A kategóriához 624 idézet tartozik (bővebb infó)


A szerelem mindig továbbáll
Két szomorú ember marad utána
Két egymást vádoló nyomorult

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha ajándékot kapok valakitől, szinte mindig az a vége, hogy elszomorodok tőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szokás beszélni szívfájdalomról, de nem tudom, mit értenek rajta. Számomra mindent megbénító kín ez, amely az összes érzékszervemet eltompítja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehetnék ember, nő, anya: de csak egy sebhelyektől lyuggatott tok vagyok. A sebek ajtókat nyitnak a testen, mindig kiszökik rajtuk egy kis lélek, alig maradt belül valami.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs semmi baj, csak a fejemben nem szűnik a monoton zaj,
Asszem, jól vagyok, a testem virul, a lelkem kicsit halott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az érzelmeknek megvan a fonákjuk is, akadályokat is képezhetnek, és kedvezőtlenül is befolyásolhatják életünket. Gondoljunk csak a hosszan tartó búskomorságra! Mire tudatosulna, már át is alakult depresszióvá.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

A szél sír, az avarba bújva,
zörgő nótáját fújja,
s a rőt alkony mélabúja
énekli szívembe magát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki akarná a bánatát megosztani? Megosztani a csokis sütit lehet. (...) A bánat arra való, hogy eltemessük az ágy végébe egy halom pokróc, paplan és ágytakaró alá, hogy olyan nagy súly fedje be, hogy soha többé ne tudjon kibújni. A bánatból egy darabot se kér senki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A depresszió a nyápicok és a nők kenyere.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Oly mély az éj ezen a szigeten
Kormos fény folyik a vizeken
Ámbátor nem vagyok idegen
az íze már itt van a szívemen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha lehangoltnak érezzük magunkat, a legjobb "gyógyszer", ha teszünk valamit másokért. Hogy miért? Mert így kifelé, másokra figyelünk, és nem befelé, saját magunkra. Furcsa, de attól, hogy másoknak segítünk, mi érezzük jobban magunkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki reménytelen és életunt, megbetegszik, a halál felé gravitál, és nincs orvos, aki megmenthetné.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tehenek nem boldogok, én sem vagyok boldog, ha tehenet látok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden bánat elviselhető, ha meseként mondod el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak magára gondolt, mintegy beletemetkezve porrá omlott álmaiba, elcsüggedve, betegen s feneketlen bánattal tele; és hirtelen meggyűlölve ezt a mesterséges légkört, amelyben annyit szenvedett, friss rétekre áhítozott, áldott falusi nyugalomra, békességes életre a szülőház árnyékában egyszerű, jó szívekkel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mosoly legyen az ajkadon
Ha vérzik is a szíved
Ne lásson át a fátyolon
A kíváncsi néptömeg.
Ne tudja meg soha senki,
Ne tudják az emberek,
Hogy a szívnek meghasadni
Mosolyogva is lehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet, mint a zongora, a fehér billentyűk → boldog percek,
a feketék → szomorú időszakok... De nem szabad elfelejteni, hogy mindkettő szín együtt játszva éri el a csodálatos dallamot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Oké, lehet az ember olykor szomorú vagy dühös, de száz százalékban nem szabad haragudni a világra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden elmúlt már, mindenért kár.
A partról nézem én, hogyha elköszön a szél,
semmit sem tehetek én.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden embert bánt valami, amit titkol a világ elől és gyakran megbélyegezzük azzal, hogy rideg, pedig csak szomorú.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember egy pillanat alatt elkövethet olyat, amin aztán évekig bánkódhat, s az élet azon többé nem változtat semmit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gondolat ösvényein haladva egy idő után eljutsz egy olyan pontra, ahol minden szó elhagy, és magányosan, egyedül kell továbbmenned. Én pedig találtam ebben a rengetegben egy kincset, mely körülírhatatlan, és attól félek, soha nem is fogom tudni átadni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életünk hátralevő része egész földi pályafutásunk legragyogóbb szakasza lehet. Ne játsszuk el ezt az esélyünket azzal, hogy átadjuk magunkat az önsajnálatnak és a depressziónak, engedve, hogy a keserűség feleméssze lelkünket. Ne üldözzük el a barátainkat azzal, hogy gyászos hangulatunkba burkolózunk, és minden vigasztalást elutasítunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Könnyű a sok szívbéli nyomorúságról olvasni és azt képzelni, hogy az ember mindezt hősiesen elviseli, de ha magunknak kell átélni, az már nem olyan kellemes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem lehet igaz az, amiből könnyek születnek, és ha igaz, hát jobb hallgatni róla, és akkor talán valahogy elmúlik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Soha senki nem hiszi, hogy történhet valami rossz, amíg meg nem történik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mély bánat többnyire hallgatag és rejtezkedik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mint magányos lovast az este,
Ugy ér a bánat engemet,
Gyereksírás jön fel szívemből,
Könnyűim csöpp csengői csengenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bánat, bánat, de nehéz vagy
De rég, hogy a szívemen vagy
Szállj le, bánat, a szívemről
Keserűség, a lelkemről.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lélek kültelkén lobogva
izzik csak szívem gyertyacsonkja,
az árvaság külvárosában
meggyökerező éjszakában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szomorúság nemes dolog. Egy férfi esetében ugyan kissé patetikus, de mégis nemes, hiszen nem szomorít el engem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretsz gondolni?
– én attól majdnem mindig
szomorú leszek!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi sem csöndesebb a hónál. Csöndes, mint a szívem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bánat? egy nagy óceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most arcomon az ájult, régi láz:
Létembe látok könnyes ablakon
S szeretnék élni bús hallgatagon,

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás