avatar

Aριστοτέλης

Született:
i.e. 384.
Sztageria, Görögország

Elhunyt:
i.e. 322. március 7. (61 évesen)
Khalkisz, Görögország

Nemzetiség:
görög

Idézetek:
37 idézet (mutast őket)

Foglalkozás:
filozófus tudós

Rövid információ a szerzőről:

I. e. 367-ben vagy I. e. 366-ban, 17 vagy 18 éves korában Athénba ment, s a hagyomány szerint a nagy filozófus, Platón tanítványa lett annak Akadémiáján. Ám Platón pont ezen évek egyikében elhagyta Athént, és három évig Szicíliában maradt II. Dionüsziosznál (az iskolát addig aknidoszi Eudoxosz vezette), így Arisztotelész 20 éves kora előtt nem lehetett tanítványa Platónnak. Az viszont biztos, hogy kb. 18-20 esztendőt valóban az ő társaságában töltött.

Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a legkiválóbb tanítványok egyik. Több szerzőtől is fennmaradtak Platón szájába adott, Arisztotelészt dicsérő jelzők, így mondta őt „az iskola eszének”; házát pedig az Olvasó házának. Önállósága fokozatosan, de korán megmutatkozott, egyes nézeteiben hamar eltért mesterétől, s ezt nem titkolta; így meglehet, hogy Platón tényleg mondta - olyan elmarasztalásként, amely szintén beillik dicséretnek - hogy „Xénokratészt sarkantyúzni, Arisztotelészt zabolázni kell. A kezdeti baráti viszony valamelyest hűlt ugyan, de Platón haláláig megmaradt, azon ókori forrásokból származó állítások, miszerint barátságuk kifejezett ellenségeskedésbe csapott volna át, a legjobb esetben is túlzás, de még valószínűbb, hogy ellenséges szándékú kitaláció.

Platón halálával egyidejűleg a politikai feszültség erősödött a városban, az Athénnal szövetséges Olünthoszt II. Fülöp i. e. 348-ban rövid ostrommal bevette, a makedónok hatalmának fenyegető árnyéka pedig egész Hellaszra rávetült. Nemcsak a makedón-párt kapott erőre Athénban, de ennek ellenében a Démoszthenész nevével fémjelezhető makedónellenes irányzat is. Ez a légkör nem kedvezett annak az Arisztotelésznek, akinek apja a makedón király udvari orvosa volt. Ráadásul az Akadémia élére sem ő, hanem Szpeuszipposz került, aki a platonizmusnak egy Arisztotelésztől távol álló irányvonalát képviselte. Harmincas éveinek vége felé járva, íme minden adott volt hozzá, hogy ne csak jogi szempontból érezze magát idegennek Athénban. 

Akár közrejátszottak ezek az okok abban, hogy a távozás mellett döntött, akár nem, tény, hogy elfogadta egykori akadémiai tanulótársa és barátja, Hermeiasz invitálását, és Platón egyik legbuzgóbb hívével, Xenokratésszel Anatóliába (Kis-Ázsia), a müsziai Asszoszba utazott, amelynek Hermeiasz a fejedelme volt.

A jövevények Asszosz városában telepedtek le, ahol Arisztotelész az itt élő jelentős és elég szervezett platonista közösség – tulajdonképp egy helyi kis Akadémia – szellemi vezetője lett. Asszoszban került szorosabb ismeretségbe Theophrasztoszszal, aki később utódja lett aperipatetikus iskola élén.

A filozófus még asszoszi tartózkodása idején beleszeretett Hermeiász fogadott és/vagy testvére lányába, a 18 éves kora körül járó Püthiaszba, és, mikor menekülniük kellett a perzsák elől, a Leszbosz szigetén fekvő Mütilénébe költöztek, ahol két évig éltek. Még Asszoszban, vagy később, Mütilénében i. e. 345-ben össze is házasodtak. A házasság - amely kb. tíz évig, az asszony haláláig tarthatott, és egy szintén Püthiasz nevű leány születése is megkoronázta - boldog volt; a filozófus végrendeletének utolsó mondataiban meghagyta, hogy csontjait Püthiaszéivel együtt temessék el.

I. e. 343-ban vagy i. e. 342-ben újra Makedóniába ment II. Philipposz meghívására, hogy ennek 12 éves fiát, Alexandroszt, a későbbi Nagy Sándort nevelje. Arisztotelész négy éven át volt Alexandrosz nevelője, ennek 16. évéig, ekkor Philipposz már politikai feladatokat rótt fiára (mert maga Büzantion ellen hadjáratra indult), de Arisztotelész - valószínűleg immár inkább tanácsadóként - még négy évig maradt Sándorral, Philipposz haláláig (i. e. 336.), és nagy hatással volt reá. Nagy Sándor sokáig őszinte, igaz tisztelettel viselkedett régi tanítója iránt, aki főleg erkölcstanra, politikára, ékesszólásra ésköltészetre oktatta, és néhány művet külön e célra írt. Rendesen Pellában ill. a szomszédos Miezában tartózkodtak, néha Sztageirában, amelyet (minthogy a jó II. Fülöp király egy korábbi hódítása során földig rombolta) a filozófus kedvéért újra fölépítettek romjaiból. Arisztotelész vélhetően ekkor kezdte írni vagy kigondolni Politikával foglalkozó művei kezdeményeit, két értekezést írt tanítványa számára (A monarchiáról, A gyarmatokról). Lehetséges, hogy a híres és elveszett (158 tételből álló) alkotmánygyűjteményét is Sándor számára állította össze.

323-ban Nagy Sándor meghalt; birodalmában megkezdődött a bomlás, a makedónokkal közeli kapcsolatban álló, s ezért „gyanús” Arisztotelészt a makedón-ellenes párt azonnal üldözőbe vette és istensértés ürügye alatt a bírák elé állította.

Arisztotelész, mint azt bizonnyal Szókratész kivégzésére célozva mondta, nem engedte az athéniakat „kétszer vétkezni a filozófia ellen”; és 323-ban, iskoláját Theophrasztoszra bízva elmenekült Athénból. Legfeljebb egy évig élt Khalkiszban, de 322 augusztus/szeptembere táján, kevéssel Démoszthenész halála előtt ő is meghalt.

Némelyek szerint öngyilkosságot követett el méreggel, vagy a tengerbe vetette volna magát valószínűbb, hogy betegségben halt meg, egy Censorinus nevű szerző szerint például régi gyomorbaja okozta halálát.