Néhány idézet tőle

Nagyot hallgattunk hazáig. [link]

Hosszú, emberi útjainkon  lobogó, szép szó is van elég,  de vajon a melegéért  lépünk-e mindég közelébb? [link]

Én nem tudhatom, hogy boldogul más a szerelemmel,  de amikor egyedül vagyok, hosszú, árva esték  csöndjében megérzem: ha túl jó az ember,  sohasem elég rossz ahhoz,  hogy nagyon szeressék. [link]

Hogy jó ember volt, annyi bizonyos: hosszasan nézte mindég az első hóhullást, s csak akkor káromkodott, ha érveiből kifogyott. [link]

Egy igazi fenyő akkor is növekedik, ha dísznek ültették oda, ahová ültették, egy igazi ember akkor is a kiteljesedésért fészkelődik, ha éppenséggel dísztagnak választották. Persze, vannak törpe fenyők, és vannak törpe emberek. [link]

Egy igazi fenyő akkor is növekedik, ha dísznek ültették oda, ahová ültették, egy igazi ember akkor is a kiteljesedésért fészkelődik, ha éppenséggel dísztagnak választották. Persze, vannak törpe fenyők, és vannak törpe emberek. [link]

Az időjárást is ritkán találják el, azért folyamodnak olyan kijelentésekhez, hogy helyenkint havazás, mert nem tudják pontosan kimutatni, főleg azt nem tudják, hogy az a bizonyos helyenkint hol van. [link]

Csupa fölfedezés és csupa elfelejtés az emberiség sorsa. Fölfedezni éppoly megszokott dolog, mint elfelejteni. Olykor épp a felejtés a legbiztosabb alapja a fölfedezésnek. [link]

Egymást nem értjük meg, mert elsietjük a szavainkat. Véleményt mondunk, mikor még nincs is véleményünk. Válaszolunk, mielőtt megkérdeznének. Kérdezünk valamit, s nem várjuk meg a választ. Jól mondta Freud professzor: - Csuda, hogy drót nélkül... [link]

Hanem én azért mégis azokat irigyelem, akik úgy elmenőben megsimogatják a hűvös márványoszlopokat, mivelhogy szép bennük az erezet. Akik rajta felejtik nézésüket egy üde lóhere-levélen, amely maga a tökéletesség. Akik nem sajnálják csudálkozásukat... [link]

Mutasd a szerző összes idézetét