Az időpazarlásnak két fő formája van: a sajnálkozás és az aggódás. Amikor a múlt fölött sajnálkozunk, rengeteg időt pazarolunk arra, hogy visszafelé nézzünk valamire, amin már úgysem tudunk változtatni. Amikor pedig a jövő felől aggodalmaskodunk, olyan események töltenek el szorongással, amelyek esetleg soha nem is következnek be. Ennek az a következménye, hogy elpocsékoljuk a napi energia- és idő-adagunkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bűnért való harcban elménk csataterén dől el a vereség vagy a győzelem. Ami a figyelmünket képes megragadni, az minket ragadott meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A Biblia azt írja, hogy "Isten elültette az örökkévalóságot az ember szívébe". Belső ösztönünk azt súgja, hogy jó lenne halhatatlannak lenni, s ez is annak köszönhető, hogy Isten - a saját képére formálván minket - örök életet szán nekünk. Hiába vagyunk tisztában azzal, hogy előbb-utóbb mindenkinek meg kell halnia, a halált mindenképpen természetellenesnek és igazságtalannak érezzük. S nem más miatt vélekedünk úgy, hogy örökké kellene élnünk, mint hogy Isten elültette ezt a vágyat az agyunkban!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokszor nagy lehetőségek álcázzák magukat apró feladatnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem azért születtünk a földre, hogy majd emlékezzenek ránk, hanem azért, hogy felkészüljünk az örökkévalóságra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás