Alig hiszem el, hogy létezel! Téged megegyedítettek: ilyen nő nincs másik!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet legyen egy kis tokban egy kicsi ékszer. Ne két tonna aranyat öntsenek rám, mert az agyonnyom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nem beszélhettünk volna, ha nem nézhetlek, nem gyönyörködhetek külső-belső lényedben, most másvalaki volnék, s nem kedvelném az illetőt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek korról korra fejlődve nem tanulnak az ősök hibáiból, hanem újra meg újra elkövetik azokat, ráadásul halmozottan. A hibákat és hülyeségeket majmoljuk elődeinktől, nem pedig az értelmes, bölcs, hasznos dolgokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokan azért választjuk a lélekfürkészi pályát, mert azt reméljük, választ kapunk saját furcsa érzéseinkre. Mert arra gyanakszunk, hogy valami súlyos lelki betegség támadott meg bennünket, és csakis akkor titkolhatjuk el a szégyenletes bajt, ha személyesen kezeljük magunkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne követelőzz velem! Ne állíts elém teljesíthetetlen feltételeket! Ne hidd magadról, hogy te vagy a Magasságos, mert azzá csak a szerelmem tett. Nélküle éppen olyan szürke flótás vagy, mint bárki más. Nem érdekel, hogy féltesz, és féltésből ne taposs rám!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eddig sem voltam közömbös a mellettem ülő közelségétől, de a gondolattól az áramütés állandósul szervezetemben, nem futkározik már a talpamtól ölemig és onnan a fejembe, elárad bennem, feszültséget kelt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi sohasem fogunk ugyanarról beszélni (...). A férfiak mézesbödönről álmodnak, a nők kanálról.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Roppant kimerítő ez a szerelem nevezetű bomlott valamicsoda.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyként hajolt a koporsó fölé, akárha csecsemőjében vagy alvó kedvesében gyönyörködne, selymes szálú, kibontott haját szellő borzolta, nyakán ritmikusan, puhán lüktetett egy ér.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem kimeríthetetlen forrás. Határos a csodával, ha nem a csoda maga. Változatossága és színei vetekszenek a csillagok számával. Hasonlít a tengerhez; szépséget és fájdalmat bőven mér.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden kapcsolatban normális jelenség s nem vésztünet, hogy időnként jobb egyedül; hogy az érzelmek is vágynak pihenésre; fáradtságuk múlékony.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lángoló szerelmesek az esküvő után kezdik kiismerni egymást, ám igazi jellemvonásaik a búcsúzáskor mutatkoznak meg. Ekkorra másznak elő a szörnyek a pincéből.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs pokolibb, mint a mézesheteket követő bestiális dögunalom, vagyis a hétköznapok beköszöntése.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mellesleg a külvilág, vagyis az emberi környezet piszkosul ért ahhoz, hogy fokozza a nyomást másokon. Olyan gondolatokra, cselekedetekre késztesse a többi embert, amilyenek azoknak maguktól eszükbe se jutnának.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Addig nem tudsz továbblépni, míg a gyűlölség tölti ki napjaidat. Sokan megfeneklenek az irigységben, haragban, féltékenységben. Mire mennek vele?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Pszichiáter kezére került, s az fölfigyelt szerteburjánzó, regényes fantáziavilágára, valamint arra is, hogy ő ugyan nem hajlandó megkülönböztetni a valót a képzelttől, lépten-nyomon mesélget magának, szépet, rútat, fehéret, feketét és ezerszínűt is, vagyis öngyógyító természet. Következőleg nincs szüksége elmészre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tehetség nem egy műtárgy egy üvegbura alatt, hanem egy lehetséges viszony a világhoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki nem állhatom mások társaságát. Csak magamat bírom elviselni, s olykor még ebben is szünetet tartok!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyöngéd-szelíddé tette őt a szépség; ám attól fél, hogy hazajutván, a nagyvárosban bizonyossá lesz sejtése: a huszadik századi ember életmódja talán nem embertelen, de nem is emberi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem regényes szó, a legesleghosszabb valamennyi között. Tartalmazza a testi, lelki, érzelmi vágyakat, továbbá a kifejezhetetlent, a senki-mással-sosem-átélhetőt, valamint nem többet, csak a teljes Világot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jó dolog a házasság. Kényelmes, biztonságos, meleg, finom, otthonos. Az én feleségem is sűrűn szóba hozza a szakítást. Aztán mégse válik. Talán tudja, hogy nem élném túl, ha elhagyna. Szeretem őt. Már nem mindennap vesz elő az üzekedős hangulat, ritkábban csikorgatom a fogaimat, ha rajtakapom, hogy megszemlél egy másik pasast, vagy őt bámulja meg valaki. Már higgadtan szeretem, mintha megbizonyosodtam volna arról, hogy a kapcsolatunk örök darab.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem abszolút keresztényies dolog. Házasság formájában magában foglalja a büntetést is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Cseppet sem hiányolom az anyakönyvezett szerelmet. Sosem vágytam háztartásügyi karrierre, nem leszek dinasztiaalapítók utódainak hordozórakétája, és a bébiszitteri ambíciók is hiányoznak belőlem. Gondolom, ezzel minden eddigi eretnekségemet felülmúltam! Ha majd egyszer, netán levetem a pártát, nem azért fogom levetni, mert a társadalom nevű képződmény ezt várja el tőlem, gyereket sem nemzetem és egyházam javára szülnék, valamint azért sem, hogy általa végre megkéressem a kezem, hisz a párta nem fogamzásgátló.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Napjaink kisdedei már régen nem tündérmesékből idézgetnek. Abban versengenek, ki tud több szlogent, lózungot megjegyezni. Némelyik versikótól valósággal tűzbe jönnek, azt fújják reggeltől estig. Ily módon rövidesen előidézik szüleik korai agyvérzését.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Itt vagyunk mi, többmilliárdnyian, a magunk ezernyi bújával, bajával, a fejünkben hemzsegő, lüktető, számlálhatatlan érzéssel, gondolattal, impresszióval, és közülünk csak kevesen tudják elmondani magukat. Holott aki birtokában van bármilyen kifejező vagy teremtő képességnek, tudván tudja, ezért születtünk: magunkat elmondani. Elmondani újra és újra, s megannyiszor azt remélni: most megtettük, ezúttal már biztosan nem hagytunk ki semmit. Ám sosem sikerül mindent elmondani, ez már az utánunk következők feladata, és így tovább.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A regények folyton akkor érnek véget, amikor csúcspontjára hág a szenvedély. Mintha az író nem vágyna tovább időzni hősei és gyávái sorsával. Minden könyv végén elkelne egy függelék, Húsz év múlva címmel. Ez olyan édesül gonosz dolog lenne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Emberemlékezet óta a szerelem a leggazdagabb bajforrás. Bajom van bőven.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hallatlan, milyen cinizmussal öveznek bennünket, szánandó sorsú női lényeket, a reklámhiénák! Beül egy pali a képernyőm kellős közepébe, nyakon ragad egy flakont, és lihegni kezd, micsoda szuper mosogatószert tart a kezében. Ezzel az asszonyember csak mosogat és mosogat és mosogat és mosogat, a kifulladásig. A következő filmen egy teleaggatott szárítókötelet látsz, amely körüléri az Egyenlítőt, szellő habozza rajta a rengeteg lafancot, és kiderül, hogy az ő mosóporukkal csak mosol és mosol és mosol és mosol és mosol és mosol, rogyásig. Azután, nyilván pihentetőül, jön az újabb film, amelyben egy szépséges leány tánclépésben szálldos házszerte, kéjes őrjöngéssel mosdosva ajtót, ablakot, bútort, padlót, miként Hófehérke. A néző várja, hogy vállára szálljanak a galambok, s hazahömpölyögjenek a hét törpék. A férfiak azt akarják belénk szuggerálni, hogy mi, nők, imádunk robotolni. Nem imádjuk a gályázást! Utáljuk és utáljuk és utáljuk és utáljuk!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Letartóztatom a tavaszt (...). Tömény drog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Saját bőrömön tanultam meg, hogy egy aktív elmebajos az életem árán sem látja be, hogy beteg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csupán egy csók volt, érzékszerveim mégis megbolydultak. Észveszejtő villamosszék-érzés, minden sejtelmet megrázó delej járt át, még nem a halálos, de az ahhoz közeli fajtából. S az illat, melyet annyira kedveltem, áradt bőréből, pórusaiból, s még inkább felkavart, elkápráztatott. Ízéből is kóstolót vettem, s tovább részegültem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Halálesetkor minden olyan hamisan és hazugul cseng, hiszen az emberekkel akkor kell foglalkozni, mikor még bőven élnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha kizárólag akkor szólalhatnánk meg, amikor nem csak biztosak vagyunk az igazunkban, hanem tényleg igazunk is van, az esetben nem emberiség volna a nevünk, hanem halság! Ugyanis kukán tengődnénk!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A házasság: meleg étel, hideg öl. A szerelem a fordítottja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás