepszik
s tornyokat emel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen fájdalmas
külön menni az úton,
amelyen jöttünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Izzó gondolat -
szívemhez közelítem
s így neked adom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Terhet raktak rám
s én ettől könnyű lettem.
De nem súlytalan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sirály sikoltoz
s kövek, ameddig ellátsz:
lelki otthonunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért halkul el
amire úgy vágyódunk?
Csak muzsikaszó?...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi szánalmasabb:
ami lehettünk volna,
vagy voltunk egykor?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Figyelmessége
a szükséges megbánás
magasabb foka.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szemem behunyom
és angyalok játszanak
vágyaim körül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A csend üvegén
a lélek fénytörése
hangtalan sikoly.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szemed varázsa
még ott lobog a rózsák
hulló szirmain.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A másik ember
tudom, az is én vagyok.
Ha jó, ha rossz is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A Megismerés
s megmérettetés között
magad vagy az Út.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás