Nem halt meg ő s nem szendereg -
csak az élet álmából ocsudott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Első álmom rólad volt,
első álmom elrepült,
Még az esti szél nyögött,
még az égen csillag ült.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyermek nyugszik anyja méhén,
a hulla fekszik sírja mélyén -
oly egy a kezdet és a vég.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy mi a szerelem? Kérdezd az élőtől, mi az, hogy élet; a hívőtől, mi az, hogy Isten.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
Hulló lomb vagyok én is, ne kímélj!
Ha vad zenéd felzúdul szabadon,

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Arcom fagyos és fehér,
szívem dobzörgése vad:
szorítsad szíved fölé,
talán ott majd megszakad...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Édes dolog a barátság, kényeztető balzsam,
Száll, mint a nyugalom madara: boldogan, halkan...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember válogassa
ki a sokból barátját s kedvesét,
s ítélje a többit, ha bölcs, ha szép,
feledésre...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kedvesebb tőled a szánalom,
mint mástól a józan ész.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorit, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol... - S te soha
engemet?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit az emberek így hívnak: szerelem,
nem azt adom én neked,
de az áhitatot, mit rejt a szivem,
s mi megindítaná az eget -
a lepke vágyát a csillag után,
fényszomjat, mit érez az éj,
vágyat, mely a lét sötét kapuján
kiröppen az ég felé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás