Donald említette, hogy mindaz, amit leír, megtörténik vele. Regénybeli figurái a lelkében kelnek ki, belőle táplálkoznak, használják agyát, szerveit - és viszont. Egymásnak adják életerejüket, gondolataikat, szenvedélyüket. Azonosulnak és felcserélődnek vele. A szörny-pszichéjűek - természetüknél fogva - különös előszeretettel tapadnak belé. Félő, hogy egyszer valamelyikük nem foszlik el, hanem benne rekedve kisajátítja testét. Egyképpen védekezhet e szövődmény ellen: mihelyt a sötét lelkivilágú figura betöltötte szerepét, ő "végeztem veled!" kiáltással eltaszítja azt. A többiek elmennek maguktól, akár a felserdült gyerekek. Létük önállósul, tőle függetlenül élnek tovább.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi sem könnyebb, mint egy jókora hazugsággal azonosulni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megöljük a tehenet. Megöljük és megesszük. A disznót is. Leszúrjuk, és hamm, bekapjuk. Bármit, ha húsa van. Azután elmegyünk a templomba. Vízbe fojtjuk a kismacskát, a kutyakölyköt; olykor az irtózott újszülöttet is. És templomba megyünk. Megvetjük, gyűlöljük, közvetve vagy közvetlenül elpusztítjuk egymást. Majd templomba megyünk. Kiagyaltuk Istent, hogy feloldozhassuk magunkat és egymást. Elvégre emberek vagyunk. Irány a templom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akit ezernyi tégely, illatszer, ruhanemű, fotó jelez az otthon falai között, az nem mehetett el, hihetetlen, hogy meghalt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mióta az eszemet tudom, olyan világról ábrándozom, amelyben nem vagyunk urai más eleveneknek. Amelyben együtt élünk velük, s ők szabad akaratukból hozzánk csatlakoznak, vagy elhagynak bennünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyermekeiteket hagyjátok néha orra esni, olykor csalódni, elkeseredni! Ne higgyétek, hogy az egészséges fejlődéshez nincs szükségük fájdalomra, búbánatra, dühre is!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudod, az úriember az a vadállat, aki valameddig bír várni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Soha nem volt ennyire aluledzett az emberiség, mint mostanában, amióta mindenki birkózó-, tenisz- vagy futócipőben jár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki nem képes arra, hogy kicserélje egy másik lény személyiségét; a legtöbben még önmagunkkal sem boldogulunk. Effélére vállalkozni annyi, mint fejest ugrani egy dúsan lakott kígyóverembe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Naná, hogy az emberek zabálják a mesét, amely rendelkezik egy plusz dimenzióval: a szabadságéval; ott még van kristálytiszta igazság, mi több, győzhet is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minthogy begyulladtamban és egyéb visszás érzületeim következtében úgy visszahúzódtam magamba, mint a csiga a mésztekervényeibe, hermetikusan bezártam és befüggönyöztem az összes ajtót-ablakot, viszont imádok lépten-nyomon fennhangon monologizálni (és ezt már réges-rég nem is szégyellem!), miért ne tennék úgy, mintha nagyközönséghez intézném szavaimat!? Miközben nincs itt senki? Abszolút normális dolog!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Látni valakit, egyszerre látni gyarló és szárnyaló voltában, dagályát és apályát; mélyét és könnyen horzsolódó, ezzel-azzal feldíszített felszínét, elnézően megmosolyogni és nagyon szeretni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tévedhetetlenül tudta, mi történik vele. Szálldosóan szerelmes. Amennyiben ez a gyűjtőneve az érzékeit tűzbe borító, testét-lelkét borzongató, képzeletét dúló-kápráztató, istenektől eredő, mesejó elvarázsoltságnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akkor kell hazudni, amikor szükséges! Cél nélkül merő energiapocsékolás, ráadásul idegesítő is!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért egyszerűbb megkritizálni a teremtést, mint örülni az életnek?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem mozdulok, csodálkozom. Furcsa, szelíd közelsége átitat. Nem szól, nem tesz semmit. Szeret. Nézem a szemét a félhomályban. Nézem a szemét, míg simogatom, nézem, amikor a száját csókolom. Látom, hogy éber, már-már riadt figyelme lassan eltompul, feloldódik a hihetetlen kékségben. Tekintete végre elhomályosul, szemhéja lezáródik. A nő valahára elveszti a fejét, megszabadul önmagától, de nem tőlem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A megtarthatatlan fogadalmakat megtenni se érdemes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ti, emberek, egy ideje már nem vagytok olyan színesek, mint régen! (...) Valamikor többet, szebben ábrándoztatok! Röpült, szárnyalt, táncolt, varázsolt a lelketek! Ám mostanában mintha kopna az emberi képzelet!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikortól, mitől lesz az ember felnőtt? Melyik életnapon válik képessé arra, hogy felülemelkedjék önmagán? Egyáltalán remélhet-e ilyen változást?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelemben nem a repült órák száma, hanem a szárnyalás milyensége számít. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az ejtőernyős ugrások számánál jóval fontosabb a lebegés varázsa.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Cseppet sem vagyok hazudós! - tiltakozom. - Az lehetséges, hogy néha elhallgatok valamit, esetleg füllentek, vagy ellentmondok a tényeknek, de sose hazudok!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nekem egy szirén legyen nőies. Tőlem nyugodtan vezethet traktort, lehet aikido-bajnok, mord zsaru, patkolókovács vagy tűznyelő, akár még apáca is. Nem ezen múlik. Csak ne sötét gyűlölettel legyen tele az ő szíve.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor a férfi még pusztán csak a szeretkezésre gondol, a nő (...) máris a szerelmen töri a fejét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Azt mondtam, nézz a szemembe!
- Most ezért üljek ki a motorháztetőre?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nem szerethetlek félelem nélkül, akkor nem merhetlek szeretni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ama egetrengető valamicsoda, amit szerelemnek hívunk, csakis veled, általad ismerszik fel számomra, s attól szerelem, és nem csekélyebb, hogy megmozdítja bennünk a világmindenséget.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Örömeimet a természetben kerestem, nem az anyagi javakban. A természet vigasztalt nagyanyád halála után, a fák, az állatok, a szél, a telihold.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy látom, a szabályok sok esetben csak arra valók, hogy általuk kisajátítsanak valamit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan nincs, hogy életkor. Az öregedéshez a naptárnak nem sok köze van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás