Nincs már
Bennem
Kétely
Az én helyem
Ott van
Mindig
Ahol Te vagy nekem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jól tudom, hogy ebben a korban
nem lehet az első a sorban,
aki bármiféle értéket
mutat, és nem egy hamis képet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem hittem el, hogy létezik
Akit így lehet, és így szeret.
De bármikor, ha kérdezik
Most már így felel a szerkezet:
Ami érted úgy dobban,
Mint egy erőmű, ha robban.
A szivárványon túl is
Te vagy az álmomban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Történt, ami történt, vissza nem csinálhatod már,
A kérdés, hogy ebből mennyit tanultál?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogy egy új nap a végéhez ér,
Talán rájössz majd, hogy miért
Teszed a dolgod, az úton jársz,
Egy boldog élet ízére vágysz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden újabb percben,
Amiben magány vár engem,
Erős vágy él bennem,
Hogy újra átélhessem
Azt a szépséges csodát,
A gyönyör édes mámorát,
Amit lényed adni tud,
És ami a szívemhez jut.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bizalmat csak egyszer
Adok, és csak egyszer
Kapok, mégsem kell félnünk, érzem, mert
A közöttünk gyúlt szikra
Hatalmas tűz mára,
Gyönyörben és mélyben hűség védett vára.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tudás fontos, mert megtaníthat,
Hogy azt is átlásd, mi elvakíthat.
(...)
Rajtad áll, merre mész, gyerünk, válassz!
Benned és tetteidben a válasz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Itt, ahol ipari közhely a "szeretlek", de én erős hittel hiszek a hatalmas erőben, amit a szerelem adhat itt benn, hogy tűzön és vízen át óvjam gyönyörű angyalát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami nem lehet a tiéd, mindig az kell,
neked ez a kereszted, a sorsod, ami hajt,
de ha megkaptad, már nem érdekel,
ott rohad a szemétdombon majd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyilkos hajsza a percekért
Megszakadni a semmiért
Sok-sok ember túl sok bajával
Az egész bolygó levert fajával
Én nem tudom, hogy hogy lesz vége
De ma nem érdekel, csak legyen béke
Meg szerelem, bál, gitár, na meg a haverok
Így lesz, ha itt még bízok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Belül a szenvedély 
nem akar olyat,
amire engedélyt
nem ad a tudat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ébressz fel engem legbelül,
Hadd higgyem újra szentül,
Nem kell, hogy gyűlöljem magam.
Köztünk, de mégis kívül,
Hadd üvöltsem nekik hírül,
Hogy nekem újra társam van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lásd azt, amit neked szántak,
És tedd azt, amit tőled várnak,
De én nem leszek szabad szolga,
A testem megtöröd, a lelkemet soha!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szárnyakat ad, ha van, aki ért,
A küzdelem szebb, ha van, aki félt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nehéz ismét belátnom,
Hanyatlik szép világom.
Divattá vált a vakság,
Újra pedig ész kell manapság.
Hazugsággal irányít,
Hatalmat így szilárdít
Magának most a rendszer,
Hiába küzdesz, úgyis nyer egyszer.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világot beoltanám sokszor, a vakcinám: szeress,
De máskor a világ olt be engem és senki nem keres.
Nem játszom el nektek, hogy a pajzsom nem reped,
Mert aki folyton karanténban él, végül magában reked.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kezdet hordozza az ígéretet,
De az elmúlás mondja az ítéletet.
Főnixként hamvadból ébredhet fel,
De újjászületned a belsődben kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki nem akar adni magából,
Az dob el mindent magától.
Csak a szeretet ment meg téged,
Ha a világ szennye venné a véred.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A döntés itt a két kezünkben,
Nem a végzetünkben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kell, hogy emlékezz minden álmodra,
Mert csak űrt hagy majd múltad számodra.
Hogyha félsz attól, mit most megtennél,
Tudd meg, hogy lesz jó, és nem vesztettél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Teljességre vágyom, nem mértéktelen létre.
Ez az én játékszabályom,
és annyit teszek érte, hogy
minden ajándékot és minden kínt
úgy adok vissza, ahogy itt bent érint. 
De szemet szemért játékot nem játszom,
mert abban én is elvesztem a látásom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki itt van a tükrömben
Börtönőr a bőrömben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az akaratod szabad, ez néha nagy teher,
De ajándék is, hogyha jót teszel.
A boldog életért tedd, amit tudsz!
Vigyáznod kell, merre indulsz,
Ahogy az életed végigéled,
Olyan lesz majd a végítélet:
Mélybe hullhatsz, mennybe juthatsz,
De csak magad felett uralkodhatsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az leszel, amit megteszel, és a nagy lehetőséggel
Élni kell, ha egy égi jel jön mentőövként el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ és a lét itt kegyetlen.
közhely, mégis így van temetlen:
minden szemét marad a régi,
de pár szép percért érdemes élni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem baj, ha néha félsz
Vagy mástól is segítséget remélsz
De tönkremész
Ha mindig félve élsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden nap újabb állomás:
Dönthetsz, kiszállsz vagy folytatod.
Szerintem vívd még a harcod,
Amíg itt vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A boldogság egy szikrára vár
Csak tőled, hogy bent lángra gyúljon,
A hosszú tél a porba hulljon...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden reggel
úgy kelek fel,
hogy valami fény ér,
és érzem, hogy van miért
tovább lépnem.
Ha valami épp nem
rontja a sorsom el,
én megteszem, amit kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akinek a lé határozza meg a tudatát, az csak törtet,
De ha szívből élsz is, jól vigyázz, mert az meg összetörhet.
Harcolj, hogyha fontos! A Félelmedet küzdd le!
De ha fehéren és feketén látsz csak, az élet neked szürke.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szabad gondolkodás sztrádáján
még ma is gyorshajtásért szállnál rám,
akkor is, ha azt mondom, hogy jól járnánk,
ha a szabadságot okosan használnánk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csodás álmai vannak
ennek a gyönyörű fajnak.
De annyi szörnyűségre
készteti gyengesége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Új tavasz nem jön a télre, hullámunk partját elérte.
Néha még jó, ahogy nézel, a megszokás tart erős kézzel.
Tévedés volt itt keresnem társat, de új útra leltem.
Az emlékek szépek, de mára kiégtél.
Mondd, mi is vár, ha nincs szerelem, de nincs vége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hidd el, hogy nem rosszból mondom neked el,
Minden napod ugyanaz a monoton menet,
Az évek csak telnek, de nem repülnek,
A vágyaid veled együtt elmerülnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás