„ Hogy szeretlek, csak nyers nyelvtan,
s ki üres, részed nem lehet,
semmim sincs, hát velem van
az, hogy elengedtelek. ”

„ Eltűnt időnkben mennyi révület!
És mennyi szép remény zenéje benned! ”

„ Széthullok mint a farost
puha forgács az arcom
várom a hajnalt kisiparost
végre összeragasszon. ”

„ Oly sok idő megy el formaságra,
az embernek nincsen is élettere.
Mint ez a gondolat a szótagszámba,
napjaidba, lám, nem férek bele. ”

„ Ma mégse jössz. A sarkon állsz.
A nap korongja fölragyog:
ezernyi égi vaskohász
locsolja szét a sörhabot. ”

„ Minek tűt keresni a szénakazalban?
A széna puha, a tű meg szúr. ”

„ Olyan vagy, édes, mint a mérges áspis,
s én, mint a légért kapkodó egér.
Bár szívemen melengethetnék mást is,
egy csókod minden fulladást megér. ”

„ Az ősz ma, nézd meg, épp bokáig ér.
A szeptemberre külön színvilág van:
összekutyulva barna és fehér,
rumos kóla egy részeg indiánban. ”