Téged akarlak, téged és örökre. Egyetlen élet egyszerűen nem elég nekem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő múlik. Még ha lehetetlennek tűnik is. Még akkor is, ha a másodpercmutató minden egyes kattanása olyan fájdalmas, mint a vér lüktetése a felsebzett bőr alatt. Nem egyenletesen múlik, hanem furcsa megiramodások és hosszan tartó, üres ácsorgások követik egymást, de mégiscsak múlik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak azért, mert... mert bizonyos fajta lapokat osztottak nekünk... ez még nem jelenti azt, hogy nem dönthetünk úgy, hogy fölébe kerekedünk a végzetünknek... egy olyan végzetnek, amit egyikünk sem maga választott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valahányszor hideg keze megérintett, a szívem mindig meglódult. Két ilyen alkalommal láttam valamit az arcán, ami arra vallott, hogy képes meghallani a szívverésemet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te vagy az életem legjobb része!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hiszem, az agyam sosem fog jól működni. De legalább szép vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Éreztem - és úgy sejtettem, ő is érzi -, hogy a holnapi nap sorsdöntő lesz. A kapcsolatunk nem egyensúlyozhat továbbra is a kés élén, le kell esnie róla vagy erre, vagy arra - hogy merre, az teljességgel az ő döntésétől és ösztöneitől függ. Én már döntöttem, még mielőtt tudatosan választhattam volna, és kész voltam vállalni ennek a döntésnek minden következményét. Az én számomra nem létezett ijesztőbb, gyötrelmesebb gondolat annál, hogy elszakadjak tőle. Ez egyszerűen lehetetlenség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Szeretlek - suttogtam.
- Most már te vagy az életem - felelte egyszerűen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a tudat vigasztalt, hogy ha már meg kell halnom, olyasvalaki helyett halok meg, akit szeretek. Nemes célért, éppenséggel. És ez azért számít valamit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyasmi volt ez is, amilyen az eddigi egész életem - sosem voltam elég erős ahhoz, hogy megküzdjek a rajtam kívülálló dolgokkal, hogy megtámadjam vagy lehagyjam ellenségeimet. Hogy elkerüljem a fájdalmat. Mindig emberi voltam és gyenge, s az egyetlen dolog, amire képes voltam. az a kitartás. Az állhatatosság. A túlélés. Mostanáig ez elég volt. Ma is elegendőnek kell lennie. Kibírom, amíg a segítség meg nem érkezik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem csodálom, ha olyasmit is hallottál, aminek nem örültél. Tudod, azt mondják, a hallgatózóknak már csak ez a sorsa!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A figyelem az élet elkerülhetetlen része. Nem olvadhatok bele mindig a környezetbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hó csak annyit jelent, hogy túl hideg van ahhoz, hogy eső essen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A Pokol nem is olyan rossz, ha van veled egy angyal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember mindig éppen arra vágyik legjobban, amit soha, de soha nem kaphat meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Itt vagyok..., amit nagyjából úgy lehet lefordítani, hogy inkább meghalnék, mintsem elszakadjak tőled.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nekem most te vagy a legfontosabb dolog az életemben. És mindig is az maradsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én csak azt tudom, hogy én mennyire szeretlek téged (...). Mintha egyetlen csenevész fát hasonlítanál össze egy egész őserdővel!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Döbbenetes, milyen hirtelen elszállt a fojtogató félelem, döbbenetes, milyen tökéletes biztonságban éreztem magam abban a pillanatban, amint meghallottam a hangját.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem irracionális, emlékeztettem magamat. Minél jobban szeretsz valakit, annál kevésbé bírsz ésszerűen viselkedni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak mert nem engedek a kísértésnek, hogy megkóstoljam a bort, ez még nem jelenti azt, hogy nem tudom méltányolni a bukéját.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Így inkább Júlián gondolkodtam még egy kicsit. Vajon mit csinált volna, ha Rómeó faképnél hagyja, nem azért mert száműzik a városból, hanem mert egyszerűen megunja őt? Vagy mondjuk Rozália alaposan lehordja, és ettől Rómeó meggondolja magát? Vagy nem veszi feleségül Júliát, hanem egyszerűen kereket old? Úgy véltem, tudom, mit érzett volna akkor Júlia.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megpróbáltam visszaszámolni, de képtelen voltam rájönni, hová tűnt nyomtalanul az a sok-sok nap. Azok a feszültséggel, aggodalommal teli hetek... miközben állandóan, rögeszmésen foglalkoztatott az idő, a saját időm valahogy észrevétlenül eltűnt. A tér, amelyben még volt lehetőségem átgondolni a dolgokat, és terveket szőni, elfogyott. Kifutottam az időből.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Talán egy napon, évek múlva - ha majd a fájdalom elviselhetővé csillapul - képes leszek visszanézni arra a néhány rövid hónapra, amely mindig is életem legboldogabb időszaka marad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek véges együttérzése csak a saját fajtársaikra vonatkozik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Alapjában véve önző alak vagyok. Túlságosan vágyódom a társaságodra, semhogy képes lennék azt tenni, ami helyes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az élet valóra váltja legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom aztán véget ér.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha már úgyis a pokolra jutok, legalább legyen miért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hihetetlen, hogy valaki, aki ilyen gyönyörű, hús-vér ember legyen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hát csakugyan létezik olyan világ, amelyben parányi, jelentéktelen városkák határában ősi, legendás lények rohangálnak, hogy mitikus szörnyetegekkel küzdjenek meg? Minden képtelen mese igaz lenne? Léteznek még egyáltalán épelméjű, hétköznapi dolgok, vagy az egész világ csak varázslatból és kísértettörténetekből áll?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen ironikus, hogy minél jobban fejlődik az emberiség, minél nagyobb lesz a tudományban vetett hite, minél nagyobb hatalmat szerez a világ felett, annál valószínűtlenebb, hogy felfedeznek bennünket. Azonban amint a természetfelettivel kapcsolatos hitetlenségük megszabadít bennünket gátlásainktól, technológiájuk elég erős lesz ahhoz, hogy ha akarják, akár fenyegetést is jelenthetnek ránk nézve, sőt, néhányunkat meg is semmisíthetik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Finoman, rajongva csókolt meg. Megfeledkeztem a tömegről, a helyről, az időpontról, az okról... csak arra emlékeztem, hogy szeret, akar, és az övé vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Boldog és szomorú, mámoros és búskomor, magabiztos és rettegő, szeretett és szerethetetlen, türelmes és haragos, békés és vad, teljes és üres... mindez leszek. Mindent érezni fogok. Minden az enyém lesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne aggódj! Utóvégre ember vagy, olyan az emlékezeted, mint a szita! A te fajtádnak minden sebét begyógyítja az idő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalom óceánja. A túlpart olyan messze van az örvénylő vízen túl, hogy elképzelni sem tudtam, nemhogy látni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás