„ - Na és mikor kezdődik a varázslat?
Ültünk egymás mellett, néztük a hegyeket.
- Akkor kezdődött, mikor a Föld született. - Stargirl lehunyta szemét. Arcát bearanyozta a lenyugvó nap. - Sose szűnik meg. Mindig itt van. Mindig... A Föld beszél hozzánk, de nem halljuk, olyan lármát csapnak az érzékeink. Néha ki kell őket radíroznunk, mármint az érzékeinket. Akkor - talán - elér hozzánk a Föld. Beszél hozzánk a világmindenség. Suttognak a csillagok. ”

„ Amikor efféle dolgokról olvasok, eltűnődöm: ő vajon ott van-e? Vajon hogyan nevezi most magát? Vajon megvannak-e még a szeplői? Vajon kapok-e még egy lehetőséget? Eltűnődöm, de nem esek kétségbe. (...) Tudom, hogy figyelnek. Nevetésének visszhangja a második napfelkelte, amire naponta ébredek, és esténként érzem, nem csak a csillagok néznek rám az égről. ”

„ Az előbb hallottam odakint egy csúfolódó rigót. Eszembe jutott róla valami, amit Archie mondott. (...) Szerinte a csúfolódó rigó nem egyszerűen a többi madár hangját utánozza. Mármint a többi élő madárét. Szerinte olyan madarak hangját is, amik már nem is léteznek. Hogy a kihalt madarak hangja az évek során csúfolódó rigóról csúfolódó rigóra száll. (...) Azt mondja, nem tudhatjuk, nem kövületek elevenednek-e meg a dalában. Ki tudja, miféle ősi teremtmény hangját halljuk viszont, amikor a sivatagban énekel? ”

„ A gaz nem rossz dolog, apuci. A gazok még csak nem is gazok. Pontosan olyan növények és virágok, mint a nárciszok, meg hasonlók. Joguk van az élethez. Mit szólnál ahhoz, ha beállítana egy teherautó, hogy mérget permetezzen rád, csak azért, mert valaki a fejébe vette, hogy gaznak nevez? ”