Sehol sem érezheti magát az ember jobban elhagyatva, mint rengeteg ember között.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne nézd a dolgok végső okát, ne kutasd a dolgok végső titkát, mert ez sötét és lesújtó. A kis dolgok fénye az, ami az életet átmelegíti. (...) Ne méregesd az életet, hogy tíz vagy húsz évvel rövidebb vagy hosszabb, ez úgyis mindegy ahhoz mérve, hogy milyen sokáig nem leszel a földön -, ne igyekezz kitörni a körből, amelyben élned rendeltetett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én azt hiszem, az emberek jóságában csak azok tudnak hinni igazán, akiknek minden reményük elveszett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gondolkodásom elfogyó erejével lassan tapogattam a titokzatos élet megfoghatatlan értelmét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mennyivel egyszerűbb volna bizonyos dolgokat kisebb vagy nagyobb ütésekkel elintézni, ahelyett, hogy mindent átteszünk az idegek bonyolult hálózatára, amelyen átszűrve az egyszerű és becsületes ütés a tekintet gyűlölködő villanásában vagy a hang visszafojtott formájában jelentkezik, isten tudja, a lélek milyen zugaiban raktározva el az indulat mérgező hatású kezdősebességét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Borzasztónak érzem most az örökre elválás pillanatát. Borzasztóbbnak minden halálnál. Az igazi halál mindent lezár, mindennek villámgyorsan vége van - de örökre elbúcsúzni annyi, mintha ennek a pillanatnyi pillanatnak jéghideg rémsége ott maradna utolsó percünkig az élő szívbe szúrva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak pillanatok az életben; amiket soha nem lehet elfelejteni. Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tűk megakadnak az ember húsában és idegszálaiban. Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe, hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk. Halk pillanatok ezek, csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre. Az élet hangos, nagy pillanatait gyakran előszedi az ember, minden alkalommal kiszínezi, átfesti, az érdekes, nagy pillanatok lassanként megkopnak, elhalnak a borosasztalok felett a szivarfüstben. Csak azok a pillanatok az örökkévalók, amiket nem lehet elmondani. Ezek a kis meztelen pillanatok szemérmesen elbújnak a szívben, így élik magányos életüket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak úgy szép az élet, ha két ember összetalálkozik, és erősen megfogja egymás kezét, és megbecsülik és szeretni tudják egymást, és együtt építgetik az életüket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A japán nyelv pazar szókincsében nincs megfelelő kifejezés erre a hemzsegő nyugati szóra: szeretlek. A japánok szerint ezt a szót nem kell kimondani, mert a másik úgyis megérzi. Ha ki kell mondani, akkor már nem is igaz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az első találkozásunk úgy ívelt fel ebben az éjszakában, mint a tűzijáték, fiatalságunk szép, vad tűzijátéka. Szétrobbant, szétragyogott ott a sötét szobában, abban a rövid, vakmerő csókban. E csókkal mind a ketten úgy tele voltunk, hogy utána minden beszélgetésünk tökéletlen, süket és félszeg lett volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Némely ember élete elmúlt napjait újra meg újra át tudja élni, csodálatos elevenséggel képes maga körül mozgatni a távollevő embereket, kedve szerint alakítja át a térfogatot, amelyben éppen jelen van, innen van az, hogy a remetetermészetű és magányszerető embereket arról lehet felismerni, hogy soha nincsenek egyedül. Azok a legmagányosabb emberek, akik képtelenek társaság nélkül élni, mert ha egyedül maradnak, a saját lelkük azonnal cserbenhagyja őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A könnyek sokkal jobban odaforrasztják az embert sorsának valamely állomásához, mint a boldogan eltöltött évek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sorsunk eleve el van határozva, hiába próbálunk ellene tenni, a végzet kezét, mely a vállunkra nehezedik, nem tudjuk elmozdítani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hol van a szavak színe, selyme, tüze, zenéje, amely utolérhetné e hangulat némaságát?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nyelvek nem volnának, az ember mindenütt otthon érezné magát a földön.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néztem rá sokáig, mozdulatlan szemgolyókkal, s éreztem, hogy minden el van veszve. Hogy én ebből a szobából ki fogok menni, és ebbe a szobába soha, de soha többet nem fogok visszajönni. Bágyadt, ijedt mosoly fénylett fel sötét arcomra, most már tudom, ez a néma kis mosoly a sírni nem tudó férfiak rettenetes, vad zokogása.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ostobaságnak tartom a házasságot. Szabad az embernek lekötni magát egy életre? Akármilyen szerelmesen és tiszta szándékkal házasodik az ember, mit tudhatja, mi fog jövőre vagy két év múlva történni vele?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van az emberben valami, ami nem elégszik meg azzal, hogy titokban birtokoljon valamit. Vágyik rá, hogy erről mások is tudomást szerezzenek. Így van ez a szerelemmel, a nővel is. Ha más érzi, hogy a nő hozzám tartozik, ez új kéj, külön gyönyör.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs szebb dolog az életben, mint az ébredő szerelem. Fátyolos és titkos vágyak ópiuma, amiket úgy szívsz le a szívedre, mély, szívet elállító lélegzetvétellel, mint a zsályás szénarétek fülledt, meleg illatát. Az ismeretlenség és végtelenség misztériuma, az örök tavasz hárfahangja ez a lélek felajzott húrjain.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sose szegje kedvedet a végső eredménytelenség, mert sohasem az eredmény a fontos, hanem az út, amelyen az eredmények felé haladsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A véletlen titkos erői tőled függenek, te tudod kormányozni őket, mert ha ezt a hitedet elveszíted, a véletlenek reád rohannak és eltaposnak. A véletlent mindig a saját szolgádnak tekintsd, még akkor is, ha ez csak illúzió.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nő számára a férfi részéről mindig többet jelent a bátor és biztos fellépés, mint a műveltség és a legfinomabb modor.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen jó érzés elmondani valakinek, ami a szívünkben fáj. Mintha levegő és napfény jutna a fülledt, dohos szívbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A társadalom nem szereti a bajba jutott embereket. És ha segít is rajtuk, utálja őket, és haragszik rájuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberi élet legnagyobb háborúja a szerelem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás