„ Nem szeretem azt a szót, hogy hazafi, inkább megpróbálok becsületes polgárember lenni. ”

„ Hazádnak rendületlenül légy híve mindenütt,
Ha bántanak is, és ha néha tényleg szíven üt, hogy
Lehetne úgy is, ahogy kellene,
Ha megharagszom is, mindig érte, nem ellene. ”

„ Vannak, akik az életüket áldozzák a hazánkért, az a minimum, hogy feláldozzuk az időnket és tehetségünket, ami olyan, amilyen. ”

„ Hírt sem hallok már felőled,
Erdős, völgyes szép hazám!
Most, hogy távol vagyok tőled,
Most szeretlek igazán.
Azt a völgyet, azt a bércet
Soha nem feledhetem,
S kél szivemben vágyó érzet:
Hogy zokogjak kebleden! ”

„ Jól nézd meg, milyen az új ország,
mielőtt elhagynád a régit.
Megeshet, hogy a földre esel,
mert egyik lábad se ér földet. ”

„ Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok. ”

„ Nem nézi a délibábot, túl van az már a határon
S elkerüli zárt szemét az incselkedő pajkos álom.
Holt vitézek sírtájára hullat dalt és nefelejcset
S fohászkodik: Uram, Hazám el egészen ne felejtsed. ”

„ Azok az idegenek, akiknek már nincs hazájuk, igazában csak e pillanatokban élnek életük régi feszültségével: a pillanatokban, amikor várják a reggeli postát. (...) Tudják, hogy a haza nem csak egy térképen meghatározható földrajzi tünemény volt, hanem egy élménykör, mint a szerelem. Aki ebből az élménykörből egyszer kilépett, hasztalan tér vissza ahhoz, amit vagy akit szeretett: nem egy hazát talál, nem is szerelmesét, hanem egy országot, vagy egy nőt, aki időközben kissé meghízott, vagy máshoz ment feleségül. ”

„ Nem másra használ eleink tündöklése nekünk, hanem hogy égő szövétneknél, fényes fáklyánál futjuk a mi életünk pályáját, nem lehetünk sötétben, sem mi, sem az mi cselekedeteink; ha jól viseljük magunkat, azoknak fényességénél mindjárt minden ember meglát: ha rosszul, úgy sem kerülhetjük ujjal való ránk mutatást. ”

„ Tud szeretni a magyar szív igazán,
Kit szeressen, ha nem téged, szép hazám. ”

„ Tiszteld minden ember hazáját, de szeresd a magadét. ”

„ Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön-örökre!... ”

„ Lehetsz gazdag, lehetsz szegény
Lényegtelen, hidd el nekem
A hazád nélkül senki sem vagy
Nincs már helyed, nincs életed,
Jöttment lett a bélyeged. ”

„ Cseréljük föl kizsákmányolóink erkölcsét a régi, jól bevált magyar erkölcsre, nyújtson valóban testvérkezet minden magyar minden magyarnak és az Úr-Isten erőt ad újra, hogy megszabadulhassunk a gonosztól és építhessünk együtt egy szabad és igaz új Magyarországot! ”

„ Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. ”

„ Ez hát a hon... Ez irdatlan
Hegyek közé szorult katlan.
S az út... kígyó vedlett bőre.
Hány népet vitt temetőre,
S hozott engem, ezer éve,
Árpád török szava, vére
Bélyegével homlokomon...
Szerzett ellen, vesz­tett rokon
Átka hull rám, mint a rontás.
Perli-e még ezt a hont más? ”

„ Amíg élek, úton leszek:
használni akarom a szívemet.
A fejemben szólal majd meg, ha csengetsz,
édes hazám, szerettelek. ”

„ Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad. ”

„ Földbe gyökerezik a lábam,
bűvös delejként érzi talpam:
csodálatos, rejtélyes ország
rejtőzködik, lappang alattam. ”

„ Tudjátok-e, mi a haza?
Erdő, mező, berek, liget,
A mormoló habok közül
Ránk mosolygó tündérsziget,
Kárpátoknak büszke bérce.
A Tisza és Duna tája,
Minden kicsi rögöcske.
Árpád vére hullott rája.
- Bárhová visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek! ”

„ Nincs gyönyörűbb az otthonnál, a szülőföldnél, ahol megláttad a napvilágot, ahol szeretteid élnek, ahol az anyanyelveden beszélnek. ”

„ Magyarországon az az igazán elfogadott ember, aki két országgal arrébb ezt bebizonyítja. Akkor elkezdik itthon is elhinni, hogy ha ez Lichtensteinben megfelel, akkor nekünk is jó. ”

„ Szerte e hazában mondom a verseket, és figyelem a közönséget: nem tudják, mit jelent "magyar", olyan értelemben, ahogyan Ady ejtette, ahogyan Petőfi lángolta, Balassi élte, Arany szenvedte, Bartók sikoltotta Kodállyal, Csontváry és Egry festették, ahogyan Kosztolányi féltette, Babits óvta, ahogyan Móricz simogatta. Nem tudják, nem értik, és félnek attól, ha feléjük tüzelem a szót, ahogyan Vörösmarty és Juhász szavait égetem, félnek attól, hogy ma nem "modern" úgy érteni, ahogyan értenék. ”

„ Magyarország címerét két lebegő angyal tartja. Már csak e két angyalban bízom. Igaz, ez nem csekélység. ”

„ És leszek szégyen és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon,
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát itt:
Bölcsővé lesz még minden ravatal, -
Havas Kárpáttól kéklő Adriáig
Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar! ”

„ Minél távolabb vagyunk egy élménytől, annál közelebb érezzük a szívünkhöz, hiába próbáljuk meg elfojtani és elfelejteni. Amikor száműzetésben vagyunk, minden apró emléket féltve őrizgetünk, ami a gyökereinket juttatja eszünkbe. ”

„ Az igazi honvágyat igazi hazánk után meg kell őriznünk, hogy ezt semmi és senki ne tudja kioltani vagy megrontani bennünk. ”

„ Hogy én a magyar színházat elhagyjam? A német színház minden kincséért sem. Hazám nevelt, ő is temessen el. ”

„ Kerestem az utat, sirattam a tájat, a patakot, a poros utcát, a nádast, a cserszagú erdőt, mindent, de nem találtam kibúvót, és nem vettem észre, hogy közben - megtaláltam a Hazámat. ”

„ Magad légy elsőbben a szíved szerint, meg szavadban is igaz magyar. ”

„ Minden ország kultúrája lengje körül a házamat. De egyik se szakítson el szülőföldem talajától. ”

„ Minden, ami az otthoni rádióból, levelekből, újságokból eljut hozzám, (...) elindít bennem egy érzésfolyamatot, amelyet nagyon nehéz meghatározni. Nem harag ez, nem is ellenérzés; több is, más is. Valamilyen megrettent befele-fordulás a válasz, amellyel e hírekre a lelkiismeretem felel -, a tehetetlenség süket és hűdött üressége. ”

„ Látom az arcodon rég a fájdalom ült meg,
Siratódal népe, a rosszat nem te kérted.
Ne bánkódj, magyar, jön még jobb is e világon!
Nem egyedül élsz, törékeny lélek, a szilánkon...
Magyar! Életen át ne bánkódj!
Magyar! Higgy és bízz, ez az országod, tarts ki, amíg élsz! ”

„ Én magyar ember vagyok, én minden megszállót kint akarok látni ebből az országból! ”

„ Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn. ”