De ha már mindenáron fel kell osztani az embereket szerelem dolgában, én a következőt javaslom: egyesek vannak olyan szerencsések vagy szerencsétlenek, hogy több embert szeretnek, egymás után vagy egymást átfedve, mások pedig vannak olyan szerencsések vagy szerencsétlenek, hogy egész életükben csak egyszer szerelmesek. Ha egyszer szerelmesek lesznek, történjék bármi is, az nem múlik el. Mert vannak, akik csak egyszer képesek rá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy pillanatnyi öröm vagy bánat is megtanít arra, hogy az idő képlékeny. Vannak érzelmek, melyek felgyorsítják, mások lelassítják; néha úgy tűnik, hogy elveszett - mígnem egyszer csak tényleg elvész, és soha nem tér vissza.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs azzal semmi baj, ha egy géniusz a fiatalságot nyűgözi le. Sokkal inkább azzal van baj, akit fiatalsága ellenére nem tud egy géniusz lenyűgözni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Adj elég időt, és legátgondoltabb döntéseink is imbolyogni fognak, bizonyosságaink elenyésznek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A történelem az a bizonyosság, ami az emlékezet elhalványulásának és a dokumentáció pontatlanságának találkozásából jön létre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő nem rögzít, hanem elhalványít. De nem olyan kényelmes - hasznos - ebben hinni; nem segít abban, hogy továbblendüljünk az életben, ezért aztán inkább figyelmen kívül hagyjuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lelkifurdalás szó szerint a lelket átfúró fájdalom: ezt éljük át, mikor ilyet érzünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor fiatalok vagyunk, többféle jövőt képzelünk el magunknak; amikor megöregszünk, többféle múltat képzelünk el másoknak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyakran az a kijelentés a leggyanúsabb, amit félig a jövő felé kacsintva fogalmazunk meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A történelem olyan, mint a zsíros kenyér hagymával (...). Semmi változatosság. Ugyanazt az ízt böfögjük vissza. Egész évben. Ugyanaz a forgatókönyv, egy téma sok variációval: zsarnokság és felkelés, háború és béke, gyarapodás és elszegényedés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél többet tanulsz, annál kevésbé félsz. És tanuláson nem az iskolai tudást értem, hanem az élet tapasztalati megismerését.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél tovább élünk, annál kevesebben maradnak körülöttünk, hogy kétségbe vonják az elbeszélésünket, és emlékeztessenek arra, hogy a mi életünk nem a mi életünk, hanem csak egy történet, amelyet az életünkről mondtunk el. Másoknak, de főleg magunknak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A házasság egy hosszú, unalmas étkezés, ahol legelőször a pudingot tálalják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van objektív idő, és van szubjektív idő, olyasmi, amit az ember a csuklója belső oldalán hord, ahol a legjobban tapintható a pulzus.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legtöbbünk számára a szerelem első élménye, még akkor is, ha rosszul sül el - vagy különösen akkor, ha rosszul sül el - azt az ígéretet hordozza magában, hogy ez teszi értelmessé, sőt egyedül ez igazolja az életet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindannyiunknak vannak sérülései, ilyenek vagy olyanok. Hogy is ne lennének? Máskülönben mindenki tökéletes volna körülöttünk: szüleink, testvéreink, szomszédaink. Egyetlen kérdésen múlik majdnem minden: hogyan válaszolunk a lelki sérülésünkre? Bevalljuk-e vagy elnyomjuk? Hogyan határozza ez meg másokkal való kapcsolatainkat? Néhányan bevallják a sérüléseiket, és megpróbálják oldani; mások azzal töltik az életüket, hogy más sérülteknek segítenek; és vannak olyanok is, akiknek egyetlen célja az, hogy minden további egyéni sérülésnek elejét vegyék - bármi áron. Ők a könyörtelenek, akiktől óvakodni kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az eloszlás törvényszerűségei szerint a legtöbbünknek az a sorsa, hogy átlagosak legyünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az elenyésző korkülönbségek, melyek olyan fontosnak és súlyosnak látszanak fiatalkorunkban, elhalványodnak. Végül mindannyian ugyanabban a kategóriában végezzük: nem-fiatalok leszünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egy arc rácáfol a szavakra, az arcot kérdezzük. Elég egy hamis tekintet, egy elpirulás, egy arcizom elnyomhatatlan megrándulása, és már tudjuk. Rájövünk a képmutatásra vagy az álságos beszédre, és előttünk a meztelen igazság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet előrehaladtával egy kis pihenésre vágyunk, ezzel talán mindenki így van. Azt hisszük, megérdemeljük. (...) De aztán az ember kezd ráeszmélni, hogy az érdemek szerinti jutalmazás nem az élet feladata.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fogadsz egy kapcsolatra, megbukik, továbbállsz egy következő kapcsolatra, az is megbukik; lehet, hogy a veszteség nem a két negatív összege, hanem a tét sokszorosa. Legalábbis így érződik. Az élet nem csak összeadás és kivonás. Van, hogy a veszteség, a kudarc halmozódik, sokszorozódik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egyedüllét előhívja az önsajnálat és a paranoia pillanatait.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ösztönösen döntünk, aztán egy egész gondolati gépezetet lendítünk be, hogy igazoljuk magunkat. A végeredményt pedig józan észnek nevezzük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csoszogunk előre, hagyjuk, hogy az élet megtörténjen velünk, és lassanként megtöltjük emlékeink éléskamráját.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás