„ Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam. ”

„ A hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos teából száll a gõz.
Lassan simítja arcomat a mámor
És bennem most száz élet kergetõz. ”

„ A világ is több sokkal, ha kinyujtózunk, nagy hegyekre mászunk. ”

„ Én nem bánom ha meg is döglök
annyira nem szeretem magam, hogy dolgozzak. ”

„ A szavak nem érnek semmit, elszállnak mint az őszi szél, de a szeretet, ha tiszta szívből fakad, elkíséri az embert, amíg él. ”

„ Álljuk helyünket emberül -
Ki kűzd megél, más elmerül. ”

„ Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem. ”

„ Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot. ”

„ Nem nézi a délibábot, túl van az már a határon
S elkerüli zárt szemét az incselkedő pajkos álom.
Holt vitézek sírtájára hullat dalt és nefelejcset
S fohászkodik: Uram, Hazám el egészen ne felejtsed. ”

„ Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok.
Én ugy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok:
hol fényben fürdesz, azt a termet
elsötétítem - meghalok. ”

„ Legalább keressem, amire vágyok,
bár nincs,
az örökös ifjuság italát. ”

„ Bensőnk odvába bútt a hálás
hűség, a könny lángba pereg -
űzi egymást a bosszuállás
vágya s a lelkiismeret. ”

„ Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ. ”

„ Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon. ”

„ El vagyok veszve, azt hiszem.
Hallom, amint fölöttem csattog,
ver a szivem. ”

„ Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
Istennek tégedet felellek. ”

„ A fák sudarára szállt az Est, az álnok
És torkom szorongatja valami titok:
Ajkat én miért csak sóhajra nyitok? ”

„ Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre. ”

„ Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek. ”

„ Most mégis, megfáradván,
Dicséreteddel keresünk új erőt
S enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:
Szabadíts meg a gonosztól.
Akarom. ”

„ A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben. ”

„ S ha most a tyúkszemünkre lépnek,
hogy lábunk cipőnkbe dagad,
rajtad is múlt. Lásd, harc az élet,
ne tékozold bizalmadat. ”

„ Kiterített fagyos hálóm
az ég, ragyog -
jeges bogai szikrázón
a csillagok. ”

„ Ne legyen bennetek kegyetlenség
És irgalmasság se legyen bennetek. ”

„ Nem várom már az életet.
Vagyok úgy, ahogyan lehet.
(...)
Ha tűz lobog, hát majd elég.
Ha vér ömlik, hát van elég. ”

„ Tudod, szivem mily kisgyerek -
ne viszonozd a tagadásom;
ne vakítsd meg a lelkemet,
néha engedd, hogy mennybe lásson. ”

„ Óh mennyire szeretlek téged,
ki szóra bírtad egyaránt
a szív legmélyebb üregeiben
cseleit szövő fondor magányt
s a mindenséget. ”

„ Az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító
intézethez, mégiscsak másért örülünk neki. ”

„ Sokat szenvedtem, hát sovány vagyok,
elszállok, mint a köznapi bajok -
áttetszel rajtam, égi hűvösség. ”

„ Ha víz volnék, hát volnék pocsolya.
Ha tűz volnék, hát volnék hamuja. ”

„ Azt a szép, régi asszonyt szeretném látni ismét,
akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség,
aki a mezők mellett, ha sétálgattunk hárman,
vidáman s komolyan lépett a könnyü sárban,
aki ha rám tekintett, nem tudtam nem remegni,
azt a szép, régi asszonyt szeretném nem szeretni. ”

„ Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani! ”

„ Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek. ”

„ A líra: logika;
de nem tudomány. ”

„ Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz: ”