A kategóriához 248 idézet tartozik (bővebb infó)


Az utazás az embert érleli, sok oldaluvá köszörüli, hidjétek, az felséges, ha az ember egy időre minden baját otthon hagyja s külföldön kiszellőzteti magát, elméje kiderül és szíve fogékonyabbá lesz minden örömre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy utazás során a felek akár heteket is eltöltenek kényszerű összezártságban - nincs hova menekülni egymás társasága elől. Egy rosszul működő család kimondatlan titkai, lappangó feszültségei ilyenkor kerülnek a legközelebb a robbanáshoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Másképp csillog a szeme annak, aki tényleg menni akar, és másképp annak, aki csak verbálisan szereti a kalandot, a tudatalattijának meg esze ágában sincs elhagyni a nyáj nyújtotta "biztonságot".

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet a szólóvitorlázást úgy kezelni, hogy magány, de lehet úgy is, hogy totális béke és csönd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nyelvtudás hiánya okozza, hogy idős, tapasztalt hölgyek kiscsibeként követik az idegenvezetőket, mert attól tartanak, hogy ha lemaradnak, bekebelezi őket egy ismeretlen, furcsa világ.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A zarándok olyan utazó, akinek az úti célja szellemi-spirituális.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden útnak, még a tévútnak is, van egy olyan rejtett úti célja, aminek az utazó nincs tudatában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy értelmes ember képes arra, hogy átálljon a fogadó ország tempójára. Ha folyamatosan lázadunk, és a megváltoztathatatlant akarjuk megváltoztatni, a saját utazásunkat tesszük tönkre. Ennek semmi értelme: inkább élvezzük azt, ha egy másik kultúrába csöppentünk, és engedjük, hogy az elringasson lassú, vagy éppen felgyorsult életével, különös illataival, zajaival.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor a magyar elindul valahová, az agyát Ferihegyen felejti. Mindegy, hogy egyébként milyen az az agy: üres vagy pallérozott, leteszi a 2-es terminál valamelyik sarkába, és amíg tart a vakáció, nem is veszi vissza.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hány ember van, aki egész életében utazik? A többségük sosem tudja meg, hogy hiába volt minden! Hogy a sok utazás semmit sem rontott vagy javított rajtuk. A másik ember meg ki sem mozdul a lakásából, mégis többet fog fel a világból.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van az utazás... Izgatottan készülsz rá, tervezel, szervezel, és ahogy közeleg az idő, egyre kevesebbet alszol. Aztán elérkezik a nagy nap. Vágyaid teljesülésének napja. A nagy utazás. Egy számodra hívogató tájra. Izgatottan fedezed fel, teszed magadévá. És egy életre megőrzöd magadban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A táborban mindig úgy érzem, hogy más vagyok. És amikor elindulok hazafelé, sokkal élesebb a különbség az otthon és a máshol között.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne akard levágni az utat, hanem úgy menj rajta végig, hogy minden cselekedetedtől szilárdabb legyen a talaj és szebb legyen a táj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világjáró tudós élete Isten kezében van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valaki nagy hegyet akar megmászni, ne törődjön a vakondtúrásokkal. Nagy célhoz nagy szív kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az utazásban időnként a helyváltoztatás a legjobb élmény. Ahogy megy a táj, ahogy együtt vagy a helyiekkel, ahogy múlik az idő. Igazából mindegy, milyen körülmények között, csak haladj. Minél lerobbantabb és fárasztóbb, annál szebb emlék lesz belőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak helyek, amelyek szinte várnak ránk valahol, mint ismeretlen szeretők, és amikor - ha egyáltalán - rájuk bukkanunk, azonnal és megkérdőjelezhetetlenül tudjuk, hogy ők az igaziak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudok választani csendes otthon és zajos otthontalanság között. Mindig menni és mindig maradni kell. Így aztán sehová nem jutunk, miközben mindenhol megfordulunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden utazás találkozásokkal és elválásokkal jár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a történelem nem kényszerített volna arra, hogy átszeljem Európát, megtudtam volna-e valaha, hogy mennyire szeretem a tengert, a tág eget és a zöld mezőket? Ott rejtőzött ez bennem, akár a tölgyfa a makkban, vagy a harangvirágok a föld alatt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nem tudod, hová mész, oda bármilyen úton eljuthatsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha barátokkal együtt utazik az ember, akkor nagyobb az esélye, hogy minden jól alakuljon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Két hely között az idő a legnagyobb távolság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az utazás legnagyobb baja, hogy bármerre járok, ugyanaz a miniatűr világ fogad. A szállodai szobákban apró szappanok és samponos tubusok várnak, minivajak, egyszer használatos fogkefék, kis adag szájöblítők... óriásnak érzem magam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S ez minden, amiért az ember él?
Setét, üres, határtalan kebel,
Oh, a te magányod rémítő lehet!
S így útazóim útra nem vezetnek.
Egyik mint bálványt, hitvány port ölel,
A másik rommá tenné a világot,
Csak hogy fölötte ő lehessen úr.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor az ember távol kerül a megszokott világától, hajlamos kalandorként viselkedni, hiszen ilyenkor a szokásos gátakat és előítéleteket is maga mögött hagyja egy időre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lépjünk ki az éjbe, s kövessük léha csábítónk, a kaland hívó szavát!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez a turisták sorsa a világ minden táján. Az ember lát egy táblát valami olyan névvel, amiről még sosem hallott, és amiért valószínűleg egy lépést sem tenne otthon, aztán hopsz!, és már ott is van. Ott pedig újabb helyekről hall, amelyeket mindenképp látnia kell. Eljut valahová az isten háta mögé, amiről a világ még csak nem is hallott, és valaki azt mondja:
- Legnagyobb látványosságunk a Sátán csatornája. Ezt nem szabad kihagyni!
Nem is hagyja ki. És mi történik? Geológiai jellemzőkkel és tengerszintmagasságról szóló adatokkal meg más ilyen érdektelen marhaságokkal traktálják, amik soha egy pillanatra sem izgatták fel. Azután elmegy a Merőleges Erdőbe, ahol valaki a Pöttyös Fejű Verébről tart előadást, és ez így megy, míg meg nem néz mindent, hogy aztán a végén megállapítsa, hogy egy szemernyit sem lett okosabb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azok, akik utaznak, minden nap máshol vannak, minden nap csupa újat látnak. És minél nagyobb szeletét ismered a világnak, annál tisztábban látod a dolgokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha tudni akarod az utat, azokat kérdezd, akik visszafelé jönnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az utazások végén találkoznak azok, akik szeretik egymást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bejártam a világot. Láttam, amit még senki más, de semmi, semmi sem fogható a nyílt tengerhez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Furcsán működik az emberi agy, az egyik pillanatban még zokogunk, mert úgy érezzük, kitépték a szívünket, elnyelnek az emlékek és belehalunk a keserűségbe. A másik pillanatban viszont kilépünk a De Gaulle reptér ajtaján, megérezzük az illatot, megpillantjuk a sorakozó taxikat, a fülünket pedig minden irányból francia szavak ütik meg, és hirtelen úgy érezzük, hogy hazaértünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múzeumokat, épületeket, tájakat megnézheted akár képen is, de a beszélgetéseket és tapasztalatokat semmi sem pótolja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás