Ha a kisgyermek járni akar, nyujtsd neki a karodat. Ha a tudatlan meg akarja világositani elméjét, hallgasson a bölcsre!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem helyes dolog hátratekinteni, amikor utunk előre visz!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lány a kehelyre csókját lehelte,
a lovag kiitta, földhöz odaverte.
Lenéz, pirul, felnéz és sóhajt a lány,
és könny a szemén, és mosoly ajakán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A törvényt ismerő zsarnok kezét lefogja a büntetéstől való félelem, de a tudattalan lázadó vakmerő erőszakának semmilyen törvény sem vethet gátat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az erős letiporja, széttépi a gyengét; a gazdag leigázza, kifosztja a szegényt; a boldog (aki szánnivaló balgaságában boldognak hiszi magát) megcsúfolja a szerencsétlent, elorozza az elesettek vigaszát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretet irányítja a bíróságot, a tábort, a ligetet, az embereket a földön és a szenteket a magasban, mert a szeretet a mennyország, és a mennyország a szeretet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Torkig vagyok azzal, hogy nem látok magam körül mást, csak eszeveszett, dühöngő erőszakot, mely hol a törvényes hatóság álarcát ölti fel, hol meg vallásos buzgóság képében jelentkezik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az odalenn alvókat csak az fűzi hozzánk, hogy valaha ők is olyanok voltak, mint mi, s miként földi maradványaik már elvegyültek az anyafölddel, miránk is ugyanaz a sors vár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az én óráim olyanok, mint az ősz késői kalászai, az ön napjai meg, mint a tavaszi vetés. Mégis megtörténhetik, hogy önt előbb takarítja be szérűjébe a Halál, mint engem, hiszen kaszája éppúgy levágja a zsengét, mint az érettet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A Jóisten megsegít, fiacskám! Ő akkor is segít, ha a világban egy tört karó az egyetlen támaszod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Természete már ez az embernek, előbb gondol az övéi sorsára, aztán a magáéra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A civilizáció elsődleges célja az, hogy az önkényes bíráskodás helyett, melynek mértékét ki-ki a kardja hosszához, meg karja erejéhez szabta, az egyenlően alkalmazott törvények nyújtotta általános védelmet biztosítsa. A törvény imigyen szól az állampolgárokhoz, s szavainál csak az Istené szentebb: "A bosszú az enyém."

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igaz, hogy a lelkészek ugyanazokat a szavakat mondogatják újra meg újra, de nem is bánom; ha jó szavak, mért ne ismételgessék? Így legalább az egyszerű ember is könnyebben megértheti. Nem mindenkinek vág az esze olyan gyorsan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A férfi dolga, ha ütést kap, azonnal visszavágni! Ez áll a szentírásban is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Talán nincs is annyira nyomorúságos helyzet, amelyik ne hordozna magában valamiféle vigaszt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legfőbb oka annak, hogy a kutyák ilyen rövid ideig élnek, az emberi faj iránti könyörületességben gyökerezik. Hisz mennyit szenvedünk egy kutya elvesztése iránt érzett fájdalmunkban tíz vagy tizenkét évnyi ismeretség után... Képzeljük el, mit éreznénk, ha kétszer ennyi idő után vesztenénk el őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bizonyos értelemben tűrésre és szenvedésre születtünk, más szemszögből viszont boldogságra és azért, hogy cselekedjünk. A dolgos nap után este jön a megnyugvás, a szótlan szenvedést is követi a feloldódás, s vigaszunk lehet a jól végzett kötelesség tudata.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Előfordul (...), hogy az ember arról, ami van, úgy szerez tudomást: előbb kideríti azt, ami nincs.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A téma is csak olyan, mint a szenzáció: az ismétlés elkoptatja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ördög lakik az asszonyokban (...), akkor is kelepelnek, kuncognak, vihorásznak, ha legjobb barátjuk fekszik a ravatalon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az önző csak magának élt, de végül átok ült reá. A mélybe kétszer szállt alá, nyom nélkül fedte el a rög, lelkéért senki nem könyörög.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Időnként eltűnődöm, miért van az, hogy az ember csak a boldog nyugalmi állapot feláldozása árán hódolhat kedvenc időtöltésének és szenvedélyeinek, holott ama otium Horatius szerint is minden teremtett lélek legfőbb óhaja szerte a világon; s a zavartalan pihenés óráit, amelyektől a kötelesség vagy szükség hívó szavára oly nehezen válunk meg, vajon miért vágyunk izgalmakkal felcserélni, éppen amikor kedvünkre nyújthatnánk idejét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás