Született:
1892.
Lőcse, Szlovákia

Elhunyt:
1944. július 11. (52 évesen)
Budapest, Magyarország

Nemzetiség:
magyar

Idézetek:
74 idézet (mutast őket)

Foglalkozás:
írónő

 1918-ban lett Germanus Gyula első felesége. Férjét elkísérte a hároméves bengáli útra, ahol Santiniketán egyetemén az iszlámtörténeti tanszék vezetőjeként dolgozott. Hajnóczy naplójegyzetei alapján írta meg könyvét, mely az indiai évek hol groteszk, hol mulatságos, hol könnyfakasztó, hol pedig szívbemarkolóan szomorú élményein alapszik.

Indiából írt 13 hosszú leveléből nyomon követhető, hogy mi a tény, és mi az írói fantázia szülte regényes adalék könyvében. Rózsa nem csak a családtagoknak írt, de élménybeszámolóit rendszeresen közölte a Szepesi Hírlap is.

G. Hajnóczy Rózsa neve nem található meg sem az Új magyar életrajzi lexikonban, sem az Új magyar irodalmi lexikonban vagy a Kortárs magyar írók 1945–1977, illetve a Bibliotéka és fotótárban. Ő maga ezen adattárakban csak társszerzőként szerepel, nagy könyve, a Bengáli tűz (1943) pedig férje Germanus Gyula neve alatt, a híres orientalistának szentelt szócikkben, mint az utóbbinak a műve, amelynek G. Hajnóczy Rózsa csak – alárendelt, nem egyenrangú – társszerzője. 1979-ben, nem sokkal halála előtt Germanus nyilatkozatot tett, hogy a regényt valójában ő írta és első felesége nevén jelentette meg.

Mivel nehezen viselte a második világháború megpróbáltatásait Budapesten, ezért férje vidéken próbált nyári lakást keríteni számára. Amikorra visszatért, feleségét eszméletlenül találta, aki nagy adag altatót vett be, azonban hiába vitték be a Szent Rókus kórházba, már nem lehetett segíteni rajta.

Bővebb információk a szerzőről:
https://hu.wikipedia.org/wiki/G._Hajn%C3%B3czy_R%C3%B3zsa