avatar

Fürst Milán Konstantin

Született:
1888. július 17.
Budapest, Magyarország

Elhunyt:
1967. július 26. (79 évesen)
Budapest, Magyarország

Nemzetiség:
magyar

Idézetek:
83 idézet (mutast őket)

Foglalkozás:
író költő drámaíró esztéta

Rövid információ a szerzőről:

Füst Milán a század magyar irodalmának egyik legnagyobb íróművésze, a Nyugat nagy nemzedékének egyik legnagyobb – és a következő nemzedékekre Ady után alighanem a legnagyobb hatású – költője. Szívós kitartással szerzett tudósi színvonalú műveltségét, amelyben jelentékeny helyet foglalt el az antik görög kultúra és a Biblia. Ez a két kulturális világ mindvégig erősen hatott költészetére. Ifjúkorától fogva jó barátja volt Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes. Velük együtt ismerte meg a világirodalom modern törekvéseit.

Ifjúkorától fogva verselt, de nem ontotta könnyeden a verseket, az ő számára minden sor gondokat adó feladat volt. Lassan, csiszolva, újra át- meg átírva formálta méltóságteljesen komor költeményeit. A magyar költészet leglassabban dolgozó, legaggályosabb költője, aggastyán korában is tökéletes remekműveket írt, és nyolcvan évre terjedő életében összesen nem írt száz verset. Versei formájukban nem emlékeztetnek senkire egész irodalmunkban.

Első publikált írása Peter Altenberg szecessziós-impresszionista osztrák költővel foglalkozott. Ez, és első költeményei a Nyugatban jelentek meg 1909-ben. Barátságot kötött Karinthyval, Kosztolányival, Tóth Árpáddal, Nagy Zoltánnal, Somlyó Zoltánnal. A Nyugat főszerkesztőjével, Osvát Ernővel végig kétarcú, ellentmondásos volt kapcsolata. Apaként tekintett rá, hol vakon megbízott ítéletében, hol éles ellentétbe került vele. A Nyugatnak rövid ideig főmunkatársa volt, ő maga kérte nevének levételét. Osvát – olykor hosszabb várakozás után – minden művét közölte, de a kritikai rovatban nem egyszer méltatlan írásokat jelentetett meg róla. Később Weöres Sándorral mester-tanítványi kapcsolatban állt.

1920-ban megjelent könyvalakban az 1917-ben írt Nevetők című elbeszélése. Az aranytál című kisregénye első díjat nyert az Athenaeum pályázatán. 1923-ban látott napvilágot könyvalakban a Boldogtalanok, és ugyanebben az évben a Nevetőket német fordításban kiadta a müncheni Musarion Verlag. 1923-ban házasságot kötött Helfer Erzsébettel. 1928-ban hat hónapot töltött Baden-Badenben a Freud-tanítvány dr. Groddeck szanatóriumában, majd részt vett a Pen Club bécsi kongresszusán. 1928-ban neurózisát szanatóriumban kezeltette. A túlzottan aktív, feldobott lelki állapotot és munkaaktivitást (az ún. mániás fázist) hosszas letörések, munkára-életre való képtelenség érzésével kísért depressziók követték. Nála is, mint sok nagy magyar költőnél, a mániás depressziós kedély II. típusa kórismézhető. Ennek diagnózisa akkortájt a neuraszténia vagy neurózis volt.

Füst Milán költészete az utána következő nemzedékekre nagy hatást gyakorolt; a fiatal Illyés Gyula kibontakozása elképzelhetetlen nélküle, Radnóti Miklós és Weöres Sándor is sokat köszönhet neki. Weöres 1939-ben így írt Füst Milánhoz: „Amit Mester kozmikus szomorúságnak, egyetemes szomorúságnak nevez, és ami Mester költészetének fundamentuma, ezt át tudom érezni, és teljes megdöbbentő hatalmasságában fel tudom fogni, de nem tudnám magamévá tenni.”

Emlékét őrzi az 1975-ben alapított Füst Milán-díj.