„ A szerelem mindig továbbáll
Két szomorú ember marad utána
Két egymást vádoló nyomorult ”

„ Mint tüske hatoltál belém
sebhelyed vagyok ma is még
mikor már azt hiszem vége
elkezdek lüktetni ismét ”

„ Vajon hova visz az álom
talán túlnan a halálon
ami fontos e világon
szívetekben megtalálom. ”

„ Szavakat hizlalok a panaszkodáshoz
haldokló tüzek füstjébe kapaszkodom
a szél kabátujjába felkapom árnyékomat
hogy a világban ha nem is lehet
rend legyen ahogy leoltom a lámpát
mintha a szívem sötétülne el nagy a
jövés-menés nem tudom kik hagytak magamra. ”

„ Miért ne lehetne úgy hogy kettőnkkel
nekünk legyen a legjobb
minden percünkkel fölkelteni a kíváncsiságot
a másikban és magunkban
két ember nem sok és nem is kevés
csodához és csalódáshoz épp elegendő. ”

„ Te nem én vagyok
én nem te vagy két hiány
pótolja egymást. ”

„ Nézek utánad
mint a becsukott ajtó
elrejt a hátad. ”

„ Szemem elárvult
égboltjára karcolod
hiányod jelét. ”

„ Magamból vagyok
ez a lehető legtöbb
ami lehetek. ”

„ Ki tudja mit visz és mit hoz a holnap
semmi sem múlik el egészen, lesz ami volt
és lesznek akik valaha voltak. ”

„ Sötét van bennem
mint a kő belsejében
nincs hely a fénynek. ”

„ Visszafogom magam, csak az legyen, de az nagyon
ami van, elhasználódik, elvásik
az ember míg eljut a tündöklő pillanat peremére, a vágyig
melynek sötétlő mélyén ott a másik. ”

„ A semmi gödreit próbáljuk betömni életünkkel
mindig minden átadja helyét valami másnak
szeretünk, így vetünk tőrt a halálnak. ”

„ Hová lesz minden amim van
a tövekben elapadnak a nedvek
talán nem is vagy csupán kereslek. ”

„ Mindig valami más kerül elő amint
a kíváncsiság leporolja a tényeket
mást talál bent és mást odakint
nem a valóság, a remény tévedett. ”

„ Mily soknak tűnik olykor a kevés
máskor meg a sok milyen kevésnek. ”

„ Fogom a kezed
vakét a vak zuhanunk
neked sincs szárnyad. ”

„ Álnok lakáj a
remény méregpoharát
csempészi elém. ”

„ Mint gyík a kövön
sütkérezik agyamon
emléked lustán. ”

„ Szívemen e nyomorult csillagon
eltűnni készül valaki
ezüstcsík marad utána csiganyom
a magány nem rövidtáv hanem maraton. ”

„ Lehunyom szemem
legyél ahogy csak lehet
egy nemlétező. ”

„ E földön minden mulandó
szertefoszlik mint a hab
minden percünk nagy kalandor
drágán adja amit ad
hiúságok hiúsága
életnek halál az ára
mit számít hogy mi a cél
úgyis csúfos véget ér. ”

„ Koponyám rideg
cellájában raboskodsz
életfogytiglan. ”

„ Üres vagyok súlytalan mint a
pusztába kiáltott szó nem bír
felkelni bennem a nap
a megmaradt szikrányi fényt
szemében menekíti a szívem
mögül felröppenő madár. ”

„ Mindig minden megszépül utólag
összebékül az árnyék a fénnyel
az emlékezet nem törődik a ténnyel. ”