Ha már nem lesz más, csak sivatag, én akkor is ott akarok lenni, hogy lássam a dűnék vonulását. Ha egyetlen lámpa marad a világon, én annak is nézni akarom a lángját.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De nem fájt. Vagy fogalmazzunk úgy, nem fájt eléggé. Inkább csak kiszikkasztotta a vigasztalást. Komor és kietlen volt, hiányzott belőle az, amiért élni érdemes: a tüzek, a cirógatások, a csókok, a viták, a szerelem, a vágy és a vér forró lángja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Álltam, és a fájó emlékeimen töprengtem. Nem bírtam elkapni őket. Hát legyen. Szétrohantak a semmibe, mint a levelek a sikátorokban, a levelek, amelyeket a kis tetőkertekből tép és hullat le a zöld foltos falak mellett a szél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mint medalionba zárt képek, oly közel van szívemhez megannyi emlék, de szörnyű képek ezek, egyetlen művész vagy fényképezőgép se örökítené meg soha.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs olyan lélek, aki ne szeretne valamit, még akkor se, ha az csak egy emlék vagy eszme.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szédültem. Úgy éreztem, megláttam a kivezető utat a sivárságból, ám ez az út hideg és sötét volt, és kanyarjai az örök sötétség országába vezettek, ahol a nyers földszag az egyetlen, amit érezni lehet a kézen, a bőrön, a ruhán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ó, igen, a hatalmas elméletek megnyugtatják az embert, és ha úgy érezzük, hogy csúszni kezdünk a reménytelenség felé, össze kell hoznunk valami hatalmas elméletet a minket körülvevő semmiről, és akkor majd nem csúszni fogunk, hanem lógunk a magunk barkácsolta állványzaton, ami ugyanolyan értelmetlen, de túlságosan aprólékos, hogy csak úgy legyinteni lehessen rá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lassan ismerni meg a gonoszt, vagy egyetlen ugrással a karjai közé vetni magunkat... végül is egyre megy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hegedű a maga nyelvén dalol, és hamis lesz tőle minden beszéd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nyelvnek a szinonimák kifogyhatatlan sokaságára van szüksége a szépséghez, ám a szem láthatja, amit a nyelv nem mondhat el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindkét szülőnek akarnia kell a gyereket, de miért van joga csak az egyik szülőnek eldönteni, hogy nem jöhet a világra?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig is éreztem, hogy nem lehetek egyszerre jó ember és az ellenük küzdő. Ha jó lennék, legyőznének. Feltéve, ha nem találok érdekesebb indokot a jóságra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyébként mit gondol, meddig lehet el érzéssel, látással, ízleléssel és tapintással, szeretet nélkül? Ha nincsen senkije?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gonoszság nézőpont kérdése.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha öreg vagy és félsz, ha fáradt vagy és beteg, ha kezded gyanítani, hogy semmit sem ér az életed... nos, akkor álmodni kezdesz a vámpírral kötött alkuról. Akkor gondolsz arra, hogy nem is lehet olyan borzasztó a vámpírélet átka, cserébe a halhatatlanságért; akkor fontolgatod, hogy ha megkapnád az esélyt, tanúsíthatnád, merre fejlődik a világ. Fennkölt palástot húzol önző vágyaidra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szépség nem árulás, aminek te képzeled, inkább ismeretlen föld, hol ezer végzetes baklövést követhetünk el. Sötétlő és közömbös erdő, hol nincs jelzőtáblája a jónak és a rossznak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Te a legkevésbé sem félsz hűnek lenni önmagadhoz?
- Ha az igazság sem menthet meg akkor semmi sem fog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egyetlen, amiben minden más halandóval osztozol, a halál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mélyre áss, mélyre, én lelkem, hogy megtaláld a szívet - a vért, a forróságot, a szentélyt, a nyughelyet. Áss mélyre, mélyre a nyirkos földben, le egészen addig, ahol fekszenek ők, akiket szeretek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Párizsnak már a neve is mámoros örömmel töltött el, rendkívüli érzés volt ez, olyan megkönnyebbülés, amely egészen közel van a boldogsághoz, s én nem csak attól képedtem el, hogy képes vagyok ilyet érezni, hanem attól is, hogy már-már teljesen elfelejtettem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudják, mi a véleményem a sírásról? Az, hogy egyeseknek igazán meg kellene tanulniuk. De ha egyszer megtanultuk, ha tudjuk, hogyan kell, akkor nincs is párja a sírásnak. Sajnálom azokat, akik nem ismerik a fortélyát, mert olyan ez, mint a fütyülés vagy a dalolás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emlékek élének le kell kopni, hogy enyhüljön a megoldatlan dolgok fájdalma.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Idővel persze enyhült ám az ég, sohasem lett már ugyanolyan kék. Mindörökre megváltozott a világ, és még a legmámorosabb öröm perceiben is ott lappangott a sötétség, gyarlóságunk és reménytelenségünk tudata.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életemben először semmit nem érzek irántad, sem a halálod iránt, és életemben először mindent érzek irántad, érzem az elvesztésed okozta bánatot, olyannyira érzem, mintha ez idáig egyáltalán nem tudtam volna, mi az érzés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyre szólt a dal, amely bánatban fogant, amelyet bánatosan kell muzsikálni, és amelynek édessé vagy legendássá vagy mindkettővé kell magasztalnia a bánatot. A jelen visszahúzódott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rád kellett várnom, a te jöttödet kellett figyelnem. És most harcolni fogok érted.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De könnyű kívánni a halált, ha nincsen semmi bajunk! De könnyű beleszeretni a halálba annyira, amennyire én voltam szerelmes belé világéletemben, holott láttam, hogyan roppannak össze leghűségesebb imádói, mikor eljön a vég, hogyan sikoltozzák, hadd éljek még, mintha semmi értelme sem lenne a fekete fátylaknak, a liliomoknak, a gyertyaillatnak, és a sírgödör grandiózus ígéretének. Tudtam ezt. De azért mindig azt kívántam, hogy bár haltam volna meg. Így bírtam ki az életet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy éreztem, egyetlen érzelemre vagyok képes, saját magam gyűlöletére.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelem időnként figyelmeztetés. Olyan, mintha valaki a vállunkra tenné a kezét, és azt mondaná: ne menj tovább.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak a lehetetlen képes a lehetetlenre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs más ellenségünk, csak a félelem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nők is csak emberek, időnként még különb emberek is a férfiaknál, szelídebbek, kedvesebbek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fogtam a hosszú viaszgyertyát, beletartottam egy lángba, és új tüzet gyújtottam. A pici láng megnyúlt, és aranyvörös lett. Csoda, gondoltam. Mennyi láng lesz egy pici lángból; egy pici láng tűzbe boríthat egy egész világot. Ugye, hogy ezzel az egyszerű mozdulattal még én is gyarapítottam a világ világosságát?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy rugalmatlan, de akár még hajlékony szellem számára is az öröklét előbb vagy utóbb reménytelenül érthetetlen és értéktelen alakzatok és formák bolondokházának tűnik, ahol büntetését kell letöltenie.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Először tompa dübörgés, azután dobolásra emlékeztető, monoton zaj, ami egyre hangosabb lett, mintha valamilyen óriási teremtmény jönne lassan egy sötét és ismeretlen erdőn keresztül, és közben hatalmas dobot verne. Ezután felhangzott egy másik dob hangja, mintha egy másik óriás jönne néhány méterrel utána, és mindegyik a saját dobjára figyel, ügyet sem vetve a másik ütemére. Mind erősebb lett a hang, míg végül nemcsak a hallásomat, hanem - úgy rémlett - minden érzékemet eltöltötte, ajkamon és ujjaimon, halántékomban és ereimben dobog. (...) Visszatartottam magam, mert rájöttem, hogy a dob az én szívem volt, a másik meg az övé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás