Hanem én azért mégis azokat irigyelem, akik úgy elmenőben megsimogatják a hűvös márványoszlopokat, mivelhogy szép bennük az erezet. Akik rajta felejtik nézésüket egy üde lóhere-levélen, amely maga a tökéletesség. Akik nem sajnálják csudálkozásukat pazarolni a bomló fák alatt, mert itt érzik meg az élet értelmét, akik olykor kiállnak este, hogy lássák a csillagokat, ha nem is jár közöttük műhold, hiszen mégiscsak csudálatos, hogy a roppant tereken s időkön átsüt mindig az igazi fény, mint kusza tetteink között a remény s a hit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egymást nem értjük meg, mert elsietjük a szavainkat. Véleményt mondunk, mikor még nincs is véleményünk. Válaszolunk, mielőtt megkérdeznének. Kérdezünk valamit, s nem várjuk meg a választ. Jól mondta Freud professzor: - Csuda, hogy drót nélkül telefonálhatunk, de még nagyobb csoda, hogy dróttal telefonálhatunk, és legnagyobb csoda, hogy két ember a puszta szó által megérti egymást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csupa fölfedezés és csupa elfelejtés az emberiség sorsa. Fölfedezni éppoly megszokott dolog, mint elfelejteni. Olykor épp a felejtés a legbiztosabb alapja a fölfedezésnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az időjárást is ritkán találják el, azért folyamodnak olyan kijelentésekhez, hogy helyenkint havazás, mert nem tudják pontosan kimutatni, főleg azt nem tudják, hogy az a bizonyos helyenkint hol van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy igazi fenyő akkor is növekedik, ha dísznek ültették oda, ahová ültették, egy igazi ember akkor is a kiteljesedésért fészkelődik, ha éppenséggel dísztagnak választották. Persze, vannak törpe fenyők, és vannak törpe emberek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy igazi fenyő akkor is növekedik, ha dísznek ültették oda, ahová ültették, egy igazi ember akkor is a kiteljesedésért fészkelődik, ha éppenséggel dísztagnak választották. Persze, vannak törpe fenyők, és vannak törpe emberek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én nem tudhatom,
hogy boldogul más a szerelemmel, 
de amikor egyedül vagyok, hosszú, árva esték 
csöndjében megérzem: ha túl jó az ember, 
sohasem elég rossz ahhoz, 
hogy nagyon szeressék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hosszú, emberi útjainkon 
lobogó, szép szó is van elég, 
de vajon a melegéért 
lépünk-e mindég közelébb?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy jó ember volt,
annyi bizonyos:
hosszasan nézte mindég
az első hóhullást,
s csak akkor káromkodott,
ha érveiből kifogyott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagyot hallgattunk hazáig.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás