A kategóriához 151 idézet tartozik (bővebb infó)


Tudom mindenért harcolnunk kell,
Egy őrült mondat miatt nem múlhat el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Könnyel mázolom be arcát,
Szemöldökét vérrel festem,
Sóhajt tűzök a hajába.
Könnyel mázolom be arcát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha barátja vagy még a jónak,
Ne gondolj rám!
Ha örülni tudsz még a szónak,
Ne gondolj rám!
Ha meghalni félsz még, de élni nem tudsz már,
Csak akkor gondolj rám...

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Hiába, ifjuember
Nem a szívvel szeret, hanem a szemmel.
Ó, Jézus, Mária! Rózád miatt
Hány könny locsolta bús orcáidat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelemnek édes a sebe.
Mi a halál, ha a szerelem adja?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vagy, ha rokonszenv fűzte a frigyet,
Halál, betegség, harc rohanta meg,
S percig-valóvá tette, mint a hang,
Mint árny, tűnővé; mint álom, röviddé!
S mint villám fénye kormos éjszakán,
Mely pillanatra földet és eget
Föltár, de míg ezt mondanók, nini!
Már a sötétség torka nyelte be.
Ily gyorsan elvész minden, ami fény.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokféle volt és kísértő az Éden.
Zengett-zúgott szép fáival köröttem
az érthetetlen isten tenyerében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Osztrák tudósok rájöttek, a szívnek minden évben kicserélődik egy százaléka. Száz év után, barátom, nincs az a gonosz szerelem, ami el nem múlik. Ez mindenesetre megnyugtató.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Talán minden szerelmi történet ilyen. Nem egyenlő felek közötti szerződés, hanem olyan álmok és vágyak kitörése, amelyek nem találnak maguknak kiutat a mindennapi élet normális menetében. Csak dráma lehet a vége, és amíg a tűzijáték tart, az ég is elveszti természetes színét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha csak unalomból, félelemből vagy észérvek miatt kötöd össze valakivel az életed, előbb a szabadságodat, utóbb a másikat, végül önmagadat veszíted el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nevének csengése elszabadított bennem valamit, ami vadul marcangolta a belsőmet - akkora fájdalom tört rám, hogy elállt tőle a lélegzetem, és magam is meglepődtem irtózatos erejétől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts!
Én nem hozzád való vagyok.
Az én vergődő bús szivemmel,
Neked nem illik játszanod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Ó, a kamaszbánat - bólintott apu merengve.
- Igen, az milyen kedves tud lenni! - értett egyet anyu.
Nem! Nem kedves! Miért gondolják, hogy kedves, ha sírógörcsöt kapok éjjel, ha bedagadt szemmel ébredek, és nincs étvágyam? Egyáltalán nem kedves! Tragikus! Egész úton némán ültem, és a szüleimet hallgattam, akik "mókásnak" tartják, hogy éppen meghasad a szívem.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Vívj ellenemre harcot, ahol megküzdve érted
vér-áldozásaimból derül ki: mennyit érek,
hidd el: téged silányít a roskadó alázat,
tüzeiddel gyötörj meg, mint sorvadót a lázak,
a lappangó bajoknál tisztább a látható kór:

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha már egy leány nem megy férjhez, időnként jól jön neki egy kis boldogtalan szerelem. Lehet rajta merengeni, s a barátnői is tisztelettel néznek rá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akkor meg fogod tudni,
Ha már nincs veled,
Hogy mi lehetett volna,
Ha szebben szereted.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Az fog fájni, de piszkosul, amit elmulasztottam. A tehetetlenség, hogy nem áll hatalmamban visszaforgatni az idő kerekét, hogy jóvá tegyem, bepótoljam.
És azokat a kimondatlan szavakat, kézfogás nélkül végződő vitákat, ölelés nélküli viszlátokat, azokat az elmulasztott pillanatokat soha nem kapom vissza már.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretnélek feledni,
de nem tehetem.
Valaki tüzes késsel
belém véste a neved,
szerelmem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért nem tudom utálni? A logika totál azt diktálja, hogy utálnom kell. Erőltetném, de úgyis hiába. A logika csődje ez az állapot. Fertőzés. Szepszis. Fáj az egész egyéniségem, de ez a fájás is egészen abszurd, mert párhuzamosan valósággal jó, hogy így fájok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valakivel már egy éve együtt jársz, az jelentheti azt, hogy szereted... de azt is, hogy csapdába kerültél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem először gyönyört ad, de végül csak fájdalmat a szívnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szerelem, jaj te szerelem,
dadogást hoztál, tébolyt,
életem, telivér életem:
jég alatt alvó vérfolt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hunyt pillám mögé
Rajzolja körvonalad
Szívdobbanásom

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindannyiunk életében vannak olyan emberek, akik egyszerűen nem azért léptek be az életünkbe, hogy végig velünk maradjanak. Sokkal inkább azért, hogy átsuhanva életünk napjain, megmutassanak nekünk valami fontosat, ami megváltoztat bennünk dolgokat, örökre. Ha pedig eljön a nap, el kell őket engednünk és nem tehetünk ellene semmit. Óriási bennünk a veszteség, pedig igazából kaptunk valamit!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valahol megszólalt volna akár suttogva is, vagy elneveti magát valahol a közelben, a hangszórók bömbölésében is megismerném a suttogását, vagy a nevetését, de mindig távollétemben nevet és mindig távollétemben suttog és mindig abban a résben, amelyből hiányzom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De nem fájt. Vagy fogalmazzunk úgy, nem fájt eléggé. Inkább csak kiszikkasztotta a vigasztalást. Komor és kietlen volt, hiányzott belőle az, amiért élni érdemes: a tüzek, a cirógatások, a csókok, a viták, a szerelem, a vágy és a vér forró lángja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A húszéves kor: a nagy bánat igazi ideje, és mivel az első szerelmi bánat védőoltás a szívnek, jöjjön az a bánat minél hamarabb, még akkor is, ha akkor még fájdalmasabb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kemény élete van annak, aki hozzá nem illő asszonyba botlik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba és gyakran tovább zöldül a szív romjain.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha alszik a szeretet, ki kelti fel?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vajon rosszá válunk mi magunk is, ha rossz az, akit szeretünk?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs boldogság a szerelemben - ilyesmi csak egy angol regény végén fordulhat elő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelmes szerelmének elviselhetetlen súlyával elviselhetetlenné válik a szerelmese számára.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Előbb-utóbb minden szerelem (...) elsüllyed a feledés (...) vizében, s előbb-utóbb minden gyümölcs megérik. És akkor leszakítják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek képtelenek felfogni, hogy a szerelem tényleg vak. Azt hiszik, lelki társra leltek a szerelmesükben. Lerázzák magukról az egyedüllét embertelenségét, és már ketten vannak az egész világgal szemben. Így aztán összeházasodnak, és mi történik? Egy idő után átnéznek az asztal fölött a reggelinél, és egy vadidegent látnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás