A kibírhatatlanul hosszú büntetések alattomos és durva paradoxonja, hogy hét-, tizenkét és húszéves büntetés mellett az ember csak úgy tud ember maradni, ha elfogadja, hogy a börtön az ő világa. De ha ez a helyzet, akkor hogy lesz képes odakint ettől függetlenedni a szabadulás után?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az érzékelés folyamatában a változások többnyire fokozatosan mennek végbe. Idő kell ahhoz, hogy az ember rajongani vagy gyűlölni kezdjen egy eszmét, megkedveljen vagy megutáljon embereket, vagy egy hely lelkesedést vagy elutasítást váltson ki belőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha úgy tűnik, a mélyszegénységből egy forgóajtón át közvetlenül a börtönben találja magát az ember. Mi építettük ezt a forgóajtót, és az adófizetők perverz mennyiségű pénzösszegeket költenek arra, hogy a börtönök tele legyenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden bűn azzal kezdődik, hogy valami miatt hiányzik az empátia. (...) Pedig empátia nélkül lehetetlen egy korábbi elítéltet visszajuttatni a társadalom hasznos polgárai közé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A rácsok mögött az élet egyik szomorú igazsága, hogy a félelem, a szenvedés és a közvetlen létszükségletek elvonják a figyelmet az ember valódi életéről. Emiatt nehéz sok rabnak visszatérni a valóságba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embernek a börtönben is dolgoznia kell magán, ha nem akar belesüppedni a tömegbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami a börtöneinkben folyik, az a köz ügye. A közösség olyan büntetéseket vár, amelyek vezeklést, de rehabilitációt is ígérnek. Az elvárás és a valóság azonban ebben az esetben nem esnek egybe. A börtönben azt tanítják, hogyan élje túl az ember a börtönt, és nem azt, hogyan viselkedjen az ember a polgári életben. Ez a tudás nem annyira épületes, sem számunkra, sem azon közösség számára, ahová visszatérünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embernek tényleg meg kell találnia saját magában a Gonoszt ahhoz, hogy utána könnyedén felismerhesse maga körül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás