Ebihalból nem lesz más,
csak béka, még ha
bálnává válni volna is szándéka.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Felmordult a medve a sok rossz mackóvers hallatán:
- Ez mind kontár! Sarlatán!
Mit gügyögnek, locsognak
szerencsétlen bocsoknak!
Oly negédes némelyik,
hogy már szinte émelyít.
Te szent múzsa, irgalmazz,
milyen ócska rímhalmaz!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ebihalból nem lesz más,
csak béka, még ha
bálnává válni volna is szándéka.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rágódott rég egy kérdésen a földigiliszta:
Miért utálja őt az ember, hiszen olyan tiszta?
Nem volt képes felelni rá sok oktalan állat,
hogy terem az emberszívben undor és utálat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fejéhez vagdosott minden csúfot, rosszat
a finnyás antilop a rinocérosznak:
- Maga vaskos tuskó! Bamba, bárgyú, kába!
Tévedésből került Noé bárkájába!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te tevél tevévé engem eleve,
Teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fejéhez vagdosott minden csúfot, rosszat
a finnyás antilop a rinocérosznak:
- Maga vaskos tuskó! Bamba, bárgyú, kába!
Tévedésből került Noé bárkájába!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A róka szájában egy jó darab rokfort.
Megette a felét, de már az is sok volt.
Komoran ült ott fenn a holló a hársfán,
S megakadt a szeme mesebeli társán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy nagyszerű fóka rámordult a rákra:
- Ne haladjon hátra,
hisz nem jut előbbre soha,
kinek vissza van az oda.
Ám a ráknak, mi tagadás,
visszásnak tűnt ez a tanács.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy nagyszerű fóka rámordult a rákra:
- Ne haladjon hátra,
hisz nem jut előbbre soha,
kinek vissza van az oda.
Ám a ráknak, mi tagadás,
visszásnak tűnt ez a tanács.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás