Mindent kaptam már,
csak vagyont és halált nem.
(- A sorrend fontos!)

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bukdácsolva is
hálás vagyok, hogy felé
lejt minden utam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne haragudj, de meghalok,
mert élek - egyszerű dolog.
Ha jó, ha rossz: majd megszokod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Adj, adj és még adj! Gátlás nélkül, mohón,
ahogy szeretkezel, adj, ahogy napozol:
nem tudva, mért vagy, ki vagy, kié s hol vagy!
Ma add, mit kaptál. Hamis pénz a "holnap".

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem haragtartó:
ő azonnal bosszút áll!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz rajtam bármikor
oda, ami csak mi vagyunk. És kiléphetsz onnan
bármikor. Amikor csak jössz: zárva találsz, érintésedre -
ki nyílok, könnyen, zajtalanul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem hallok olyan
gyorsan, ahogy te játszol
- köztünk nincs zene.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Végy egy Ezt - vagy - Azt;
emeld föl a szívedig
- s vigyázva tedd le.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy minden lefelé esik;
hogy ifjúból lesz az agg;
hogy az evőket megeszik;
hogy mindezekre süt a nap -
míg csak időnk le nem telik,
sorolhatnánk e dolgokat
s "természetes" mondjuk, pedig
érezzük: fantasztikusak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig legyen két
jó könyv kezedügyében:
ezt írd, azt olvasd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az Élet Szárnya
itt lóg hátamon; immár
nem röptet: lenyom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Közölj nyugodtan.
Akire nem tartozik:
úgysem érti meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretsz gondolni?
– én attól majdnem mindig
szomorú leszek!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legtöbbnyire szebb
be- és kicsomagolni,
mint élni vele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyszer már megmondtam, hogy szeretlek!
- Majd szólok, ha változott a helyzet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hazudsz. Muszáj,
olykor; így-úgy. Egy a fontos:
hogy te ne hidd el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Meggyújtottál, hogy
fényemben táncolj. Árnyad
is fölmutatom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tévedések és
helyesbítések sora:
Életem Rajza.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogy finomul
minden közléstechnikánk:
durvul közlendőnk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Veled marad, amihez nem ragaszkodsz.
Felfoghatatlan bolygópályán keringve
meg-megközelít olykor
és olyankor
az örömtől fölsír a pillanat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Veszteni? nyerni?
- ne, soha! csak játszani
szeretnék. Mindig.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sietsz. Késel. Félsz. Azért is belevágsz,
belém vágsz. A mozdulat közepén
megbénulsz, már annyira bánod. Meg-
teszed és nem: maga magával
törlöd a tényt. Mindez még csak
rossz sem.
Aztán megint
késel majd.
Majd elsietsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden veszteség
fájdalomba csomagolt
megkönnyebbülés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szép a telő idő! Csak a múlót nem szeretem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Látod-e még azt,
amit nézel - vagy már csak
tudod: "ott" "az" "van"?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

"Verseim?" ugyan.
- Versek, amelyeket épp
én írhatok le.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi egy csattanós
ütközés a néma le-
hagyáshoz képest!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Két méter fölött
mindegy: milyen mély a víz.
- Tudsz úszni, vagy sem.

pont 24 kedvenc 0 hozzászólás

Emlékedre el-
ejtettem egy tányért - most
takaríthatok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem azt szeretem,
aki tetszik. - Az tetszik,
akit szeretek.

pont 20 kedvenc 0 hozzászólás

Nézd: testet ad a szélnek
a hó!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hatalmasnak, Szerelmesnek folyton-folyvást SORSA VAN.
Mosolyt csak közöny terem - a szenvedély humortalan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

(Milyen érvényes
lett arcom: két tenyered
zárójelében!)

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Műegyetemre jártam.
Az igazira nem vettek fel.
Így lettem művész.
(Ami rosszabb, mint az igazi.)

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Titkok-titka, te,
nem vonásaid szépek:
arcod gyönyörű.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás