Néhány idézet tőle

Isten veled hát! A mi elmult, Örökre elmult: mért siratni? Lásd, engem épen az vigasztal, Hogy vígaszt semmi sem tud adni. [link]

Sütkérezem elálmodozva A bágyadt, őszies napon. Lelkembe' nincs virág, verőfény, Csak hervadt, néma fájdalom. Tévedt madárként egy-egy emlék Repűl át néha szívemen, S szelíden, könyeimet áldva, Te újra megjelensz nekem. [link]

Tengődve élek a rideg valóban, Mióta lelkemet nem áltatom. Nem azt sajnálom, hogy mindig csalódtam; De hogy már többé nem csalódhatom! [link]

Dobogó szívem minden paránya, Mely amíg élt, tiszta lánggal égett; Századokról századokra szállva, Nem szeret mást, senki mást, csak téged! Te vagy üdve, vágya, mindene, Örök álma, örök élete. [link]

Szeretlek önzésből, kimondom; mert a midőn szemedbe nézek: egyszerre tűrhetőbb a sorsom s én kezdlek vigasztalni téged! [link]

Lemondhat-e, oh, mondd, a szerelem? Most már tudom, nem élhetek veled, S tudom, hogy nélküled sem élhetek! [link]

Mely az időt tuléli, halhatatlan; Él az ecsetben, hangban és a dalban. Halandó ember csak a föld pora; De a müvészet meg nem hal soha! [link]

Siratlak csöndesen zokogva, Elszállott húszas éveim; De a nyugodt harminczasokba Megernyedt szívvel lépek im. Virágaim mind eltiporva Hevernek szerteszét a porba', S elszórt emlékeim között Motozva, koszorút kötök. [link]

Változandó minden idelenn, Csak a mi szerelmünk végtelen. [link]

Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts! Én nem hozzád való vagyok. Az én vergődő bús szivemmel, Neked nem illik játszanod. [link]

Mutasd a szerző összes idézetét