„ Rezeg az emberben minden atom,
És csak az téved el, aki él!
De ha csak dünnyögsz, mardosod magad,
És nyaldosod a sebeidet,
Ami ma még az ajtón bejön,
Holnap a kulcslyukon kimegy. ”

„ Káprázat pusztán a történelem,
Míg némán a vállára hajtom fejem,
Elringat, marasztal, egésszé gyúr,
Aztán unottan szétszed, mint legót az úr. ”

„ Nem sürgetem, nem várom,
Nem bántom, nem sajnálom,
Nem sajnáltatom magam, magam adom. ”

„ Azóta szüntelen
őt látom mindenhol.
Meredten nézek a távolba,
otthonom kőpokol,
szilánkos mennyország.
Folyékony, torz tükör
szentjánosbogarak
fényében tündököl. ”

„ Szoríts magadhoz mindent, ami fontos, és üvölts az ég felé,
Mert amit nem becsülsz meg ma, az holnapra már mind az ördögé lesz.
És aztán hívhatsz papot, gyónhatsz százszor, mámorba márthatod a fejed,
De már soha többé nem felejted el, hogy ez volt az egyetlen egy kis életed. ”

„ Utáltam és szerettem,
az lett megírva, hogy elvesszen.
Ez a szív ott a porban az egyetlen,
láttam magamat a szemedben. ”

„ Nézek az égen át
begyulladt szemekkel.
Reszket a félhomály,
hát szeress vagy eressz el. ”

„ Most múlik pontosan,
Engedem, hadd menjen,
Szaladjon kifelé belőlem.
Gondoltam, egyetlen,
nem vagy itt jó helyen,
nem vagy való nekem.
Villámlik, mennydörög,
ez tényleg szerelem. ”

„ Szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan,
Minden zseni ügyetlen,
Félős nyuszi csak a kalapban. ”

„ Sorra tűnnek el mellőlem a srácok,
mindegyiknek jobb dolga akadt.
Zajos magányban foszforeszkálok
a sápadt fényű telihold alatt. ”

„ Ha menekülnél, de nincs hova,
Van a világűrben egy kis szoba,
ahol a bánat súlytalan. ”

„ Kevés az ember, sok az emberszerű lény,
Sötét szobában épp csak dereng a lámpafény.
Az élet szép, csak te, Világ vagy beteg,
megfertőzte valami az embereket.
Szomorú, de fél az, aki szeret,
zokog a bohóc, a macska kihányta az egeret. ”

„ Utolér a múlt, mint a mögöttünk hagyott jövő,
Cicomázd fel a sorsot, az mégiscsak előkelő. ”

„ Lassíts le egy percre ember,
leelőzted magad!
De tudod, hogy nem tart örökké,
hiszen volt már annyi jel,
hogy ami egyszer volt, újra nem jön el. ”

„ Kócos kis romantika tejfogával a szívembe mart. ”

„ A puritán ösztön és a szükség vezet,
Szanaszét mardosom a tetemeket.
És szíveket szórok a lábak elé,
Hogy mutasson utat a vaknak hazafelé. ”

„ Megálmodom, belelátom.
Megkövetem, megkövetelem,
Megszelídítem, megbánom. ”

„ Ma éjjel a semmi sem olyan,
mint amikor olyan, amilyen.
Sétál a Hold a háztetőn,
zsinóron húzza maga után a szívem. ”

„ Mire már azt hittük, hogy végre megérkeztünk, jön egy újabb kanyar,
És az a mihaszna szürke felhő fenn az égen vajon tőlünk mit akar?
Napunk eltakarva vannak, langyos eső mossa szennyesét,
Ilyenkor a világon mindig valaki elhagyja a kedvesét. ”

„ Szeretlek én, Élet,
mert te olyan jó vagy hozzám.
Ha néha el is vettél,
később mindent bepótoltál. ”

„ Voltam Keleten
jártam Nyugaton
déli legelőn
északi ugaron
sorstalan utakon
fejvesztve kutatom őt
nem tudom, hol lakom. ”

„ Csak a szerelem eleven elemem.
Valahol elveszett, veszettül keresem. ”

„ Nézlek téged, és magamat látom
Holdfény tőrömet a szívedbe mártom
Majd magamba döföm, a létet ellököm
Aztán bamba fejjel megint a sorsot várom. ”

„ Vannak jó szelek s persze rosszak is,
bár a hullámok mögött vár ránk a part,
de semmilyen szél nem jó annak,
aki nem tudja, melyik kikötőbe tart. ”

„ Nem veszekszem veled
a szerelem zsoldján,
én szerettelek, igaz,
a magam módján. ”