„ Teljesen ártatlan nincs a földön semmi,
A vízzel is lehet jót vagy rosszat tenni. ”

„ Oh hogyha égi, földi itten
Mi kavarog, mind csalfa, gaz;
Színlés, csalás, hazugság minden,
Csak lenne bár ez egy igaz! ”

„ Mit nevettek, ti gazdagok?
Tán a honért csak ti haltok?
Önző volt és lesz az ember,
Haszon nélkül halni sem mer.
S a halál nem hasznotok. ”

„ Nem voltál - és nem lehetsz már
Soha enyim, jól tudom;
Oh tudás, megátkozott fa!
Elveszett paradicsom!... ”

„ S valami fáj mindkettőnknek,
Neked a bűn, nekem a vád.
Pásztoróra kéje helyett
Szellemóra!... isten hozzád! ”

„ Mit lelkem eddig félve sejtett,
Előttem áll a nagy titok,
Hogy csak az halt meg, ami nem lett,
S az él örökké, ami volt. ”

„ Nincs is édesb lelki élvezet,
Mint megfigyelni a természetet,
Tanulni tőle filozófiát:
Mienk, mig elfeledjük, a világ! ”

„ Öröklét, elmulás, istenség
Rejtélyeit mind ismerem.
Mind, mind együtt van, semmi kétség.
Egyetlen szóban: szerelem. ”

„ Ha szeretsz és nem tudod, miért?
Elhihedd, hogy igazán szeretsz. ”

„ El nem gondolhatom,
Mivel érdemeltem;
Csak szenvedtem eddig
Ebben az életben. ”

„ És nem tudom, mi fáj majd jobban:
Mi itt örökre elveszett,
Vagy ami él a multban, s onnan
Kivenni többé nem lehet? ”